Belénk égett múlt

Már gyerekkoromban vallásos lettem, pedig apám elveszítette a hitét a holokauszt miatt, és megfogadta, hogy többé nem áll a tóra elé. Anyámnak megmaradt a hite, minden pénteken gyertyát gyújtott, és kóser háztartást vezetett. Amikor születtem, természetesen nem metéltek körül, és később, amikor visszatértünk a táborból, a szüleim akkor sem akarták a procedúrát. Én viszont tizenhárom évesen úgy döntöttem, megcsináltatom. Ez ráadásul előfeltétele volt a bar micvónak. Meg azt gondoltam, ha újra előfordul hasonló szörnyűség, akkor én emiatt nem akarok megmenekülni. Vállalni akartam a zsidóságom bármi áron is.

Ismerni a történetünket – alapvető szükségletünk. Kell körénk-mögénk a kontextus, amibe beilleszkedünk, aminek részei vagyunk. Hermann Ildi New Yorkban élő magyar zsidókat keresett fel otthonaikban, hogy meghallgassa, lejegyezze sorsukat és fotókat készítsen róluk. A több szempontból hiánypótló anyag alapötlete a fotós saját, elvesztett lehetőségéből született. Holokauszt túlélő nagymamájának a meg nem kérdezett története adta a lökést, hogy másokét olvashatóvá, láthatóvá tegye. 

Hiányzó történetek - index.hu

 

Úgy hiszem, léteznek olyan történetek, amelyeket nem lehet könnyek nélkül olvasni. Hermann Ildi riportsorozata a New Yorkban élő magyar zsidókról mindenképpen ilyen, minden szörnyűségével, fájdalmával, hitével és hitehagyottságával együtt. Méltó arra, hogy elolvassuk és elgondolkodjunk felette.

347 doboznyi tragédia

„A kommunista párt közigazgatása alá került” Zemplén, Ung, Bereg vármegyékben „a magyar községekben is megperdült a dob, amely az összes, 18-55 év közötti férfiakat és nőket” közmunkára parancsolta. Azt mondták, csak két óra, de máshogy alakult:
Ismételt 2-3 nap múlva a magyar falvak által munkába állított férfiakat katonai kordon vette körül
– tájékoztatta a miniszterelnököt Virágh Béla esperes.”

Kolozsi Ádám: Mi, magyar asszonyok, térden állva kérjük a világ leghíresebb Sztálinját (index.hu, 2018. V. 24.)

347 doboznyi forrásanyagból szerkesztette Stark Tamás (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa) közel 600 000 Szovjetunióba hurcolt magyarról szóló kiadványát. A megindítóan személyes hangú hozzátartozói levelek, a helyi párttitkárok közbenjárásért kapálózó beadványai egy mai fejjel elképzelhetetlenül kiszolgáltatott korról mesélnek.