„Majtényi ennek kapcsán Hannah Arendtet idézi, aki szerint a felülről jövő elnyomáshoz hasonlóan fontos a társadalmi közöny, a megtörésekkel elért apátia, a tömegtársadalom beletörődése, hogy az ember sem magáért, sem másokért nem igazán képes kiállni. A totalitarizmus valójában a terror és a közöny összefüggéseinek zárt rendszere.”

Kolozsi Ádám: Egy forint a krumplis lángos… (index.hu, 2018. 08. 05.)
 

Ha nyár, akkor strand, ha strand, akkor lángos - vagy pizza? nem, inkább lángos :), és ha lángos, akkor nosztalgia. Itt most egész pontosan Kolozsi Ádám könyvismertetőjének témája: a Kádár rendszer iránti nosztalgia. Még pontosabban: a rendszer társadalmának részletes, városi legendák alapjait alaposan kifürkésző leírása. (Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos)

Olyan kor elemzéséről szól a cikk, amelyre a mai napig vagy nosztalgiával gondolunk, vagy, és ez még aggasztóbb, annak srófjára élünk a mai napig. A reposztban hat éve már született arról egy blogbejegyzés (további pontosítás következik), hogy a Kádár rendszer iránti nosztalgia az egyháztagságunkban is túlélte a rendszer halálát: Kádár korszak, nosztalgia, keresztyénség.
 

Nemes Nagy Ágnessel együtt vallhatjuk, hogy „hiteles élet nélkül hiteles művészet sem lehetséges”.
Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején

„Erkölcs és rémület között, vagy erkölcstelen rémületben, mesterségem, mégis te vagy…” vallja Nemes Nagy Ágnes Mesterségemhez című ars poeticájában. Előző hétfőn néhány reflexiót megosztottam olvasóimmal Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején című könyve kapcsán, most folytatom, ugyanakkor az előző heti címben rejtett két fogalom megfordult. Erkölcs és rémület között helyett Rémület és erkölcs áll mottóul, mintegy jelezve, hogy a tárgyalt írógeneráció, nagyjából az Újholdasoknak nevezett kör tagjai között megfordult a hangsúly, és az erkölcsi alapállás helyett a félelem vált alapélménnyé.