Két összeillő ...

Nem feladatot kapunk, hanem munkát. Ami között nagy különbség van, mert a feladatot annak adják, aki képes azt megoldani, munkát pedig bárkinek, csak ne legyen elvégezetlen. A papi kiégés egyik nagy veszélye ebben áll. A munka, amit végzel nem boldogítja a szíved. Hiányzik belőle az innováció, a kihívás, a gondolkodás, hiányzok belőle ÉN magam. Úgy szoktuk mondani ilyenkor, hogy: nem vagyok a helyemen. Fut a dolgai után, nem leli örömét a munkájában, eltűnik a lelkesedés, a mosoly, kialszik a tűz. Lassan megközelíthetetlen sündisznóvá válik és persze ebből a hívek csak annyit látnak, hogy valami nincs rendjén.

A JÓ PÁSZTOR – AKI KÖNNYEN KIÉGHET - 777.blog.hu

 

Szándékosan nem folytattam a jól ismert slágert, ami egyébként két összeillő ember találkozásáról szól. Ma ugyanis arról a másik, nagyon fontos kapcsolatról szeretnék írni, ami egy gyülekezet és annak lelkésze között jön létre, marad fenn vagy szakad meg egy idő után.

A 777.blog.hu oldalon már többször találkoztunk a kiégés kérdésével. Minősítetten is: az egyházi szolgálatban állók olyan mértékű megfáradásával, amikor úgy érzik, képtelenek ellátni feladatukat vagy ha mégis megpróbálják, akkor azt egy minden öröm nélküli, automatikus üzemmódban működve teszik. Sokan gondolják azt, túl sokat foglalkozunk a témával, ez egyébként is a fiatalabb korosztály nyavalyája, a régiek hírből sem ismerték ezt az érzést. Akik éppen ezért a legszívesebben ezen a ponton befejeznék ennek az írásnak az olvasását, megnyugodhatnak egy kicsit. Nem kifejezetten a kiégésről lesz szó. Inkább arról, hogyan válhat gyülekezet és lelkész egymásra találása vagy nem találása meghatározóvá.

Éljen!

“Újra lehet templomba menni” – hirdette a sajtó a csütörtöki Kormányinfó után, azonban a kérdés ennél összetettebb. Bár az egyéb lazítási intézkedések mellett Gulyás Gergely miniszter azt is bejelentette csütörtökön, hogy lehet látogatni a szertartásokat, de a végső döntést az egyházak vezetőségei fogják meghozni, akik úgy tűnik továbbra is kivárnak.

AZ EGYHÁZAK MAGUK FOGNAK DÖNTENI A SZERTARTÁSOK BEVEZETÉSÉRŐL - 777.blog.hu

 

Nos, nem a mai napot szeretném a jól ismert felkiáltás kezdő szavával ünnepelni. Bár, a legtöbben nyilván úgy folytatják a mondatot: Május 1-je! Nem, semmiféle fesztiválozó, majálisozó hangulat nem ébredt bennem – ma sem.

Annak azonban nagyon örülök, hogy a felelős döntéshozók úgy ítélték meg: Magyarországon megérett a helyzet arra, hogy az élet lassan újra induljon és visszatérjen a megszokott kerékvágásba. Mégis csak bíztató, hogy lehet enyhíteni a korlátozó intézkedéseken. Sikerült ellaposítani a járványgörbét. Az egészségügyi intézmények felkészültek a hirtelen jelentkező, megnövekedett számú betegek fogadására és ellátására. Reménykedni lehet abban, hogy az egészségügyi rendszer (és ne csak reménykedjünk, hanem imádkozzunk azért, hogy az egészségügyben dolgozók is) bírni fogják a terhelést. Amennyire az lehetséges volt, sikerült felkészülni egy olyan helyzetre, amivel még nem kellett szembe néznie a ma élőknek.

A korlátozások enyhítése azonban mást jelent a fővárosban és környékén, és mást vidéken. Úgy tűnik, mintha a kisebb településeken élők jobban fellélegezhetnének, már-már úgy érezzük: megszabadultunk a halálos veszedelemtől.

