Két város regénye

„Az embereknek vannak igényeik, elvárásaik, saját morális mércéik. A legtöbben nem elvakultak, sőt, nagyon is jól látnak a pályán, és miközben ők maguk tisztességesen élnek, addig ugyan illúziók nélkül, de a lehető legtöbb tisztességet várják el a politikusaiktól is.
A tükör és a válaszút előtt most a Fidesz áll, nem a saját értékrendjükhöz eddig és ezután is ragaszkodó jobboldali, konzervatív polgárok.”

Rajcsányi Gellért: Új fejezet kezdődött a magyar politikában – Mandiner, 2019. október 14.

Egymástól politikailag teljesen független elemzők állítják ugyanazt a tegnapi önkormányzati választásokról: nem most történt nagy változás, hanem az elmúlt kilenc év volt az a korábbiakhoz képest. A szavazatok számában nem igazán történt komoly arányváltás. Azt mondják a bölcsek, hogy az elmúlt kilenc év volt valójában a kivétel, mert jobbról és balról annyira szétaprózódtak az ellenzéki szavazatok, hogy nem tudták megszorongatni a középre beálló kormánypártot. Ahogy Rajcsányi Gellért írja: „eddig tartott a 2010-ben megszületett egypólusú, centrális erőtér, és visszatért a kvázi kétpártrendszer.”

Oldás és

Az ötvenedik évfordulót egyébként már csak Michael Palin, John Cleese, Terry Gilliam és Eric Idle ünnepelheti a tagok közül, mert Graham Chapman 1989-ben meghalt, és a 2015-ben súlyos demenciával diagnosztizált Terry Jones sem lehet már ott velük aktívan. Az egy hónapos ünnepi időszakban a BFI Southbank nevű londoni moziban leadják a Repülő Cirkusz összes epizódját, az összes játékfilmjüket és a tagok egyéb sorozatait és filmjeit is, mint például a Waczak szálló és A hal neve: Wanda. Sőt, forgalomba hoztak egy ünnepi sört is, a Monty Python „very silly” IPA-t. Az évfordulóval kapcsolatos további információk a csapat hivatalos Facebook-oldalán találhatók.

Ötven éves a Monty Python repülő cirkusza - Bozzay Balázs, Index, 2019. október 5.

A személyes élmények sokszor olyanok, mint a hónalj. Mindenkinek van, de senkit nem érdekel a másé. Szóval jöjjön egy.

Kilépni_nem_kell_félnetek_jó_lesz

Nicola Sturgeon skót miniszterelnök: „Boris Johnson megjegyzése a glasgow-i klímacsúcs apropóján egyszerűen gyerekes.”

The Scotsman, 2019. szeptember 30.

Öt évvel ezelőtt Skócia szavazott. A tét óriási volt: maradni vagy menni az Egyesült Királyságból. Végül a szavazók 55%-a úgy döntött, hogy inkább maradnak a brit lobogó alatt. London hálája nem maradt el, további kedvezményekről szóltak az akkori hírek. A kedélyek azóta viszont egyre inkább elmérgesedőben, és a reformáció napjáig (bocs, de a Skót Egyház is református) hátralévő időben egyre feszültebb lesz a légkör. Október 31. egyelőre az Egyesült Királyság Európai Unióból való kiválásának határideje. Akár megadják addig a hogyanra adható válaszokat akár nem.

Skócia legnagyobb pártjának viszont teljesen érthető módon ez egyáltalán nem tetszik. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy bár a Brexit szavazáskor a britek többsége valóban a kilépésre voksolt, Skóciában ezzel szemben a maradni vágyók voltak többségben. Azaz Nagy Britannia a skót szavazók többségének akarata ellenére rántaná ki őket az EU-ból.

Méltó a munkás a maga bérére

„Ezer-ezerötszáz egy óra. De nem sokáig csináljuk ám. Megyünk németbe.”
Random munkás Borsodból

 

Szóval Szerb Antal a Varázsló eltöri pálcáját című esszékötete is blogunk képzeletbeli könyvtárszobájának előkelő polcán ül. Ebben található „A század betegsége”. 1940-ben írta, ma is aktuális. Szó van benne lord Byronról, evésről, nem evésről, sportos, napbarnította nőkről és férfiakról, világ miatt érzett világfájdalomról, Széchenyi István grófról és Guiccioli Theresa grófnőről, valamint egy villanásnyi időre felbukkan benne egy adag drámai pózban történő pózolás illetve egy borjúkotlett elfogyasztásának drámai következménye is. Mivel Szerb Antal írta, nem az sugárzik belőle, mint Umberto Eco kultúrtörténeti uránrudakkal túldúsított erőműregényeiből, hogy mennyire denagyon okos a szerző. (Egyébként tényleg az.) Hanem az, hogy mennyire átérzi az emberlét olyan keserűségeit, mint például azt, hogy „a lélek, ha magára marad, általában szomorú. Szomorú, mert lélek az anyag világában, és szomorú, mert magára marad.”

Az egyéni felelősségről

„Az a kijelentés, hogy veszett ügy, olyan volt Geraldnak, mint vörös posztó egy bikának: talán még akkor sem adta volna fel, ha az utolsó dinoszauruszt akarta volna megmenteni.” Gerald Durrell özvegye, Lee Durrell természettudós budapesti előadásán jártunk.

Elek Aladár: Lee Durrell: a pusztuló szigetek visszavadítója járt Budapesten – Mandiner, 2019. szeptember 23.

