Cserbenhagyva

A szovjet Vörös Hadsereg 1943. január 12-én, –30-35 fokos hidegben az arcvonal északi részén, az urivi hídfőből kiindulva áttörte a magyar vonalat és 8-12 kilométer mélyen hatoltak előre, majd január 14-én délen, a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törték át a védelmet. A német hadvezetés nem vetette be az arcvonal ezen részén állomásozó egyetlen tartalékát, de a visszavonulást is megtiltotta.

A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt – Múlt-kor, 2019. január 19.

 

77 évvel és egy nappal ezelőtt 9.45-kor kezdődő heves tüzérségi tűz után fél 11-kor megindultak az orosz csapatok a voronyezsi fronton. A mínusz 30-35 Celsius fokos hidegben 250 000 magyar katona napokig állta a támadást, majd a visszavonulás alatt, felfoghatatlan veszteségek mellett folyamatosan tudtak Nyugat felé haladni. Orosz szemmel nézve a doni áttörés nem hozta meg az elvárt eredményt, a német, magyar és olasz csapatokat nem sikerült teljesen megsemmisíteni, és nem a kívánt ütemben tudtak előre haladni Berlin felé.

Magyar szemmel nézve úgy veszett oda és sebesült meg mintegy 50 – 50 000 emberünk, esett hadifogságba mintegy 27-28 000 honfitársunk, hogy magát a csatát nem is a 2. hadsereg katonái veszítették el.

Don

Berlin azonban Hitler parancsára hivatkozva megtagadta a több mint indokolt kérést, egyben továbbította a Führer direktíváját; a 2. magyar hadseregnek az utolsó emberig ki kell tartania állásaiban. Jány a "Führer befell" hallatán összeomlott, és megpróbálta szó szerint tartani magát Hitler parancsához, annak ellenére, hogy Von Witzleben vezérőrnagy azt tanácsolta neki; ne törődjön Berlin ostoba utasításával, hanem cselekedjen a helyzetnek megfelelően, saját belátása szerint.

Elter Tamás: Fagyos orosz hómezőkre terítette ki sötét szárnyait a végzet, origo.hu, 2019. január 12.

A mohácsi vésznél is nagyobb emberveszteséget okozó, 1943. január 12-én, a Don folyónál indított szovjet offenzívára emlékeztek hétvégén országszerte. A 76 évvel ezelőtti tragédiáról évről-évre számos cikk lát napvilágot. Bár a pontos áldozatok számát a mai napig nem ismerjük, újabb és újabb részletekkel gazdagodunk. A jelenlegi becslések 125 és 130 000 főre teszik az elesett, sebesült vagy fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok számát.