A történelem még történik

„Ahogy gondolataimban visszafelé kapaszkodom, családunk egyik ágán egy-, másikon kétgenerációs értelmiségi felmenők tekintenek rám. Az idő ködéből szigorú könyvtárszobák, gondosan vállfára helyezett papi palástok, élre vasalt háromrészes öltönyök és polgári jó ízléssel választott díszes selyemnyakkendők sejlenek fel, mégis, ott van mögöttük ő, a játszmák nélkül élő, gyakran bántóan őszinte beszédű és jó eszű falusi parasztasszony… Hangjában nyoma sem volt a történelemmel szembeni megbántottságnak, tanulatlanul is bölcsebb és okosabb volt annál, mintsem feleslegesen pörlekedjen. Helyette természetesen, tisztán adott utat a mesélésnek.”

Bödők Gergely: „Át kell adnom a fiamnak” – emlékek és program a 100. évfordulón – Válasz online, 2020. június 5.

 

Nem tudom, mi lehet az oka. Talán a megannyi lehetőséget elszalasztó rendszerváltásunk, talán az azt megelőző rezsim (ha Rákosit és Kádárt külön vesszük: rezsimek) hazugságai és tabusításai, de a közéleti témáink átpolitizáltsága olyan torz szemüveget erőltet ránk, hogy üdítőleg hat egy-egy meghatározó témában vagy évfordulón a kimondottan és örök emberi szót olvasni.

A következő európai háborúról

Egyre pusztítóbb a nemzetközi politika dinamikája, a békésebb világ felépítését célzó együttműködés helyett egyre inkább jellemző a versengés, a konfliktus, a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, a bizalomhiány és a nemzeti bezárkózás - hangsúlyozta a német államfő pénteken az 56. Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciát (MSC) megnyitó beszédében.

Egy „sötét korszak” eljövetelétől tart a német államfő – Portfolio.hu, 2020. február 14.

Van egy álmom. Jön a következő háború. Itt, nálunk.

Évek óta vissza-visszatérő félelmem, hogy nagyszüleink generációjának (délvidéki magyarok, horvátok, bosnyákok és szerbek esetében: mai szülők nemzedékének) egyik legmeghatározóbb élménye, a háború újra lecsap Európára. Nem nyugtatott meg, amikor pár éve Spiró egy interjúban szintén megemlítette a következő háborút, ami lassan bár, de kitartóan közelít felénk. Egy kicsit megkönnyebbültem, hogy talán mégsem kezdek megzakkanni, de lássuk be (ez is milyen modoros szóösszetétel már – olyan, mint a „halkan megsúgom”) nem mindig esik jól kimondani, hogy én megmondtam.