Kárpátalja

Viktor Baloga szerint az ukrán államnak fel kellene vásárolnia az áttelepült kárpátaljai magyarok üresen álló otthonait kelet-ukrajnai menekültek számára, aminek köszönhetően megszűnne Beregszász magyar jellege.

Kárpátaljai politikus: Ukrajnának betelepítéssel kellene megszüntetnie Beregszász magyar jellegét - mandiner.hu

 

A Kárpátaljával kapcsolatos történéseket meglehetősen nehéz kommentálni. Mintha valami rémisztő filmet néznénk, vagy visszarepülnénk a huszadik század gyászos évtizedeibe: idén februárban a kárpátaljai magyarok érdekképviseletét ellátó KMKSZ székházát érte támadás, majd júliusban a nagydobronyi imaház és óvoda lett gyújtogatás, tűz martaléka. Már ez is elképzelhetetlen és megmagyarázhatatlan egy Európai Unióba igyekvő, huszonegyedik századi, normális jogállamban, de hogy valaki titkos felvételeket készítsen egy idegen állam felségterületének számító konzulátuson, ahogyan ott állampolgári esküt tesznek, aztán egy honlapon kárpátaljaiak személyes adatait nyilvánosságra hozzák, majd az ukrán külügyminiszter a titkos felvételekre hivatkozva fenyegesse, végül kitiltsa a magyar konzult – úgy hittük, ennél nincs tovább, nincs lejjebb. Aztán mégis: ahogyan fent is olvashatjuk, a kárpátaljai ukrán képviselő már az etnikai viszonyok megváltoztatásáról, betelepítésekről beszél. Nincs új a nap alatt, láttuk ezt már máshol is az utódállamokban, abban pedig csak reménykedni tudunk, hogy Kárpátalján itt megállnak a magyar kisebbség megfélemlítésében. Vajon mit tehetnek a kárpátaljaiak? És mit tehetünk mi? 

Nem a büntetés ideje, hanem a formálódásé

„Hazugság volt az újjáépítés, valójában el akarták pusztítani az embereket. Az ördög munkája volt ez, de Isten valami különös kegyelemmel mégis megáldotta Kárpátalját. Abban a nagy fájdalomban az emberek nem káromkodtak, hanem imádkoztak. A nehéz időket tudták nem büntetésnek, hanem formálódásnak felfogni. Ez volt az ő erőforrásuk." 

A 90 éves Gulácsy Lajos püspök Budapesten – református.hu

Mint mesékből járnak vissza régi emberek. Régiek, de eleven emlékezettel. Híradói és tanúi egy kornak, amely volt, történelmünkben meghatározóan nemzedékek életét. Nemcsak abban, hogy éltek, élni akartak minden embertelenség ellenére, ahogy vállalták a közösségi tudat ápolását és továbbadását, hanem ahogy vállalták a vállalás képtelenségét, a világ bolondságát, Isten országának képviseletét, a református lelkipásztori szolgálatot, emberileg nézve egy biztosan vesztes állapotot. Beállni bolondnak világos tudattal, valahogy megrendít mindig. Tudni, hogy ütni fognak és üldözni egy életen át, s nemcsak személyesen, hanem utódaidban is, ez a vállalás.