Beszélhetünk-e még keresztény kultúráról?

Azt kívánjuk Európa népeinek, hogy "hulljon le szemükről a hályog, hogy lássák és értsék; keresztény kultúra nélkül nem lesz szabad élet Európában, keresztény kultúránk megvédése nélkül elveszítjük Európát, és Európa nem lesz többé az európaiaké" - mondta Orbán Viktor kormányfő pénteken Budapesten, a Múzeumkertben.

Keresztény kultúra nélkül nem lesz szabad élet Európában, keresztény kultúránk megvédése nélkül elveszítjük Európát, és Európa nem lesz többé az európaiaké - miniszterelnok.hu

A mai magyar és európai társadalmakban sokak idegeit borzolja, ha Orbán Viktor magyar miniszterelnök úgy pozicionálja politikáját, mint amelyiknek egyik alapvető elvi tartópillére a keresztény kultúra védelme. Ez a küzdelem a kereszténységhez való kulturális viszony kontextusában különös élességgel bontakozott ki a népvándorlás körüli globális vitában. A politikai-világnézeti ellenfelek ugyanis abból indulnak ki, hogy a népvándorlásnak a befogadó társadalmakra gyakorolt várható hatását már nem lehet egy valaha volt keresztény Nyugat felől értelmezni, hiszen ez a Nyugat már rég megszűnt. Tehát amikor Orbán a keresztény kultúrát akarja védelmezni, akkor valójában valami olyasmit akar védelmezni, ami már nem is létezik. Mi több, ellenségképet is kreál, mintha bizony a bevándorló milliók fenyegetést jelentenének egy állítólagos keresztény kultúrára, ami már nincs is. A képlet egyszerű: Orbán egy nem létező keresztény kultúrát vizionál csak azért, hogy elrejtse az amúgy brutális és kérlelhetetlen politikai küzdelmét a hatalomért. A kereszténység számára csak egy nyelvpolitikai harci eszköz.

Muszlim kancellár Németország élén?

A CDU és a CSU közös Bundestag-frakcióvezetője, Ralph Brinkhaus nem tartja elképzelhetetlennek, hogy egy muszlim vezesse Németországot. A kereszténydemokrata politikus erről az Idea evangélikus hírügynökségnek beszélt – számolt be a Welt.

A CDU-CSU frakció vezetője szerint egy muszlim is lehetne német kancellár - hirado.hu

A német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) hagyományosan közös Bundestag-frakciójának vezetője, Ralph Brinkhaus, azt találta mondani, hogy Németországot akár muszlim kancellár is vezetheti. Nyilatkozta ezt egy evangélikus hírügynökségnek. Mondhatnánk erre, hogy ez szimpla árulás, hiszen egy keresztény hátterű pártformáció képviselője nem mondhat ilyet. De azt hiszem, a helyzet ennél rosszabb.

Nem ismerem ugyan a nyilatkozat konkrét hátterét, Brinkhaus motivációit, de azt feltételezem, hogy ő ezt tényleg teljesen ártatlanul, komolyan gondolja. Annál rosszabb.

A keresztyénségnek ki bocsát meg?

Miért ignorálják a nemzetközi szervezetek a helyzetet?

Mi politikai okokat sejtünk mögötte: nevezetesen, hogy a liberális politikai narratívába nem fér bele, hogy keresztényeket üldöznek.

A halál völgyében vannak az üldözött keresztények – Azbej Tristan a Mandinernek

Veszprémy László Bernát interjút készített Azbej Tristan-nal, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkárral. Ebben az államtitkár elmondja, ami egyébként közismert kellene, hogy legyen, hogy ma világszinten a keresztyénség a legüldözöttebb vallás. Okkal vetődik fel a kérdés, amit Veszprémy fel is tesz, hogy a nemzetközi szervezetek miért nem vesznek tudomást a keresztyénüldözésekről? Azbej Tristan azt válaszolja, hogy emögött vélhetően politikai ok van, s a liberális narratívába nem fér bele, hogy keresztyéneket üldöznek. Ez így van. Viszont ez már annak a következménye, hogy a meggyengült keresztyénség olyannyira elveszítette politikai súlyát, hogy a mellette való határozott és harcos kiállás elmaradása – ami amúgy az emberjogi-humanitárius világképből következne – nem jár politikai kockázattal.

Bellai

Tegnap eltemettük Bellai Zoltánt.

Vele elment egy kifutó magyar református lelkészgeneráció olyan tagja, aki markánsan hordozott még valamit a régi magyar paraszti világ református kegyességéből, mentalitásából és világképéből. Mondhatnám, hogy nagyon református volt. Nem tudott nem az lenni, s belsőleg mélyen átélt reformátusságát nem könyvekből tanulta, noha sokat tanult, s nem kívülről hozta, hanem mintegy az anyatejjel szívta magába. Beleszületett. Mondhatni erre lekicsinylően, hogy ez kevés. De Ő a maga predestinációs hitével pontosan értette és átélte az ézsaiási ige igazságát:

„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek…”

Felrobbant a puliszka, avagy mitől ilyen ütős a család-téma?