Valaki értem imádkozott

Amikor bezártak az iskola kapui és nap nap után otthon ültem a laptop előtt, azt éreztem, hogy fázom. Fázom, pedig a lakásunk fűtése korszerűbb, mint a Lónyay Gimnázium kedves, ódon épületében lévő. Feljebb kapcsoltam a fűtést. Majd felvettem még egy zoknit. Egy vastagabb pulóvert és főztem teát. És fáztam tovább. Először akkor éreztem valamiféle melegséget, amikor a diákjaim házi feladatként kapott imádságai szépen sorban beérkeztek a postaládámba. Kincseim lettek. Tovább is adtam őket. Reggelente egyet-egyet elküldtem a tanári csoportba. Aztán teltek a napok, fogyni kezdtek a gyermeki imádságok. Pedig már kezdtük megszokni, megszeretni a szívünket melengető, könnyes reggeleket. Megkértem hát imádságos lelkű tanártársaimat, forduljanak ők is az Úrhoz, majd írják le imájukat, hogy továbbíthassam kollégáinknak, és akár a diákjainknak is. Takarjuk be együtt, később majd a szülők fohászait is elkérve, iskolánkat egy nagy, puha, színes, jóillatú, lelkünket melegítő imatakaróba. (Rácz Kornélia, hittanoktató)

Imatakaró - parokia.hu

Hosszú hetek teltek már el azóta, hogy megváltozott körülmények között kényszerülünk élni. Már néhány nappal a kezdetek után hosszabb-rövidebb listák kerültek napvilágra, melyeket azért állítottak össze többen is, hogy tanácsot adjanak arra nézve: hogyan és mivel lehetne hasznosan kitölteni a rendelkezésünkre álló időt. Voltak ezek között olyanok, amelyeket - józan, paraszti eszünket használva -, mi magunk is könnyen felismerhettünk, de volt néhány egészen meglepő, extrém, sőt megdöbbentő ötlet is.

Kovász-cimbik

Szabadfi Szabolcs, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Szabi a Pék távoktatást indított követőinek közösségi oldalán, hogy megtanítsa a kovászkészítés fortélyát. Élő videóbejelentkezéseiben napról napra bemutatja a lépéseket. „Karanténkovászolása” olyan nagy sikert aratott, hogy a közösen nevelt kovászból egyszerre több mint harmincezren sütöttek kenyeret otthonukban.

A pék, akit harmincezer család engedett be a konyhájába - kepmas.hu

Naponta legalább egyszer ezzel a köszöntéssel kezdődtek azok a – néha csak pár perces, néha jó negyed órás – videók, melyek segítségével Szabadfi Szabolcs, illetve, ahogyan a legtöbben ismerik: Szabi a Pék, nők és férfiak ezreit vezette be a kovász készítésének, etetésének, életben tartásának, majd a kovászos kenyér és egyéb pékáruk készítésének rejtelmeibe. Kisfiam is jól tudta, hogy amikor anya leül a számítógéphez és fejére teszi a fülhallgatót, akkor a kenyérsütéshez vezető út újabb fontos állomásához érkezett.

Közösségben

Az Elnökségi Tanács kéri a református gyülekezetek tagjait, hogy húsvétvasárnap reggel 9 órakor – Erdélyben és Királyhágómelléken, a romániai időszámítás szerint 10 órakor – kapcsolódjanak be a Duna Televízión sugárzott ünnepi istentiszteletbe, amit a budahegyvidéki református templomból közvetítenek. Igét hirdet Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Kérik a gyülekezeti tagokat, hogy otthon terítsék meg az úrasztalát, vegyék együtt a kenyeret és a bort egyidőben Kárpát-medence szerte.

Úrvacsorázzunk közösen húsvétkor! - reformatus.hu

Ma, amikor ezt a szót halljuk, rögtön arra gondolunk: igen, ez után vágyakozunk. Azokat a napokat, amelyeket kényszerűségből élünk úgy, ahogy, pontosan a közösségben való lét hiánya határozza meg. Szenvedünk ebben az állapotban. Jobban értjük már, mekkora értéke van az egymással való együtt léteknek, amelyek eddig olyan természetesek és magától értetődőek voltak. Nehezen értjük meg, hogy alapvetően változott meg olyan sok minden az életünkben. Próbálunk alkalmazkodni, hozzá szokni az újhoz, amit értünk ugyan, de tiltakozunk is ellene.

Otthon. Biztonságban?

