Hogyan védekezzünk?

A parkokat, a tengereket, az óceánokat tehát ne szennyezzük – igen, ez helyes törekvés –; az emberek elméjét, általánosságban a társadalmi közmegegyezéseket, a közmorált viszont nagyon is szabad szennyezni, mert minden belefér. Vitathatatlan: az ember gondolkodó lény, akinek van választási lehetősége, nem csupán elszenvedője a vele történő eseményeknek, önmaga bemocskolódásának. Azonban egy dolgot elfelejtenek a modernkori SzSz-esek (=szivárvány szemüvegesek): az ember nem érett, kiforrott, ítélőképes lényként születik a Földre. Tanulnia kell arról, mi a helyes és mi a helytelen, mit szabad és mit nem, mi az, ami hasznára válik és mi az, ami nem. Alapvető erkölcsi alapelvekről és eszmerendszerekről kell hallania, azokat magáévá tenni vagy azoktól eltávolodnia. Döntenie kell önmagáról: milyen ember szeretne lenni? Ez az identitásválság, amit szerencsés helyzetben kamaszkorban többnyire magunk mögött hagyunk. A ma a nyugati világban uralkodó ideológia azonban rendesen alávág az elmélet megvalósulásának: harsogva hirdetik, hogy mindenki találja meg saját identitását (…).

Az elmékbe szemetelni mikor lesz tilos? - mandiner.hu

 

Érdeklődéssel olvastam Gacsályi Sára mandineren megjelent írását a szellemi környezetszennyezésről, való igaz, itt is érdemes lenne szmogriadót elrendelni, vagy szankcióval fenyegetni a környezetszennyezőket. Sajnos erről szó sincs, sokan a környezetszennyezés tényét is tagadják, miközben a normális gondolkodással, józan polgári erkölccsel, mi több, keresztyén értékrenddel megáldott ember kitágult pupillával csodálkozik rá az egyre hajmeresztőbb ötletekre és elképzelésekre. Ám mielőtt még önnön kardunkba dőlnénk, és rettegve várnánk a világvégét, vegyük észre, milyen eszközökkel küzdhetünk a szellemi környezetszennyezés ellen.