Idehaza vasárnap óta határozza meg a közbeszédet Orbán Viktor hétpontos családpolitikai akcióterve, de külföldön is hullámokat vet. A legnagyobb nemzetközi újságok kiemelten foglalkoznak az új ösztönző intézkedésekkel, sok esetben már most megkérdőjelezik azok lehetséges eredményeit.

Óriásit megy Orbán Viktor népesedési programja külföldön - portfolio.hu

Azért az meglepő, hogy egy olyan ártatlannak tűnő téma, mint a család, ekkora felbolydulást bír előidézni a nyugati nyilvánosságban. Amiből csak az derül ki, hogy a hagyományos családmodell intézményének újragondolása, s főleg jelentőségének felemelése a kormányzati politika szintjére nagyon komoly kihívást intéz az eddig uralkodó nyugati, önmagát liberálisnak tartó ideológiával szemben. A kérdés ez: hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen, tényleg politikamentesnek tűnő téma ekkora visszhangot bír kiváltani? Mintha legalábbis azt jelentette volna be Orbán, hogy kilépünk a NATO-ból. Pedig csak a családról van szó. Ártatlan téma, a múltat sirató moralisták és jámbor keresztyén távolbanézők kedvenc terepe. De mint tudjuk, a puliszka nem robban. Most pedig mégis felrobbant. Lehet, hogy ez a család-téma mégsem olyan ártatlan téma?

A bűn és a homoszexualitás

Bűnnek nevezni egy akaratunktól függetlenül kialakult tulajdonságot: teológiai nonszensz. Ha pedig a homoszexuális orientáció nem bűn, nem lehet megbánni és megtérni belőle.

Balavány György: Tíz tény meleggyógyászoknak - hvg.hu

Ezen a blogon foglalkoztam már eleget a homoszexualitás kérdéskörével és a hozzá való viszony ellentmondásos helyzetével. Nem folytatnám, ha az elmúlt időszakban nem került volna újra az érdeklődés homlokterébe egy olyan keresztyén hátterű nézet, amely a homoszexualitással kapcsolatban egyszerre elutasító, ugyanakkor a homoszexuális emberekkel szemben empatikus. Felvetődött a homoszexualitás gyógyíthatóságának a kérdése. Ez épp elég volt ahhoz, hogy egyesek ebben a viszonyulásban is a rejtett homofóbia jelenségét lássák. Még ezzel sem foglalkoznék (már unom, hogy bizonyos nézetek szerint a homofóbiának márpedig lennie kell), ha nem kapcsolódott volna be a vitába Balavány György, aki a tőle megszokott módon, a teológia mezejére tévedve azt találta mondani, hogy „Bűnnek nevezni egy akaratunktól függetlenül kialakult tulajdonságot: teológiai nonszensz. Ha pedig a homoszexuális orientáció nem bűn, nem lehet megbánni és megtérni belőle.”

Európa jövője

Próbáltam keresni valami nekem való közéleti témát, ami valamiképp kapcsolódik a keresztyénséghez is, s van benne valamiféle újdonság. S arra kellett rájönnöm, hogy nincs már itt újdonság, s nem is lesz egyhamar. Az ideologikus frontvonalak kialakultak, sőt úgy tűnik, fixálódtak, s ha történik is valami új, az sem új, hanem variáció egy témára. Mondhatni, kicsit unalmassá vált az európai közélet. De ez csak a látszat, amolyan vihar előtti csend. Minden jel arra mutat, hogy az európai fejlődés valamiféle határponthoz közeledik. Leegyszerűsödtek a dolgok. A képlet végül is nagyon egyszerű, ám a tét annál nagyobb: Európa jövője.

Lehettem volna én is

Azonosította a rendőrség a szerda esti Ráday utcai kollégiumtűz egyetlen áldozatát: az elhunyt egy 47 éves veszprémi férfi volt, négy iskolás korú kislány édesapja, aki vendégként töltötte az éjszakát a református kollégiumban. A Magyarországi Református Egyház minden lelki és anyagi segítséget megad a gyászoló családnak, támogatásukra a következő számlaszámot különítették el:

    Magyarországi Református Egyház
    11100104-19024048-40000004
    A közlemény rovatba, kérjük, írják be: „tűz"

    A külföldről történő utaláshoz szükséges kódok:
    IBAN: HU29 1110 0104 1902 4048 4000 0004, SWIFT kód: CIBHHUHB

