Klímavétó

–  Sokakat szíven ütött, hogy a visegrádi országok blokkolták a 2050-es zéró emissziós klímacélt a legutóbbi uniós csúcson, arra hivatkozva, hogy nincsenek kidolgozva a vállalás kompenzációs feltételei. Többen úgy látják, mindenre van pénz, csak a jövő védelmére nem. Ön szerint mekkora mozgástere van a kisebb országoknak?
– Azt remélem, hogy ez még nem a játszma vége. Nagyon bízom benne, hogy Magyarország akár még a klímavédelem élére is állhat bizonyos tekintetben. Abban, hogy nem vállaltunk most 2050-re kibocsátásmentességet, szerepet játszhatott az Unión belüli helyezkedés – ez már politika, nem az én asztalom. De szerepet játszhatott az is, hogy a magyar választók még nem várják el a politikától, hogy radikális lépéseket tegyen az éghajlatváltozás ügyében.

Ürge-Vorsatz Diána klímakutató: „Az ember fel sem fogja, sok kicsi milyen sokra megy” – László Dóra, képmás.hu, 2019. június 27.

Éretlenek

A  gyermek   abban   az   évben,   amelynek   augusztus   31.   napjáig   a   hatodik   életévét   betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. A szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. A szülő kérelmét az iskolakezdés évének január 15-éig nyújthatja be a   felmentést   engedélyező   szervhez.   Ha   az   eljárásban   szakértőt   kell   meghallgatni,   akkor   csak szakértői bizottság rendelhető ki, és a függő hatályú döntésben nem kell rendelkezni a kérelmezett jog gyakorlásáról. Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség.

A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről c. törvényjavaslat (benyújtás dátuma: 2019-06-11, 21:50)

Csípnek, szúrnak, marnak

A tudományos élet képviselői, a természetvédők és a méhészek vállvetve támadják az állami szúnyoggyérítés több évtizedes gyakorlatát a lakott területek felett levegőbe permetezett idegméreg miatt. Ők a több embert és szakértelmet igénylő, szelektív biológiai irtás bevezetését szorgalmazzák. Kérdés, hogy ez valódi alternatívát jelent-e.

Bertók T. László: Elefánt a porcelánboltban? – Magyar Nemzet, 2019. június 15. szombat

Mai nappal kezdődik a vakáció, számos iskolában bátorítják majd a tanévzárókon az igazgatók a diákokat arra, hogy a kockulás helyett lehetőség szerint minél több időt töltsenek majd a szabadban. Igen ám, de ott már elkezdődött szúnyoginvázió. Ha nem permeteznek, az a baj, ha meg permeteznek…

…akkor nem mindegy, hogyan. Erről olvasható egy alapos munka a tegnapelőtti Magyar Nemzetben. Bertók T. László újságíró rendesen utánajárt a témának és minden szóba jöhető érintettet kifaggatott. Mi a probléma?

300-an adtak csattanós választ

Kolozsvári magyarok és románok százai tüntettek együtt szombat este a Mátyás-szobor előtt, békésen tiltakozva az úzvölgyi katonatemetőnél történt provokáció és erőszak ellen. A demonstráció román szónoka bocsánatot kért a magyaroktól a nemzettársai cselekedeteiért.

Cs.P.T.: Csattanós választ adtak a kolozsváriak az úzvölgyi incidensekre – maszol.ro, 2019. június 8.

Májusban és tegnapelőtt is írtunk már arról a román legfelsőbb politikai szintről gerjesztett magyarellenes provokációról, amely az ezeréves határ közelében folyó Úz völgyének katonatemetőjében történt. Röviden: az első és második világháborúban elesett magyar katonák nyughelyére állítólag ott nyugvó román katonáknak emléket állító kőkereszteket helyeztek, majd múlt hét csütörtökére bejelentették azok ünnepélyes felavatását.

Zöldebb kék bolygót!

A felmelegedés a norvég és svéd gazdaságot harmadával növelte, a szudáni vagy indiai gazdaság méretét viszont épp ennyivel csökkentette – miközben az üvegházhatású gázok kibocsátói jelentős részben a fejlett országok voltak.

makronóm.mandiner, 2019. május 29.

Hacsak lehet, kerülöm a konfliktusokat. Ez szerintem nem egy kimondottan szerencsés lelkészi attitűd. Tessék: már a megfogalmazás is árulkodó. Szóval ez egyszerűen egy elég komoly kockázati tényező. Lásd az egyszeri rabbi/bíró történetét a két haragossal és a saját feleségével. Sok emberi konfliktust nem értek azok közül, amik körülvesznek, és természetüknél fogva ezeknek jó részét nem is akarom megérteni. És sok olyan közéleti téma is van, aminek egyszerűen nem értem az átpolitizáltságát.

A tegnapi poszt nem az első volt abban a sorban, ami egy keresztyén közéleti blog politikamentességének lehetetlenségéről látott napvilágot itt, a reposzton. Meggyőződésem, hogy ügyek és események vannak, aminek a politikai kontextusától el lehet, vagy éppen, hogy el kell vonatkoztatni – még azzal együtt is, hogy egy konkrét esetben képviselt nézőpont akarva-akaratlanul a pártpolitikai lövészárkok egyikébe vagy másikába hajítják a megszólalót.

Milyen értékek, milyen érdekek?

„Szerinte, ha nagyon leegyszerűsítjük a fő kérdést, akkor arról szavaztunk, hogy ki fog a jövőben európai oldalról tárgyalni Donald Trump amerikai elnökkel, akivel Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke még kifejezetten jól megtalálta a hangot.”
Brückner Gergely: Ki tárgyalhat Donald Trumppal? (index, 2019. május 27.)

