Ami a legfontosabb a reformációban

Bogárdi Szabó István javasolta a „solus Christus” („egyedül csak Krisztus”) református alapelvének másfajta megfogalmazását. A „semper Christus” („mindig Krisztus”) kifejezés a püspök szerint alkalmasabb arra, hogy mások helyett a magunk megújításán munkálkodjunk, valamint hogy ne a régieket vádoljuk, rájuk mutogassunk, hiszen számunkra éppen most adódik a Krisztus-követés feladata.

Református-katolikus párbeszéd – magyarkurir.hu

Méreteiben nem, de lényegét tekintve a reformáció jubileumi évének talán két legfontosabb eseményére került sor a közelmúltban: egy református-evangélikus, illetve református katolikus nyilvános diskurzusra.
A megtörténés ténye fontos. A kíváncsi teológus számára elmaradt ugyan a vita, ami csemege lehetett volna, ha nem is kényes kérdésekben, mint pl. az úrvacsoratan, sákramentumok lényege stb., de újszerűen hatott, hogy egymás megfelelésének igyekezetében mégiscsak előkerültek finoman elrejtve a megbeszélendő lényegek. A félelem hallgatását törte meg a kulturált elmondani akarás.

A lemerült igazságtétel

Húsz év után újra összeült Pető Iván egykori SZDSZ-es és Kónya Imre egykori MDF-es politikus, hogy újrajátsszák a rendszerváltás utáni leghíresebb politikai vitát: meg kell-e keresni és büntetni a szocializmus bűnöseit és lehet-e kárpótolni azokat, akik sérelmet szenvedtek?

Vita az igazságtételről-origo

Húsz év után újrajátszották a rendszerváltás emblematikus vitáját az igazságtételről. Két azóta a történelem süllyesztőjébe tűnt politikai párt két szintén felejtésbe vesző alakja tért vissza, hogy belelépjen még egyszer ugyanabba a folyóba, amely húsz év óta úgy hömpölygött tova, hogy itt hagyta minden szennyes üledékét.