Isten hozott Kanye!

A 42 éves zenész középosztálybeli családból származik – ez későbbi karrierjében akadályt is jelentett, hiszen a rapperek klasszikusan a társadalom alsóbb osztályaiból kerülnek ki, és ezt az életérzést igyekeznek átadni a zenében. Ehhez képest Yeezy lett az első „rózsaszín pólós” rapper, aki az iskolából való kibukásról, GAP-üzletben eltöltött idejéről és más, hétköznapi dolgokról kezdett el énekelni.
A mostani hírverés viszont az új, gospelnek szánt albuma miatt alakult ki körülötte (Jesus is King). Több rajongót és a média nagy részét megdöbbentette, hogy a pár éve még szövegeiben durván trágár Kanye most újjászületéséről és Jézusról beszél. Istennel és a hittel való kapcsolata azonban korántsem újszerű, egész pályáját végigkísérte.

Kanye hittel való kapcsolata az elmúlt időszakban elég hullámzó volt, sokan ezért keresztény körökben szkeptikusak a megtérésének hírével kapcsolatban. Az biztos, hogy Jézus megvallásával rengeteg támadásnak tette ki magát. A média őrült rapper prédikátornak nevezi, hite miatt meghurcolja. Ilyen kritikákat még a legbizarrabb és legmegosztóbb kijelentése után sem kapott.

Kanye West útja Jézusig – atv.hu

Ünneplő, emlékező egyházak

Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke az M1-en elmondta: mindenszentekkor, valamint halottak napján „emlékezni szoktunk”, de az ember ilyenkor sokkal inkább önmagát vigasztalja, amikor a halottakra emlékezik.
„Az embereknek sokkal nagyobb gondot kellene fordítaniuk ilyenkor arra, hogy békességet teremtsenek a lelkükben, mert tele vagyunk szorongással. A halál az ember életösztönét kínozza, és ahhoz, hogy az ember megnyugodjon, tudni kell megbocsátani” – fogalmazott Kozma Imre atya.
„Ahhoz, hogy szeretetben tudjunk élni egymással, késznek kell lenni arra, hogy az ember megbocsásson” – fűzte hozzá.

Mindenszentek és halottak napján róják le legtöbben kegyeletüket elhunyt szeretteik előtt – hirado.hu

Mindenszentek napja van. Finoman szólva sem áll közel református egyházunk vallásgyakorlatához. Nem is erről az ünnepről szeretnék írni (az interneten több helyen is pontos leírást kapunk, hogy mit, mióta, kik és hogyan ünnepelték ezt a napot), hanem sokkal inkább magáról az ünneplésről, vagy inkább emlékezésről, megemlékezésről. 

Keresztyén igazságok

A kereszténység kultúrája az igazság keresésének és kimondásának kultúrája – mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter vasárnap este, Budapesten, az Október, a reformáció hónapja elnevezésű programsorozat részeként megtartott gálaesten. Gulyás Gergely kiemelte: Európát a kereszténység kultúrája tette otthonunkká, a reformáció pedig számtalan területen tett hozzá ehhez a kultúrához. Nemcsak a hitéletet, a teológiát vagy éppen az egyház intézményrendszerét újította meg, de új fejezet nyitott a társadalmi berendezkedésben és a mindennapi élet számtalan területén.


Gulyás Gergely: A kereszténység az igazság keresésének kultúrája – pestisracok.hu

Október 20-án tartották az „Október a reformáció hónapja” rendezvénysorozat gálaestjét. A rendezvényt Főtiszteletű Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke és az Ökumenikus Tanács elnöke nyitotta meg. Ünnepi előadóként Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető minisztert hívták meg. Előadásának címe: A reformáció népeként a hit, az értelem és a kultúra egységében, melynek lényeges üzeneteit kiemelték a PestiSrácok, melyért köszönet!

Rögtön rávilágítanék egy nagyon fontos gondolatra, melyet a cikkben így fogalmaztak meg:

A választás margójára

„A kampányok idején elharapózó álhírek nem kell hogy meglepjenek bennünket: a választási kampány ugyanis feszültségekkel és konfliktusokkal teli időszak, amikor megnövekszik az információéhség és az információs ambivalencia is, továbbá az aggodalom amiatt, hogy a választás után valakik illetéktelen irányítást szereznek majd az életünk felett. Ezek önmagukban is elegendők lennének az összeesküvés-elméletek és álhírek terjedéséhez. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a kampánystábok néha tudatosan is terjesztik a dezinformációt.”

Krekó Péter

Választásokról röviden:
Szeptember eleje: csend.
Szeptember vége: már van egy-két jelölt.
Október: kitört a III. világháború.
Október második fele: a győztesek örömünnepe, vesztesek bepróbálkozása.

