Misztikus sötét

Szalay Péter 2009-es dokumentumfilmje három párhuzamos szálat követ. Az archaikus technikát használó vándorfotográfusét, aki a film elején gyerekeinek a csillagszemű juhászról mesél a családi lakóautó előtt, a maga is csillagszemű furulyakészítőét, aki manószerű nemezsapkájában vásárokon árulja sárgabarackfából faragott furulyáját, és a többgenerációs cigány búcsús famíliáét, akik mobil szórakoztatóközpontként járnak körhintáikkal, mulatós technóval és a többi szükséges vidámparki kellékkel.

Modern nomádok állandó mozgásban - index.hu/kultur

Volt egyszer egy utazó vidámpark, volt egyszer egy céllövölde, egy dodgem, aminek legtöbbször már csak a helyét, a gyermekszív tájain hagyott lenyomatát ismerjük. Lehet, hogy már azt sem. Furcsa érzés, amikor mindez megelevenedik. Szalay Péter dokumentumfilmje, a Nomád Pláza olyan periférián élő embereket, modern nomádokat mutat be, akikről leginkább a boldog emlékű nosztalgia hangján szoktunk beszélni. A meseszerű szálak, a Szabadság hídon furulyázgató csillagszemű juhász, a hatodik disznóölésre készülő cigány búcsús, és a mozdulatlanságot hajtogató vándorfotográfus feltörik az időt, és tüntetőleg megszólalnak: az ember nem maradhat fogoly az idő négy fala között.