Tanítványok között

„Több református iskolában is erősen megreformálták az oktatást, tantárgyak helyett projektek vannak, témahetekkel és erdei iskolával rugaszkodnak el a frontális oktatástól… A Magyarországi Református Egyház elkezdte összefogni ezeket a gyakorlatokat, és ösztönözni a többi iskolát is arra, hogy ne csak színfoltként tekintsenek a nem tantárgyi alapú oktatásra, hanem építsék be a tantervbe.”

Elkezdtek nem tantárgyakban gondolkodni a református iskolák – Fődi Kitti, abcúg.hu, 2019. november 13.

 

Egy-egy keresztyénséggel összefüggő közéleti téma rendre felszínre hozza az egyházakkal szembeni sztereotípiákat. Hol egy tegnapszekta-makisegyház jóga elleni nyilatkozata (főre pontosan annyi embert tántorított el a jógázástól, mint a Harry Potter könyvek égetése az olvasásuktól), hol a honi keresztyénellenes publicisztikák koronázatlan zámbódzsinnije produkál elő a palackból valami szellemeskésen sercegő pukkanásfélét. De sem ezekben a megnyilatkozásokban, sem az általuk kavart viharokban nem a lényegről esik szó - csupán a keresztyénség legkönnyebben megragadható, felkapható kis részleteiről. Ami igazán fajsúlyos, az rejtve marad a köz előtt leírt véleményekből.

Pistike és Misike! Mi lesz veletek?

„Egy nagyon emblematikus eset: egy mese dramatizálásának szereposztását sorsolással döntöttük el, a mi Pistikénk nem a főszerepet kapta. Menetrendszerűen jött is az őrjöngés, káromkodás, tankönyvcsapdosás, tolltartó-hajigálás, falrugdosás, gyűlölködés, füzettépés. Óra után a sorsolás győztese odajött hozzám, és ő, aki mérhetetlenül örült a szerencséjének, lelkes és büszke volt, hogy főhőst alakíthat, visszaadta a szerepét.”

Pistike miatt szív az egész osztály – Tanárszemmel blog, 2015. november 25. reblogolva: 2019. január végén valahol az indexen

A fenti idézet már több mint három éve került ki a hálóra, maga a blog, ha jól látom, pedig már egy éve inaktív. Nem véletlen, hogy mégis ez az írást szemlézték róla  a minap. A problémát egy gyakorló pedagógus írja le: mit kezdjen az olyan növendékkel, aki kilóg a sorból, mert az osztálytársaihoz képest különleges fejlesztés járna neki, ennek viszont személyi és fizikai akadályai vannak.

Az írás két dolog miatt szúrt szemet: egyrészt a szerző szakít a ránk kényszerített pc (pedagógiailag korrekt – bocs) nyelvezettel és nevén nevezi a bajt, másrészt tűpontos leírást ad az egyik legégetőbb iskolai problémáról.