Néhány hete minden hír arról szól, hogy mi történt a választások körül. Botrányos viselkedések, negatívumok és pozitívumok hangoztatása annak érdekében, hogy kit szeretnénk vagy nem szeretnénk polgármesternek, képviselőnek. 

Ha elegünk van klímakatasztrófából

Ha téged is szorongással tölt el, amikor a klímaváltozásra gondolsz, ha tehetetlennek érzed magad, ha nyomaszt, hogy nem tudod, milyen világ vár a gyerekeidre, lesz-e mit enniük, lesz-e iható vizük, ha elfog a reménytelenség, amikor a műanyagban boldogan fuldokló vásári tömegeket nézed, akkor ideje változtatnod – magadon! El kell döntened, hogy hódítóként vagy üldözöttként érkezel meg a jövőbe. Félre szorongás, jöjjön kihívás, felfedezés, kaland!
Jézus azt mondta, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,3) Az ember hajlamos még Istennek is azt mondani, hogy „nézd, ezt nem teheted meg, ez a világ nem így működik.” Jézus, azt mondja, legyetek gyerekek, bízzatok, és engedjétek, hogy az Atya többnek mutassa a világot, mint ahogy eddig ismertétek. Erre a gyermeki lelkületre van szükségünk, hogy éljünk – ezen a világon is. Ha a múltra nézünk, és számba vesszük mindazt, ami tönkrement, akkor lehetetlennek látszik mindent helyrehozni, lehetetlennek tűnik megváltoztatni az embereket. Ha csak azt nézzük, milyen beteggé tettük a Földet, könnyen elfog a reménytelenség. De mennyire megszépíti az életet, hogy a másik irányba, a lezáratlan jövő felé tekintve abba növök bele, hogy van egy nagy közös cél: gyógyítani ezeket a sebeket, jobb világot építeni. Az a tapasztalatom, hogy ha így neveljük a gyerekeinket, bennük nagyobb hit támad, mint amit mi adni próbáltunk.

Isten helye a világban

A múlt héten röppent fel a hír, hogy 2019. szeptember 21-én, szombaton hatszáz gyermek vett részt egy közös szentmisén a Szent István-bazilikában, majd Soltész Miklós államtitkár meghívására átvonultak a Parlamentbe, ahol együtt imádkoztak a kereszténységért, a nemzetért és annak vezetőiért.

Az esemény hamarosan felháborodott válaszokra talált, elsősorban a balliberális ellenzéki szereplők, illetve médiumok irányából.

Különböző közéleti személyiségek is megszólaltak, a két legmarkánsabb vélemény egyikét Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, országgyűlési képviselő fogalmazta meg, aki nemes egyszerűséggel istenkáromlásnak nevezte a Parlamentben történő imádkozást, kitérve arra, hogy szerinte a hit és annak megvallása is magánügy, s hogy a Parlamentben nincs helye imának.  A másik Sermer Ádámnak, a liberálisok nemrég visszalépett budapesti főpolgármester-jelöltjének a tollából származik, aki Facebook-oldalán írta ki magából felháborodását. Meglátása, hogy azonkívül, hogy az esemény politikai marketingfogás, azért problematikus, mert szerinte a Parlamentben nem szabadna, hogy helye legyen az egyházaknak és szimbólumaiknak (külön kiemelve említi a kereszt szimbólumát), ahogy egyébként a szekularizáció jegyében azt is ki kéne mondani, hogy „az egyházaknak az állam és így az állami intézmények közelében sincs helye”. Sőt, szerinte csak ott van helye az imának, ahol a gyónásnak is – vagyis a templom falain belül.
Vajon kinek van igaza?

A stand-up comedy-s bizonyságtévő

Egyáltalán nem vagyok mintakeresztény, és néha lúdbőrözöm ettől a kifejezéstől. “Olyan jó katolikus és jó keresztény” – ez nekem azt jelentette, hogy jóindulatú balfék. Én humorista vagyok, cinikus vagyok, mindig mindent kívülről nézek, iróniával nézek, keresem a dolgokban a hamisságot, a visszásságot, mindenben! Saját magamban is, és ugyanúgy az egyházban is! Mindenben kételkedek, de egy dologban nem: hogy Isten ott van az ajtó mögött! És megszólít, és akkor is meg fog szólítani, ha hónapokig nem nyitom ki az ajtót, mert van olyan! Nem dorgál, mindig ott van és mindig vár!

Tartsd magad méltónak Isten szeretetére – 777.blog

Kovács András Péter humorista és író (civil foglalkozása: ügyvéd).

