A magyar református identitás kérdései - mitől református?

Egy történettel szeretném kezdeni, amely az identitás, identitásom megértéséhez közelebb visz.
Valamikor, az 1940-es évek elején szülőfalumból Dombi Dani bá elment egy hetivásárra. Két jó lova volt, jó vásárt csinált az öreg, s annak rendje-módja szerint megitta rá az áldomást. Jó kedve kerekedett, elkezdett énekelni. Meghallotta két kakastollas csendőr az énekszót, odamennek és megkérdik: hová való bácsi? Összevágja a bokáját az öreg és válaszol: Udvarhelyszék, Szolokma. Előkapja az egyik csendőr a táskájából a térképet és keresni kezdi a falut. Felnéz egy idő után és rászól az öregre: Bácsi, ilyen falu nincs is! Mire Dani bá megtolta homlokán a kalapját: Hát azt nem tudom, de mikor eljöttem még megvót!

Lábainkat megvessük...

A csapongás, visszavonás, ide-oda futkározás, habozás, ingadozás, bizonytalankodás, egyszóval a kétségbeesés: nem hit; a hit az, hogy lelkünknek van állandó bizonyossága és erős biztonsága, van mire ráállanunk, hogy lábainkat megvessük rajta.
Institutio 3.13.3.

Kell egy ilyen nagy ünnep, mint az 500. jubileum, hogy kiből-kiből kiszakadjon egy-egy rejtett érzelem a protestáns identitása mellett, vagy mások protestáns identitása ellen. Úgy buggyannak ki az érzelmek, mint megannyi rejtett hőforrás, kénes bugyogó, bűzös mofetta, vagy fenségesen feltörő gejzír. Lesz-e belőle óriási erejű vulkánkitörés? Nem tudhatjuk, de valamit jelez.