Gyűjtés indult az áldozat családjának - reformatus.hu

A kollégiumtűzben egy ember meghalt. Mindenkinek sikerült kimenekülnie, de valahogy ennek az egynek nem. Nem tudom, ki hogyan élte meg hírt, de nekem ez így abszurd. Mindenki, kivéve ezt az egy embert. Valahogy itt nem működik semmiféle logika, nem áll össze a világ, a rend, valami szépen rendezett, logikus egész. S az első elemi reakció, ami kitör belőlem: a tiltakozás. Hé, Úristen, itt valami nincs rendben! Miért pont ez az egyetlen egy ember? Mennyivel volt ő rosszabb, mint a többi? Nem gondolod, hogy sokkal igazságosabb lett volna, ha ezt az egyet is kimented, ha már úgy gondoltad, hogy tüzet hozol arra az épületre? Nem gondolsz a családjára, a szeretteire? Miféle igazság a Te igazságod? Az egyiket megmented, a másikat nem? Mindenkit megmentesz, kivéve azt az egyetlen egyet? És még a tetejébe azt is várod tőlem, hogy higgyek Benned? Mert Te mindent oly’ szépen intézel? Miféle logika ez, Úristen? Nem vagy Te egy kicsit következetlen?

A tárgyak lelke

 

 

 

Ez a legjobb, amit egy férfi kaphat? Ez az? Nem bújhatunk el előle, már nagyon régóta ez megy. Kinevethetjük, hangoztatva a régi, szokványos kifogásokat. De valami végül megváltozott. És nincs visszaút. Mert mi...Mi hiszünk abban, ami a legjobb a férfiakban. Hogy mondjuk azt, ami helyes. Hogy tegyük azt, ami helyes. Néhányan már ilyenek, kis és nagy dolgokban. De néhány nem elég. Mert a fiúk, akik figyelnek, a holnap férfiai lesznek.

 

Napjainkban egy reklám messze nem arról szól pusztán, hogy bemutasson egy-egy új terméket, hanem ideológiát közvetít. Meglehetősen naiv gondolkodás azt feltételezni, hogy korunk ismert nagy cégei, amelyek legyártják a mindennapi élet szokványos termékeit, csak afféle semleges termelők, s nincs semmi közük a tudatiparhoz. Sőt, nyugodtan mondhatni, bizonyos értelemben ők lettek az ideologikus tartalmak leghatékonyabb közvetítői. Itt van ez a Gillette reklám, amelyben már szó nem esik a pengéről, a borotváról, viszont kőkeményen beszáll a ma központi témává tett férfi-nő identitásvitába.

Küzdelem a múltért

Orbán helye nem a kereszténydemokrata pártcsaládban, hanem a 20. századi történelem legsötétebb idejéből ismerős szélsőjobboldalon van.

A Demokratikus Koalíció levele Manfred Weberhez - MTI-OS/Mandiner

Azt tudják, hogy a kommunizmus nem szexi, ezért egy elnyomó rendszerrel korábbra nyúlnak vissza és merőben küldőleges dekorációként átemelnek néhány díszletet a ’45 előtti korszakból, hogy ne tűnjenek annyira komcsinak mint amennyire ösztönösen azok.

Gomperz: Vánszorgunk a forradalomba - HVG

Olvasom a DK Manfred Weberhez írt levelét. Eszerint „Orbán helye nem a kereszténydemokrata pártcsaládban, hanem a 20. századi történelem legsötétebb idejéből ismerős szélsőjobboldalon van.”  Aztán olvasom Gomperz Tamás írását, aki szerint Orbán flörtöl a horthyzmussal, de valójában kommunista: „Nem messze, a Szabadság téren is egy horthyzmust mosdató ótvart avattak fel, szintén az éj leple alatt, mert amikor más aludni szokott vagy kamatyolni, ők szobrokkal szórakoznak. Ettől még nem igaz az az állítás, hogy ténylegesen is a Horthy-rendszert akarják restaurálni. Ha alaposabban megvizsgáljuk a működésüket, akkor megállapíthatjuk, hogy a reflexeik, az asszociációik, a hatalmi logikájuk, az ízlésük, a stílusuk és a viselkedésük lényegesen közelebb áll a kommunistákhoz mint a háború előtti uralkodó osztály tagjaihoz.” Teljesen nyilvánvaló, hogy a liberális ellenzéki beszéd azért ilyen zavaros, mert képtelen megszabadulni a II. Világháború utáni múltértelmezés szokványos kliséitől. Még mindig azt feltételezik, hogy a történelem tényleg véget ért, vagyis a liberális európai múltértelmezés végérvényesen győzött. Eszerint eljött a nemzetek felettiség és a keresztyénség utániság korszaka, amely megnyitja az utat a korábbi sajátszerűségek felszámolásán keresztül az egységesülés felé. S aki ezt kétségbe vonja, az értelemszerűen vagy fasiszta, vagy kommunista, de leginkább mindkettő. De lehetne akár ku klux klanista is, csak az nálunk nem működik történelmi asszociációs bázisként.

Oldalak