Az egész világ, így Magyarország is a koronavírus elleni küzdelemre figyel. A járvány az idősebb korosztály egészségét veszélyezteti a leginkább, azonban a válság a gyerekek jövőjére, jelenére is komoly hatást gyakorol. A krízis soha nem látott kihívás elé állítja a gyermekvédelmi rendszert, a vészhelyzetben pedig ezúttal is a legnehezebb helyzetben élő gyerekek a legkiszolgáltatottabbak. Az UNICEF Magyarország a következő fő területeket azonosította, ahol a gyerekeket közvetlen veszély fenyegeti.

A GYEREKEK A KRÍZIS CSENDES ÁLDOZATAI LEHETNEK. ÖT TERÜLET, AHOL KOMOLY VESZÉLY FENYEGET - unicef.hu

Hetek óta minél többen próbálnak eleget tenni a felhívásnak: Maradj otthon! A jelen járványügyi helyzetben – amihez még csak hasonlót sem tapasztaltunk eddig életünk során -, valóban ez bizonyul olyan megoldásnak, amelynek segítségével elkerülhetjük a személyes találkozásokat. Minél inkább távol maradunk egymástól, annál inkább lassítjuk a járvány terjedését. Lassan mindenki belátja, mennyire egyértelmű és logikus következtetés ez.

Saját otthonában van mindenki a legnagyobb biztonságban. Egyet értően bólogatunk. Igen, ez így van. Biztonságban vannak az idősek, akik a legveszélyeztetettebbek, biztonságban mindazok, akik valamilyen krónikus betegségben szenvednek és biztonságban a gyermekek. Hiszen legtöbben szüleikkel vannak együtt nap, mint nap, akik vigyáznak rájuk, gondoskodnak róluk, figyelnek igényeikre. Egyszóval: megtapasztalják a családi élet minden áldását, ajándékát és az otthon melegét. A közösségi felületeken megjelenő fotók, szívhez szóló megfogalmazások csak erősítik mindezt. Boldog családokról szóló közléseket olvasunk, mosolygó gyermekek sertepertélnek a konyhákban és sütik a kiflit, péksüteményt. Fantasztikus kézműves alkotások készülnek felnőtt és gyermek örömére.

A mérleg nyelve

Pedagógiai krízis. A valós helyzetről adott látlelet. Mert sokféleképpen lehetne most reagálni, és biztosan sok helyen jól is kezelik a dolgokat. De én sajnos nem ezt látom. És tudom, még nagyon kevés idő telt el… Amit most tehetünk, amit tehetek, hogy a „diagnózis” mellett valami cselekvést, választ keresek. Ez pedig a krízis kimondása mellett a remény és az abból fakadó cselekedetek.

Krízis és reménység - parokia.hu

Lassan már a második hét végén járunk, mióta bevezették a tantermen kívüli digitális munkarendet. Nem volt idő még arra sem, hogy ízlelgessük a szavakat. Nem lehetett felkészülni, próbálgatni a digitális távoktatást, mert rögtön minden élesben ment.

Úgy tűnik – bár még csak az elején járunk az új időszámításnak -, hogy a mérleg nyelve a félelem, a túl sok, a jaj, mi lesz és a többi megválaszolhatatlan kérdés felé mozdul. A folyamat valamennyi résztvevője szorong – erről ír Thoma László a parokia.hu oldalon megjelent írásban.

Maradj otthon!

Elkészült az „otthonmaradók himnusza" ahogy maga az alkotó, vagyis Kovács András Péter is hívja. A népszerű humorista egy 'zenés karanténslágerben' foglalja össze azt, amit jelenleg a koronavírus miatt tesz, és nekünk is tennünk kell. Vagyis otthon marad, és erre buzdít mindenkit.„Maradok itthon, itthon maradok, te meg otthon, vírust át nem adok, Maradok itthon, itthon maradok, Maradunk, ha maradunk – hajrá magyarok!"

„FOGD FÖL, ÉRTSD MEG, EZ A KÖZÖS ÉRDEK: NEM MEGYEK!" - petofilive.hu

Azt gondolom, ennél a felszólításnál nincs aktuálisabb a mostani napokban. Számtalan ember számtalan módon hívja fel erre a figyelmet. Egymás után jelennek meg a rövid tájékoztató filmek ezzel kapcsolatban, születnek meg frappáns, néha csak egy-két szóból vagy mondatból álló írások. Kovács András Péter humorista „zenés karanténslágerben” foglalja össze, mit jelent otthon maradni és miért kellene mindenkinek nagyon komolyan venni ezt a kérést.

