Keresztyén felelősségtudat vagy politikai ösztön?

Hitelesség, moralitás, következmények, egyenes gerinc – csak látszólag osztrák belügy, ami nyugati szomszédunk közéletében történik.

Gégény István: Ilyen az, amikor egy kormány valóban éli a kereszténységet (SzemLélek, 2019. május 19.)

Nyugaton sem tisztességesebbek a politikusok, mint nálunk, csak a választói elvárások magasabbak. Nem emlékszem, melyik portál kommentálta így az osztrák alkancellár, Heinz-Christian Strache, szombati lemondását. A botrány előzménye egy péntek este közzétett videofelvétel volt, amelyen egy ibizai szállodában két (!) évvel ezelőtt egy magát orosz oligarcha családtagjának kiadó nőnek tett kecsegtető gazdasági ajánlatot az alkancellár (és pártja parlamenti frakcióvezetője), cserébe a legnagyobb példányszámú osztrák (bulvár)napilap megvásárlását kérve.

A felvétel egy részletének közzétételét követően felgyorsultak a hétvégi események. Másnap, azaz tegnapelőtt, Strache alkancellár már be is jelentette lemondását – nem hagyva ki a botrányba keveredett politikusok ilyenkor kötelező megjegyzését, nevezetesen, hogy politikai összeesküvés áldozata lett. (Mielőtt bárki, mondjuk, tengerbiológiai okokat sejtene a lépre csalás mögött.) Tegnap pedig Sebastian Kurz kancellár jelentette be, hogy a kormánykoalíciónak kaputt, előrehozott választások következnek.

347 doboznyi tragédia

„A kommunista párt közigazgatása alá került” Zemplén, Ung, Bereg vármegyékben „a magyar községekben is megperdült a dob, amely az összes, 18-55 év közötti férfiakat és nőket” közmunkára parancsolta. Azt mondták, csak két óra, de máshogy alakult:
Ismételt 2-3 nap múlva a magyar falvak által munkába állított férfiakat katonai kordon vette körül
– tájékoztatta a miniszterelnököt Virágh Béla esperes.”

Kolozsi Ádám: Mi, magyar asszonyok, térden állva kérjük a világ leghíresebb Sztálinját (index.hu, 2018. V. 24.)

347 doboznyi forrásanyagból szerkesztette Stark Tamás (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa) közel 600 000 Szovjetunióba hurcolt magyarról szóló kiadványát. A megindítóan személyes hangú hozzátartozói levelek, a helyi párttitkárok közbenjárásért kapálózó beadványai egy mai fejjel elképzelhetetlenül kiszolgáltatott korról mesélnek.