Nyest, bagoly és egyéb furcsaságok

Bevallom, sok mindennel számoltunk, amikor családi házba költöztünk. Tudtuk, hogy a kert mindig ad munkát: a fűnyírás, lombsöprés, gazolás a hétvégéink visszatérő programja lett, de ezt egy cseppet sem bánjuk. Lelkesen metszünk, locsolunk, madarat etetünk, gereblyézünk, és büszkék vagyunk legújabb szerzeményünkre, a komposztládára. Ha nagyon spirituális akarnék lenni – és ez most annyira trendi –, akkor azt mondanám, érezzük a Földanya gyógyító varázserejét, a talajban szunnyadó erőket, testünket-lelkünket átjárja a friss, balzsamos levegő, megtisztít, energetizál, újjászületünk, gyakorlatilag zöld az auránk. Szóval közel kerültünk a természethez. És egy szélviharos, esővel és kettős frontokkal tarkított késő őszi estén a természet is közeledett felénk. Vad bulit csapott a padláson, rohangált körbe-körbe, elszántan száguldozott a tetőgerendák között.

Ketrecharc a kertvárosban: lakótársam egy nyest! - kepmas.hu

Roppant mód tanulságos és mulatságos Csorba Edit írása a kertvárosba költözés árnyoldalairól, nos, mi is átéltünk és átélünk hasonlókat, pedig mi nem kertvárosba, hanem faluba költöztünk: sok-sok évvel ezelőtt egy távoli galaxisból tettük át székhelyünket Somogy cseppet sem megközelíthetetlen községébe. Értsd: a teológia kollégiuma és az otthon biztonságos falai közül egyszer csak a falusi élet és lelkipásztori lét kellős közepébe csöppentünk.