 

Korfu, olaszos temperamentum, csodabogár állatfajták és csodabogár családtagok – az első, ami Gerald Durrelről több nemzedéknek is beugrik. Aztán a saját állatkert, fajmentő akciók és egy fáradhatatlanul kitartó tudós- és házaspár. Pesten járt Gerald Durrel özvegye, Lee Durrell a hazánkban például iskolák számára is programokat szervező Jane Goodall Intézet meghívására.

Gerald Durrell: Családom és egyé állatfajták

Rossz vicc

„A klímára hivatkozva erőszakolja meg a nyelvet a hazai zöldmozgalom, a Greenpeace szerint ötven mindenhez értő értelmiségi aláírása pedig már széleskörű társadalmi összefogás.”

Szilvay Gergely: Klímaerőszak: ötven aláírás az már társadalmi összefogás? – mandiner, 2019. szeptember 13.

 

Két, egymástól különböző felhívásra reagált a mandiner múlt pénteken. Az egyiket a Greenpeace, a másikat a Lázadás a kihalás ellen (vagy Kihalás elleni lázadók, vagy Kihaláslázadás – könyörgöm, valaki fordítsa már le frappánsan az Extinction Rebellion nevű brit környezetvédelmi mozgalom nevét) tette közzé.  A Greenpeace aláírásgyűjtő levélkampánya hatékonyabb politikai döntéseket követel, a Lázadás… pedig új elnevezések használatát kéri az újságíróktól.

Nos, ami a Greenpeace aláírásgyűjtését illeti, se hívő, se konzervatív emberként sem találok benne kifogásolni valót. Úgy tudom, hogy a törvényeket északatlanticivilizációszerte túlnyomó részben továbbra is a parlamentekben hozatjuk az általunk bejuttatott képviselőinkkel. A színpadnak a szemünk számára látható részén ők hozzák a döntéseket. A kulisszák mögött pedig egyezkednek, paktumokat kötnek, alkudoznak, felébe kerekednek, vagy alászorulnak az ilyen-olyan érdekeknek. De abba az irányba haladnak – legalábbis úgy tűnik –, amerre a közvélemény súlypontját vélik.

1,2 millió

Ugyanakkor azt is látom, hogy a magyar közösségben jelen van és épül egy pozitív büszkeséget magába foglaló attitűd, amit valahogy nem mindig éreztem, és ennek a románságban is helye lenne. Valamilyen mértékben jelen van, hisz' korábban soha annyi, a történteket elítélő román véleményt nem hallottam, mint az úzvölgyi katonatemetőben történtek kapcsán.

Mutassuk meg, tudunk együtt élni! – Cristian Teodorescu románságról és magyarságról a Mandinernek (2019. szeptember 9.)

Tavasszal és a nyáron is reagáltunk arra a magyarellenes provokációra, ami az úzvölgyi katonai temetőben történt. Ma Sólyom István kolozsvári újságíró interjúvolta meg azt a Cristian Teodorescut, aki egy marosvásárhelyi hírportál kiadója. Többek között az úzvölgyi provokációról.

De a katonai temető körüli átlátszó politikai cirkusz csak a beszélgetés apropója volt. Román-magyar együttélésről, egymás mellett élésről, vegyesházassági sorsokról, a román nagypolitika játszmáiról, Marosvásárhelyi közéletről beszélgettek hosszan.

Boldog új tanévet!

 

 

Most megtudhatja, mi a gyilkos tanévnyitó titka! (IndexVideo, 2015. szeptember 1.)

Nem tudom, ki hogy van vele, de egyetlen általános iskolai tanévnyitóra se emlékszem. A gimnáziumiakra is csak azért, mert az Eötvös téren tartottuk, ezért jó nagyokat sétáltunk előtte-utána. A hazai iskolákban pénteken és tegnap tartották a tanévnyitókat – hogy mit tudunk mi, felnőttek ilyenkor elrontani, arról görbe tükörben a fenti videó mesél.

Zöldhullám

„A hazai újbaloldal jobboldalról alkotott képe nagyjából az amerikai technokrata wallstreetiánus üzleti életből és annak a Republikánus Párttal való összefonódásából táplálkozik. Erről írta-mondta azt John Lukacs, hogy ha ez a konzervativizmus, akkor ő inkább reakciós, mert a technikai fejlődésben ennyire hívő, a természetvédelmet lebecsülő „konzervatívokból” nem kér. Ellenben igen kedvelte a baloldali-déli agrárius Wendell Berryt. És még a reagani jobboldali koalíciónak is része volt nem csak az északi városi üzleti elit, hanem a déli agrárvilág is… A zöld gondolat konzervatív változatának tehát szerves részét kell alkotnia a jobboldali politikának… és ezért furcsa, ha a jobboldal lemond róla.”

Szilvay Gergely: Nem mondhat le a jobboldal a környezetvédelem ügyéről (mandiner, 2019. június 29.)

Megy egyfajta érdemháború

Vagyis le akarták tesztelni az NDK és Moszkva magatartását is, hogy mit szólnának ahhoz, ha a magyar kormány megnyitná a nyugati határait az NDK állampolgárai előtt. Mindenki tudta, hogy ha ez megtörténik, világpolitikai tényezővé válunk. Magát a döntést hivatalosan nem is merték meghozni, egy főpróba viszont jól jöhetett nekik. Majd meglátják, hogy reagál Moszkva. Ha azt mondja, hogy „Nyet”, akkor a kisemberen legfeljebb majd el lehet verni a port, hogy nem végezte el szakszerűen a feladatát, vagyis nem védte meg a határt.

Bella Árpád határőr alezredes Nagy-Vargha Zsófiának adott interjújában („Azt hiszem, jól döntöttem”- Mandiner, 2019. augusztus 19.)

Oldalak