Otthon maradni azt jelenti, hogy nem megyek sehova. Bármilyen kósza ötlet jut is eszembe, nemet mondok rá. Bárki bárhova hív is, úgy válaszolok, hogy: köszönöm, most nem. Bármennyire is azt érzem, hogy de igen, nekem mennem és tennem kell, mégsem nyitom ki az ajtót és nem megyek ki rajta. Nem igaz, hogy most még megtehetem, még van időm, még nem lesz belőle baj. Túl vagyunk már azon a pillanaton, amikor még ezt gondolhatnánk.

Ne féljetek!

Veszélyhelyzetet hirdetett a kormány a koronavírus elleni védekezés miatt. Összhangban a kötelező intézkedésekkel a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége a következő felhívást teszi közzé.

Istentiszteleteket tartunk a veszélyhelyzet idején is - reformatus.hu

 

Napok óta mindenki egyre növekvő aggodalommal követte a koronavírus magyarországi terjedésével kapcsolatos híreket. Hallottuk és figyeltük persze a távoli országokból érkező tudósításokat is. Felkaptuk a fejünket, amikor az olaszországi eseményekről érkeztek a szóbeli és képes beszámolók. Álmélkodtunk, ledöbbentünk, mindenki másképp reagált. Hirtelen azonban a távoli egészen közelre került. Kézzelfogható közelségbe. Mi és hogyan fog történni? Mit lehet és kell tenni?

Tegnap Magyarország kormánya az egész országra érvényes rendkívüli jogrendet hirdetett meg, veszélyhelyzetet jelentett be. „Azok a döntések, amiket a kormány meghozott, bizonyos tekintetben példátlanok a rendszerváltás óta eltelt harminc év történetében”’ – mondta Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter.  Nem éltünk meg még csak hasonlót sem. Nincs tapasztalatunk, hogyan lehetséges jól kezelni a helyzetet.

Mentsétek meg lelkeinket!

Ha elkezdünk missziói módon élni, és tudatosan megérinteni az embereket szeretettel, tettekkel, beszéddel, akkor a gyülekezeteink sokkal inkább hatással lesznek a körülöttük élőkre – foglalta össze a Tanúim lesztek! célját annak indulásakor Lovas András dunamelléki missziói referens a Parókia Portálnak adott interjúban. – Missziói szemléleten nem azt értjük, hogy innentől kezdve Bibliával a hónunk alatt szaladgálunk az utcán, és mindenkinek beszélni kell Jézus Krisztusról, hanem azt, hogy meglátjuk Istennek a történelmen átívelő nagy tervét, azon belül az egyház helyét és a saját magunk küldetését.

Krisztus tánca vagyunk - reformatus.hu

A Kötőszó oldalán jelent meg egy írás, melynek címe: Az elveszett misszió. Ebben olvasható az a történet, amely egy, a tengerparton álló életmentő állomásról szól. Az ott dolgozó néhány ember egyetlen célt tartott szeme előtt: a tengeren bajba kerültek megmentését. Folyamatosan a vízre figyeltek, nem törődtek a legnagyobb viharral sem, rögtön menteni indultak, ha azt látták, valaki a segítségükre szorul. Egy idő után azonban valahogy elfelejtkeztek eredeti céljukról. Pedig egyre többen lettek a „megmentők”, sokan csatlakoztak hozzájuk. Ezzel egy időben azonban berendezkedtek a kényelmesebb életre, jól érezték magukat, már nem szívesen kockáztatták életüket. Akik ragaszkodtak az eredeti küldetéshez, el is hagyták őket. Néhány méterrel távolabb újból elkezdték a hősies munkát: a nagy vízen veszélybe került lelkek megmentését. Hamarosan azonban pontosan az történt velük is, mint azokkal, akiket ott hagytak. Fáradságos nyűggé vált számukra az életmentés, sokkal jobban érezték magukat a hozzájuk hasonlók között, élvezték a társasági életet, a kényelmet, azt, hogy jól mentek a dolgaik. Manapság a tengerparton egymás mellett találjuk az eredetileg mentő szándékkal létrejött közösségeket, csak éppen a hajótöröttekkel nem törődik már senki, pedig időről-időre ott vergődnek a vízben. Senki nem menti meg őket.

Oldalak