Talán (bízom benne) sokaknak ismerős ez a név. A Magyarországon is évek óta elterjedt és egyre több követővel rendelkező műfaj, a stand-up comedy, egyik neves képviselője tett bizonyságot hitéről több ezer fő előtt.

Értékes egyházi iskolák

Az ugyanis, hogy egy állami vezető kinyilatkoztassa, hogy az államnak támogatnia kell a gyerekek egyházi iskolázását, egy szekuláris államban elfogadhatatlan. Nonszensz. Egy modern államnak a feladata az lenne, hogy olyan állami, mindenki számára hozzáférhető oktatási rendszert építsen ki és tartson fenn, mely megfelelő, modern tudást nyújt a tanulóknak, megtanítja őket a kritikus gondolkodásra, és világi közösségi értékekre neveli őket. …

Nem, itt egyrészt elvi, másrészt egy nagyon is gyakorlati kérdésről van szó.

Arról, hogy az egyházaknak semmi helyük nem kellene, hogy legyen a közoktatásban, az államnak nem tisztje, hogy a gyerekek után járó normatíva útján gazdagítsa az iskolákat fenntartó intézményeket, ezzel párhuzamosan pedig felmerül annak kérdése is, vajon a jelen rendszert kiszolgáló egyházak milyen ideológiai nevelésben részesítik a gyerekeket.

Itt pedig nem csupán arról van szó, hogy az iskolákban nincs helye a hittanóráknak – azokat ugyanis sekrestyében, templomban, vagy olyan vallási intézményekben kellene tartani, ahol éppen hely adódik rá, de semmiképp sem állami fenntartású intézményekben.

Kövér téved, nem egyházi iskolákra, hanem minőségi közoktatásra lenne szükség –merce.hu

Egy szülői margójára

…Lassan hömpölyögnek az események, egyre több aggodalmaskodó szülői közbevetés hangzik el.
Például, hogy a takarítónő, bizonyos Vera néni miért ütött Bazsika kezére, amikor az belerakta a felmosóvízbe a szalámis szendvicset (szívesen közbeszólnék, talán a neve miatt: „ver a néni”, de félek, nem volnának vevők a humoromra), hogy Lajoska nem szereti a paradicsomos káposztát, hogy lehet-e felmentést kérni kötélmászásból. Egy apuka kikéri magának, hogy matematikából nem hatszor kettőt tanulnak, hanem „a hat kétszer”-t. „De hát még nem is tartanak a szorzásnál” – bátorkodom megjegyezni. „De majd fognak!”, vágja rá a megsemmisítő érvet….

Két szülő, három szülői – kepmas.hu

Mostanában szívesebben olvasok vicces anekdotákat vagy mélyen szántó gondolatokat az élet nagy dolgairól, mint például a szeretetről, az egymás megbecsüléséről vagy éppen az elmúlásról. Ezek az írások engem feltöltenek és helyre tesznek, amikor besokallok a társadalom és az emberiség adta nehézségektől.

Gyarló ember lévén – gondoltam -, ha nekem ez jó, akkor a kedves Olvasó is örülni fog, ha megörvendeztetem egy teljesen hétköznapi (a gyermekes szülők életében) történettel.
Egy nagyon komoly dologról ír Szám Kati: a szülői értekezletről.

Az élet szép!

Péntek reggel van. Nemigen akaródzik kikászálódni az ágyból. Tudom, hogy fel kéne kelnem, tudom, hogy fontos… Vagyis sejtem, de még nem tudom, mennyire.
Egy részem tudja, hogy nagyon megbánnám, ha nem mennék el. A másik részem csak azt tudja, hogy nem aludt eleget, hogy a temető nagyon messze van, és úgy gondolja, hogy igazából annyira mégsem fontos.
Mégis nagyon a szívemhez nőtt. Ki tudja, miért…
Odafele menet persze eltévedek. Mindig ezt csinálom…
Hirtelen szembetalálom magam egy lelkésszel. Meglepve néz rám, ezt illemtudóan viszonzom, majd közlöm, hogy egy temetésre jöttem, csak sajnos késve. …
A terem üres.
Senki más nem jött el.
Az urna előtti vázák virág nélkül, üresen állnak az elhunyt tiszteletére.
Nem értem… Hiszen voltak barátai!...

Hát ilyen egy hajléktalan temetése – kotoszo.blog.hu

Kunszabó Eszter rövid írása egy hajléktalan temetését tárja elénk. A történet olyan fájdalmasan élő, hogy óhatatlanul is előhozza belőlem az elmúlt évek temetéseinek emlékeit. Bár többnyire férjem oldalán, mint kántor szolgáltam, de a tapasztalatok, a látottak bennem maradtak.

Oldalak