Kinek az értéke?

Az EP választás előtt írt vélemények – legalábbis az a pár, amit olvastam – két nagy csoportba voltak sorolhatók. Az egyikbe a hazai parlamenti és azon kívüli (Momentum és Mi Hazánk) pártok esélyeit matekozgatták, a másikba az ideológiai frontról, a konzervatív kontra liberális/progresszív Európa-értelmezés témakörében született írások tartoztak. A választások napján mi is az utóbbi témában foglaltunk állást: Európa választ. De érdemes elolvasni ebből a csoportból Szilvay Gergely pénteki írását is a Mandineren: Az európai értékek paradoxona.

Keresztyén felelősségtudat vagy politikai ösztön?

Hitelesség, moralitás, következmények, egyenes gerinc – csak látszólag osztrák belügy, ami nyugati szomszédunk közéletében történik.

Gégény István: Ilyen az, amikor egy kormány valóban éli a kereszténységet (SzemLélek, 2019. május 19.)

Nyugaton sem tisztességesebbek a politikusok, mint nálunk, csak a választói elvárások magasabbak. Nem emlékszem, melyik portál kommentálta így az osztrák alkancellár, Heinz-Christian Strache, szombati lemondását. A botrány előzménye egy péntek este közzétett videofelvétel volt, amelyen egy ibizai szállodában két (!) évvel ezelőtt egy magát orosz oligarcha családtagjának kiadó nőnek tett kecsegtető gazdasági ajánlatot az alkancellár (és pártja parlamenti frakcióvezetője), cserébe a legnagyobb példányszámú osztrák (bulvár)napilap megvásárlását kérve.

A felvétel egy részletének közzétételét követően felgyorsultak a hétvégi események. Másnap, azaz tegnapelőtt, Strache alkancellár már be is jelentette lemondását – nem hagyva ki a botrányba keveredett politikusok ilyenkor kötelező megjegyzését, nevezetesen, hogy politikai összeesküvés áldozata lett. (Mielőtt bárki, mondjuk, tengerbiológiai okokat sejtene a lépre csalás mögött.) Tegnap pedig Sebastian Kurz kancellár jelentette be, hogy a kormánykoalíciónak kaputt, előrehozott választások következnek.

Provokáció

„A helyiek akaratát semmibe véve felavatták Ľudovít Štúr szobrát Párkányban. Az önkormányzatot megkerülve állami parcellán áll a szobor, amihez egy magyar vezetésű minisztérium is hozzájárult.”

Mózes Szabolcs: Így építenének nemzetet a szlovákok Esztergommal szemben (Mandiner, 2019. május 12.)

Talán nem teljesen független a közelgő EP választásoktól az, ami a közelmúltban két szomszédos országban, Szlovákiában és Romániában történhetett. A szlovákiai himnusztörvényről éppen egy hete írtunk a Reposzton. (Az unió felé kacsingató ukrán nyelvtörvényről is jelentkeztünk nemrég egy visszafogott blogbejegyzéssel.) Romániában egy első világháborús katonatemetőben levezényelt, durva önkormányzati beavatkozás sértette okkal-joggal az ott élő magyarságot.

D.a.c.

„(A szlovák parlament házelnöke) nem számított ugyanis arra, hogy a zord idő ellenére az ablaka alatt tüntető, a viharos szélben és kellemetlen esőben is sziklaként álló mintegy ezer fős magyarság ilyen méltósággal, ilyen felemelően, ilyen határozottan és világosan képes a világ értésére adni, hogy NEM, ELÉG VOLT. A himnuszunkat nem adjuk, és nem adjuk a magyar szimbólumaink szabad használatának jogát sem. Megy ez pártszervezés nélkül is.”

Király Zsolt: Köszönet Danonak és Bugárnak! Segítettek elérni a magyar összefogást (Körkép.sk, 2019. május 6.)

Ma hajnalban írt a fenti sorokat Király Zsolt, a felvidéki Körkép hírportál alapító főszerkesztője a tegnapi pozsonyi tüntetésről. De mi ez a himnusztörvény?

Két romboló, egy mozdonykazán, meg ez a bolygó

„Az amerikai hadsereg ismét hadihajókat küldött a Tajvani-szorosba – jelentette be, helyi idő szerint vasárnap este Washingtonban az amerikai védelmi minisztérium. A két rombolóhajó vasárnap este áthaladt a szárazföldi Kínát és Tajvant elválasztó, mintegy 180 kilométer széles és 300 kilométer hosszú szoroson.”

Az amerikai hadsereg ismét hadihajókat küldött a tajvani szorosba – mandiner.hu, 2019. április 29.

Orosz beruházási bank települ teljeskörű diplomáciai mentességgel hazánk fővárosába, kínai pénzből fejlesztik a vasútvonalat Belgrád és Budapest között a kínai áruk európai forgalmazása érdekében, az orosz nukleáris fegyverarzenált is előállító Roszatom építi Paks 2-t, hazánkban működik és fejlődik a Kínán kívüli legnagyobb Huawei gyártó és logisztikai központ. Satöbbi. Magyarország ütközőzónai státusza semmit sem változott, és a külpolitikai híreket felületesen átfutó újságolvasónak egyre inkább szorulhat össze a gyomra, amikor a nálunk és Közép-Európában (is) versengő nagyhatalmak a világ egyik távoli pontján csörgetik kardjaikat.

Oldalak