Flashmob a plázában

Nagy-Britanniában szokássá vált, hogy a Messiás legismertebb részlete, a kórus által előadott Halleluja alatt a közönség állva hallgatja a zenét. A szokás eredete II. György királyhoz (1683–1760) fűződik, aki a londoni premier előadásán felállt a Halleluja hallgatása közben, a közönség pedig követte őt.
Messiás (Händel) - Wikipédia

Nemrég láttam egy felvételt egy flashmobról. A filmet egy bevásárlóközpont zsúfolt büfé-részében készítették. Rengetegen ültek az asztaloknál: ettek, pihentek. Ám egyszerre váratlanul egy fiatal nő felállt és énekelni kezdett. Mégpedig gyönyörűen. Hamarosan többen csatlakoztak, ki székre állt, ki kezében egy táblát tartott. Händel népszerű darabját, a Messiás oratórium Halleluja tételét adták elő. A furcsa, hétköznapi környezetben szépen összeállt a darab. Az ott ülők láthatóan meglepettek voltak, és örültek.
Amit ez a kórus éneket, az egy lendületes, magával ragadó Isten-dicsőítés. Rögtön felmerül az emberben a film közben, vajon mennyire figyelt oda énekes és hallgatóság a zenedarab tartalmára? A zsoltárok egyik visszatérő fordulata, 23-szor olvassuk: Dícsérjétek az Urat! Halleluja! Ahogyan Isten lehajol hozzánk, Isten dicsőítésével úgy emeljük fel felé szívünket mi, amikor Isten nagyságáról beszélünk. De az a környezet, az a világ, amiben élünk, nem mindig kedvez annak, hogy mások számára is nyilvánvalóvá tegyük Isten iránti hálánkat és csodálatunkat. Méltó és alkalmas környezet-e a pláza büféje?