Ennyi az egész

Márpedig ha az Úr a pogányok írásaival és szolgálatával akar segítségünkre lenni a fizika, a dialektika, a matematika és a többi tudományágak területén, éljünk ezzel a segítséggel, nehogy Istennek ezeket a szabadon felkínált ajándékait megvetve, jogosan bűnhődjünk tétlenségünkért.”
Institutio 2.2.16.

Kálvin dialektikája egyszerre humánus és egyszerre istenfélő. A teremtésben csodálja az eredeti teremtést, de mielőtt elmerülne annak imádatában, a bűneset miatti megromlottságot, a teremtmények semmi voltát is hangsúlyozza. Nem tudhatott arról, hogy az emberiség romlottsága végül magát a természetet, a Földet – mint a csodálatos teremtést – is végveszélybe sodorja.
Dialektikája ugyanígy gondolkodik az emberről is. Az ember a jó teremtés legtökéletesebb, legnagyszerűbb koronája. Ám a bűneset miatt természete még akkor is minden ízében romlott, ha a lehető legártatlanabbul próbál élni. A bűn, mint egy lappangó betegség ott van az emberben. Ám az emberben mutatkozik meg a teremtés sok-sok nyoma, ami mind Isten ajándékaként jelenik meg életünkben. Ezek közül az egyik legkülönlegesebb az emberi értelem.

A polgári rend magva

…miután az ember természetére nézve társadalmi lény, természetesen ösztönénél fogva ápolja és fenntartja társadalmát, és ennek megfelelően látjuk is, hogy minden ember lelkében megvan a polgári tisztesség és a rend általános lenyomata. Ezért minden egyes ember érti, hogy az emberi közösséget, legyen az bármiféle, törvényekkel kell szabályozni, és képes is felfogni e törvények alapelveit.
Institutio 2.2.13. 

JK szemben JK-val: mi mindent tart üdvösnek és jónak Kálvin -  a polgári rendet, a törvény szabályozta jól működő társadalmat, a művészeteket és tudományokat! Megint csak eltávolodik a kép a mogorva szakállas öreg úrtól. Kálvin józanul, sőt csodálattal szól azokról az ismeretekről, amelyek ugyan alacsonyabb rendűek, mint az Istennel való foglalkozás, de valójában Isten gazdag ajándékai az emberiség életében.

Tükörben

Ugyan meghatározhatja -e Isten végtelen lényegét az emberi értelem a maga eszközeivel? Hiszen még a Nap tömegét sem képes megállapítani, noha nap mint nap szemügyre veheti! Ugyan miféle terve alapján tárhatná fel Isten valóságát, mikor saját magát sem képes igazán megismerni? Igen, ismerjük el, hogy Istent csak Isten ismerheti.
Institutio 1.13.21.

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” A páli mondat után minden, amit az emberi értelem határairól, és a transzcendens igazság elérésének korlátairól mondunk, csupán dadogás.  Lehet bármennyire művelt és tudós, de dadogás. Mert aki magasságban szárnyal, megtapasztalhatja, mily messze van az igazi ég. Aki ebből nem mélységes alázatot tanul, hanem csak gőgje nő, az még önmagát sem ismeri meg.

Nehogy átpártoljanak...

Mégis, mivel értelmük lomha és tompa, szükséges lesz a korábbiaknál jobban leírni az igaz Istent, nehogy a hívők átpártoljanak a pogány képzelgésekhez. Hiszen itt a filozófusok legtűrhetőbb elmélete is erőtelen, mely szerint Isten a világszellem.
Kálvin: Institutio 1.14.1.

Néhány évvel ezelőtt egy világimanapi előkészítőn vettem részt Nyugat-Európában. A három nap kevés volt arra a rendezők számára, hogy Isten neve elhangozzon, ám a spirituális élmény nem maradhatott el. Éjjel, a teamécsesek gyenge fényénél, az egzotikus drapériák és kókuszdiók mellett az evangélikus főszervező a föld- és világszellemhez szólt. No, nem is az imádság hagyományos testmozdulatával, az alázatot és bűnbánatot is jelző meghajtott fővel, összekulcsolt kézzel, hanem a kérés egyenes gesztusával, kiterjesztett, felfelé nyitott kézzel.

Portré helyett

„Sohasem fogunk eléggé bízni benne, ha nem fordulunk el teljesen az önmagunkba vetett bizalomtól, sohasem fogjuk tudni eléggé felemelni lelkünket, ha előbb meg nem alázzuk magunkban lelkünket; sohasem fogunk benne eléggé megvigasztalódni, ha magunk miatt meg nem szomorodunk.” (Kálvin: Institutio 3.12.8.)

Korunk személyességéhez illene, ha úgy beszélnék Kálvinról, mint egy barátról. Miről beszélgettünk volna egy súlyos tölgyfaasztalnál, ha megadott volna az időutazás? Az ostoba képzelgés nyilvánvaló hibáit kár is sorolni. Mert még időgéppel sem ültünk volna egy asztalnál. De akkor hogyan beszélhetünk arról a személyes jelenlétről, ami az Institutio olvasása közben érezhető a sorok mögött? Hogyan rajzolható egy portré – függetlenül metszetektől, életrajzoktól, pszichológiai becslésektől? Egy portré, ami magát az Institutio íróját mutatja be, úgy, ahogy az olvasás személyes kapcsolatán keresztül felidéződik?

Ref500 (kis református önértelmezés) 2.

Több mint két évtizeddel ezelőtt jelent meg Békési Andor szerkesztésében tizenegy könyvecske, "Az evangéliumi kálvinizmus füzetei" címmel. Ezekben az írásokban a neves szerzők a református egyházban is ismeretlen ismerős reformátor, Kálvin tanítását, örökségét próbálták fontosabb témák köré csoportosítva közkinccsé tenni, nemcsak a lelkipásztorok és a teológushallgatók, hanem a presbiterek és az átlagolvasó számára is érthetõ, felhasználható módon, hogy a sorozat "Kálvint közel vigye a gyülekezetekhez". Ha erre akkoriban szükség volt, úgy ma talán még inkább.

Modern kálvinizmus, avagy a református identitás újra felfedezése - kalvinkiado.hu

1985-1990 között jelent az evangéliumi kálvinizmus füzetei sorozat, amelyben a kálvini életmű egy-egy téma köré csoportosítva és értelmezve került az olvasó elé. A kisméretű füzetek borítóján a sárga szín keveredett a négyszögbe rendezett magyar népi motívumokkal, jelezve értelemszerűen a hagyomány és újraértelmezés igényét. 2014-ben a Magyarországi Református Egyház kiadója egy kötetbe szerkesztve és bővítve kiadta ezeket az írásokat, amelyek alkalmat adnak a Biblia igazságaiban és Kálvin János örökségében való egyidejű elmélyedésre.