A piros eleje az új sárga

A piros eleje az új sárga. (...) Ha vált a lámpa, menetrendszerűen áthajt még valaki a teli piroson. Gyakran többen is. (.. .) Azzal, hogy rendszeressé tesszük a pirosozást, kialakítunk magunkban egy olyan mechanizmust, ami a gyors döntést igénylő helyzetekben kockázatot vállal, hiszen nem a biztonság az elsődleges szempont, hanem a továbbhaladás. Minden sikeresen megoldott piros után egyre mélyül a meggyőződésünk, hogy nincs ezzel semmi gond, lényegében fokozatosan kondicionáljuk magunkat, és a szokásunkká válik a közúti problémák necces kezelése. (..) Márpedig a szokás nagy úr. Főleg váratlan helyzetekben, amikor nincs időnk tudatosan reagálni. Azzal, hogy a piros elejét is zöldnek vesszük, az a baj, hogy így már alapból két lépéssel vagyunk túl a biztonságos zónán. Gondoljunk csak bele: egy átlagos hétköznap épp békésen hajtunk át harmadik alkalommal a piroson, rutinosan kicentizve az utolsó pillanatot. Aztán negyedszer egy sietős gyalogos lép le a járdáról, vagy lendületből érkezik valaki keresztben, ötvennel elkapva az épp pirosról sárgára váltó lámpát.