Jakab Bálint

"Szerencsémre nem kényeztettek el. Ha van valami, ami a predesztinációs hit felé húz, éppen mai sorsom az". Cs. Szabó László.

Szeretem az esszét, a jó publicisztikát és a kortárs magyar irodalmat. Filozófiából a klasszikusokat. Szekértáborok nem érdekelnek, csak a minőség. Történeteim is vannak. Egyik apai dédnagyapám, aki a bécsi magyar testőrségben szolgált 1896-ban, (bőrbe kötött emlékkönyve nálam van), a családi legenda szerint "úgy járta az út porában az udvarhelyszéki legényest mezitláb, hogy a lába elig érte a fődet". Engem is belülről ráz meg a magyar népzene. Másikági üknagyapám hét gyermek mellől vezette ki nyár közepén az istállóból jármas tehenét, hogy a templomépítés utáni első felújítását befejezhessék aratás idején. Hálából megörökítették nevét a fehérfalú torony oldalán. Ma is olvasható.

Dédapám dédunokája s az apám nagyobbik fia került Dunántúlra. Első menyasszonyommal, akivel egy évig voltunk jegyesek, négy gyereket nevelünk.

Még vannak történeteim.