Nekünk ez nem jó!

Nem az a lényeg, hogy újra meghallgassam, milyen nehéz a kisebbségeknek a társadalomban, hanem az, hogy a puszta konstatáláson kívül valamit gondoljak is erről az állításról. Tök mindegy, mit; nem feltétlen azt, amit gondolni illik vagy gondolni szokás, csak gondoljak valamit. ... Az egyik ilyen monológ, Farkas Franciskáé például arra épít, hogy a beszélő maga akart cigánynak születni, ő akarta, hogy kirekesszék, ő akart minden rosszat, ami valaha történt vele, és örül is neki, hogy megtörténtek, hiszen vágyott mindre. Ami annyira abszurd, hogy muszáj átgondolnunk, vajon miért is állít ilyen hülyeségeket. Hogyan fogadhatja el valaki, ha kirekesztik? El lehet ezt egyszerűen fogadni, mint valami állandó körülményt? Milyen módjai lehetnek a szembenézésnek a legkézenfekvőbbön, az elkeseredésen kívül? És persze a fordított pszichológia is működik: ha valaki azt mondja valami negatívról, hogy nem baj, rögtön belegondolunk, miért is baj igazából – ami máris több, mintha csak konstatálnánk, hogy az. 

 Elhinnéd, hogy Farkas Franciska az első cigány miniszterelnök? index