Tanuljunk új szavakat: vakcinanacionalizmus

Vakcinanacionalizmustól tartanak a nemzetközi egészségügyi szervezetek. A gazdag országok már előre megkezdték a még nem engedélyezett koronavírus elleni oltóanyagok felvásárlását és már többmillió adagot kötöttek le, miközben kérdéses, hogy máshová is jut-e majd belőlük.

Infostart: Elnyújthatja a járványt a vakcinanacionalizmus

Hónapok óta a reggeli hírolvasás kilencven százalékát a koronavírushoz kapcsolódó, hitelesnek tűnő, újabb információkat tartalmazó cikkek töltik ki számomra. A szótáram bővült a Covid, SARS, PCR teszt, stb. szavakkal. Most pedig egy újabbat tanít a média: vakcianacionalizmus. 


A nacionalizmust úgy-ahogy értjük. Van, akinek szitokszó és a számára elfogadhatatlan jobboldaliságot jelenti, ami már-már gyanúsan fasimzmusba hajlik - szerinte. Másoknak a nemzeti identitást, a nép fennmaradását, önállóságát, önazonosságát, nemzeti büszkeséget jelenti. És a kettő között més sokféle értelmezés van. 

Itt az ernyő, nyissátok!

„Az ember a karanténban is ki tudja tömködni az idejét lázongással, gyűlölködéssel, háborgással, a legfrissebb járványügyi adatok után kereséssel, a többi hülye felvilágosításával fröcsögő kommentekben. Tudunk mi elég zajt csapni, hogy ne halljuk a saját belső csöndünket. Most viszont eljött az ideje az elengedésnek.” Lackfi Jánossal beszélgettünk életről, hitről, kétségekről és reményekről karantén idején. Vallja: most, hogy a nagyobb bajt elkerülhessük, el kell engednünk egy csomó, fogunk közé szorított dolgot, és zuhanyoznunk kell a kegyelemesőben.

Konopás Noémi: „Eljött az ideje az elengedésnek” – Lackfi János a karanténéletről a Mandinernek, mandiner.hu, 2020. április 13.

Amennyi vicces és kreatív mém kering a neten a 2019-ben elindult koronavírus-betegségről (COrona VIrus Disease – 19), majdnem annyi izgalmas találgatást lehet olvasni a hogyan továbbról. Környezeti, gazdasági, egészségügyi, oktatási, szociális, geopolitikai következmények forgatókönyvei mellett a mentális-mentalitásbeli változásainkról is.

Ez utóbbi között meglepően sok az optimista hang. Hogymostmajdaztán ezentúl jobban megbecsüljük azt, amink van, a járvány lecsengése után – sőtmármost – szolidárisabbak leszünkvagyunk egymással, felocsúdunk a jelenlegi dolgaink fenntarthatóságának illúziójából, a maximumot lecseréljük az optimumra, esküám, és így tovább.

Az erő, a szeretet és a józanság lelke

„Minden modell azt jósolja, hogy nagyjából a lakosság fele fertőzötté válik egy éven belül. Beavatkozás hiányában a folyamat egy jól megjósolható Gauss-görbét követ—gyors növekedés, egy markáns csúcs, majd lecsengés. A csúcson viszont nem lesz kórházi kapacitás mindenki számára, akinek erre szüksége lenne.”

Barabási Albert László hálózatkutató Facebook bejegyzése, 2020. március 15.

Amikor pár hete kizártuk a szülőket az iskolánkból az influenza járvány miatt, jó páran megkérdezték, hogy csak nem a koronavírus miatt várakoztatjuk őket a kijáratnál. Kuncogva feleltük, hogy á, nem, mi nem engedünk a pánikkeltésnek. De ha már a megyei kórházban látogatási tilalom van, és a diákjaink közül is egyre többen betegednek meg, akkor kötelességünk elejét venni a nagy jövés-menésnek. Most, pár héttel később azonban már felelőtlenség pánikról és hisztériáról beszélni.

Az addig elsősorban Kínából érkező hírek arra emlékeztettek, mint amikor gyerekkoromban Chrudinák Alajos közel-keleti tudósításait sugározta a tévé. Borzalmas élethelyzetek, háborús filmekben látott tragédiák, de Magyarországtól mégis akkora távolságra, mintha csak egy párhuzamos univerzumban történtek volna.