Miért éppen Horvátország…?

A kérdés, hogy lehetnénk-e mi a horvátok, mármint a fociban?(…) De nem lehetnénk. Mégpedig azért nem, mert bár sok szempontból közösek futballkultúránk gyökerei, és igen, ezért is lehet, hogy mi is, ők is kétszer is eljutottunk már a legjobb négy csapat közé a vb-k történetében (Jugoszlávia további kétszer), a mi legutóbbi elődöntős szereplésünk óta eltelt hatvan esztendőben fontos fejlemények vittek egészen más irányba bennünket.

Lehetünk horvátok? - nso.hu

Nos, a horvát játékosok nagy nyugati csapatokban játszanak, a jugoszláv foci pedig mindig erős volt. Kis túlzással még a délszláv háború is egy horvát-szerb meccsen robbant ki. A horvát foci jó volt a kilencvenes években is, emlékezzünk csak 1998-ra. (…)Még az is lehet, hogy a szörnyű háború áttételesen hozzájárult a horvát lélekjelenléthez, ami a vb-s meccseken is megnyilvánult, hiszen történelmi léptékkel mérve a háború tegnap volt, lélektani hatásai még komolyan jelen vannak a háborúzó felek társadalmaiban. A negatív hatások mellett pedig ennek lehet hatása a nemzeti érzésre, a dacra, a „csakazértis”-re. De lehet, hogy már ezzel is túlelemeztem. A horvátok egyszerűen jók maradtak fociban Jugoszlávia szétesése után is. Az okokat nem stadionokban, korrupcióban meg a gazdaságban kell keresni. (…) A horvát foci egyszerűen jó, a magyarok meg elcseszték. 

Horvát foci, magyar foci: már ennek is Orbán az oka? - mandiner.hu

 

A címben feltett kérdést szívem szerint úgy folytatnám, hogy miért éppen Horvátország nyeri a labdarúgó világbajnokságot – persze leírni nem mertem, nehogy véletlenül mégiscsak az egyébként esélyesebb franciák győzzenek. Mindenesetre teljes szívemből szurkolok vasárnap a horvátoknak, egyszerűen azért, mert szomszédok, mert nem egy futballóriás nemzetről beszélünk, mert az egész világbajnokságon szimpatikusak voltak és harcosak, mert szinte végig nagyszerűen játszottak, mert az ő sikerüket a szomszédság révén egy kicsit a miénknek is érezzük (pedig ez nyilvánvalóan csak romantika, a valóságnak ehhez semmi köze). Tényleg, miért ennyire jó a horvát foci, a miénk pedig miért ennyire –fogalmazzunk finoman- gyenge?  Szilvay Gergely tökéletesen foglalja össze a lényeget: leginkább azért, mert ők egyszerűen jók, mi meg hozzájuk képest elcsesztük. Aztán, hogy miért csesztük el? 

Melyik lesz előbb?

Gyermeked születése tesz férfivá téged, nélküle egy elkezdett torzó, egy be nem fejezett vázlat vagy! Ezt akarod?! Bangó, önző vén legényként akarod leélni életed? Vagy jobb esetbe te magad akarsz gyermeked nagyapja lenni? Mire vársz?!
Arra biztatlak, hogy seperd ki életedből a félelmet, merj az élet mellett dönteni, merj kedvesed elé állni, merd megkérni a kezét, légy férfi, tedd feleségedet anyává, magadat meg boldog családapává, értékes gyümölcstől roskadozó termékeny fává!

Böjte Csaba: Levél a férfiaknak (Magnificat.ro)

Itt, a Reposzton, többször foglalkoztunk már ijesztő demográfiai jóslatokkal. Pontosabban nem is jóslatokkal, hanem a jelenlegi ijesztő adatokkal. (Legutóbb: itt.)