Ki hallott már a szamuráj darazsakról?

Svájc déli részén, az Olaszországgal határos Ticino kantonban három különböző helyen található almaültetvényekben fölfedezték az ázsiai márványospoloska természetes ellenségét, a szamuráj darazsat. Ez az első alkalom, hogy Európában észlelték a természetes módon betelepülő rovart, amely reményt ad a veszedelmes, soktápnövényű kártevő megfékezésére.

Európában is megtelepedett a poloska természetes ellensége - magyarmezogazdasag.hu

Bevallom, én nem. Egészen addig, amíg arról nem olvastam, hogy Európában is megjelent ez az egészen aprócska, 2 mm nagyságú kis darázs. Miért lehet fontos nekünk az, hogy tudjunk erről?

Ha csak ennyiről hallanánk – nevezetesen egy számunkra új rovar megjelenéséről tágabb környezetünkben -, talán találgatni kezdenénk és kérdéseket tennénk fel. Jó nekünk, hogy ők itt vannak? Vagy talán veszélyt jelentenek ránk? Nevükből kiindulva gondolhatnánk arra, hogy egészen harcos kis állatkákról van szó, lehet, hogy egészen kifinomult technikával rendelkeznek. Esetleg annak ellenére, hogy olyan aprók, nagyon fájdalmas a csípésük. Mielőtt azonban elmennénk a találgatások és a fantázia világa felé, jó, ha odafigyelünk arra, amit valóban tudhatunk róluk. Ez pedig nem több és nem kevesebb, mint hogy az ázsiai márványpoloska természetes ellenségét köszönthetjük bennük.

848 nap

Életének 46. évében elhunyt Rafael Henzel brazil sportkommentátor, aki 2016-ban rajta volt azon a repülőgépen, amely többek között a Chapecoense futballcsapatával a fedélzeten lezuhant Kolumbiában.

Gyász: a Chape-tragédia egyik túlélője játék közben szívrohamot kapott - nemzetisport.hu

Ennyi telt el 2016. november 29. és 2019. március 27. között. Mindannyiunk életéből, akik itt vagyunk, ezen a földön. Rafael Henzel életéből is, számára azonban különösen is meghatározó lehetett a két dátum közötti időszak.

2016 novemberében azt tapasztalta meg, hogy a csodával határos módon életben maradt. Rajta kívül még öten, míg hetvenegyen nem. Hatan élték túl azt a katasztrófát, amely Kolumbia légterében történt egy repülőgéppel. A pilóta elektromos hibát jelentett, megkapta az elsőbbségi leszállási engedélyt, a kapcsolat azonban hirtelen megszakadt a gép és az irányítótorony között és a medellíni repülőtér közelében, nehezen megközelíthető, hegyvidéki területen a repülő a földnek csapódott. Ezen a repülőgépen utaztak egy brazil futballcsapat tagjai, valamint újságírók és a klub által meghívott vendégek. A csapat tagjai közül négyen, valamint egy légi utas kísérő és Rafael Henzel újságíró élte túl a szerencsétlenséget.

Miért éppen ő, ők? - tesszük fel a kérdést, amikor hasonló esetekről hallunk.  Hogyhogy éppen ők kaptak még egy esélyt? De vajon mire?

Mindenkor legyetek készen

Miről szól az evangélium? Hogyan tudnánk összefoglalni pár percben a Biblia lényegét annak, aki még sosem hallott róla? A Cru – Egyetemi Hadjárat Krisztusért (Campus Crusade for Christ) nemzetközi keresztény ifjúsági szervezet nagy sikerű videójában a modern kor díszletébe helyezte a megváltás történetét, így egy friss és mindenki számára érthető alkotást hoztak létre.

Miről szól az evangélium? - kotoszo.blog.hu

Még teológus koromban hallottam egy bibliaiskoláról, ahol a résztvevőket különböző feladatokkal készítették fel arra, mit tegyenek és mondjanak akkor, ha találkoznak valakivel, aki még soha nem hallotta az evangéliumot. Egyik gyakorlatuk abból állt, hogy röviden, tömören foglalják össze: miért kellett Jézusnak eljönnie közénk? Az idő, amely ehhez rendelkezésükre állt, csupán annyi volt, amíg egy meggyújtott gyufaszál le nem égett. Talán még egy perc sem. Mit is lehet ennyi idő alatt mondani? Persze, a lényeget. Azt, ami semmiképpen nem elhagyható. De hogyan lehet összefoglalni a megváltás csodálatos tervét?

A Zuhanó tányérok című film kicsit hosszabb. Pár másodperccel több, mint négy perc. Célkitűzése azonban ugyanaz. Elmondani, miről szól az evangélium. A filmet egy nemzetközi keresztyén ifjúsági szervezet készítette. Mondhatnánk, hogy elsősorban a fiatalokat szólítja meg. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a mai embert. Bárkit, aki körülöttünk él. Aki hozzászokott ahhoz, hogy gyorsan váltakozó képeket lát. Akit nem zavar, hogy rövid idő alatt nagyobb mennyiségű információt kell befogadni és feldolgozni.

Így nevelnek ők. És mi?

Az először 1934-ben kiadott, hithű náci orvosnő által írt csecsemőápolási szakkönyv (A német anya első gyermeke) 1,2 millió példányban kelt el, ennek felét a háború után adták el. A könyv arra utasítja az anyákat, hogy minden „szükségtelen” köteléket szakítsanak meg gyermekükkel, mert csak akkor lesznek életerős katonák, ha már újszülött korukban sem pátyolgatják őket. A könyv évtizedekre meghatározta a német csecsemőgondozási elveket, és a pszichológusok szerint káros hatásai még ma is érződnek.

A nácik gyereknevelési elvei máig nyomorítják a németeket - index.hu

Gyermeknevelési szakértő ugyan nem vagyok, de szülő igen. Élénken él még emlékezetemben az az időszak, amikor gyermekeink egészen kicsik voltak. Amikor először foghattam meg őket, a néhány kilogrammot nyomó kis testüket, azt éreztem, hogy végtelenül törékenyek, sebezhetők, mindenestől ránk hagyatkoznak és olyan felelősséget jelent az, hogy ők ránk bízattak, ennek akkora súlya van, ami nem mérhető kilogrammokban.

Az igazi magányosság


Hiperrealisztikus babákat gondozó nők, szótlan, de nagyon is életszerű felnőtt babákkal élő férfiak és nők, akikben az a közös, hogy akkora űr van az életükben, amit egyszerűen muszáj valahogy kitölteniük. A Fondazione Prada nemrég megnyitott milánói kiállításán két amerikai fotós kollekcióit mutatták be, melyeket a szeretet hiánya és a pótlékok kötnek össze.

A semminél egy szilikoncsecsemő vagy egy élettelen bábu is jobb - 444.hu

Annak az írásnak, amely néhány napja jelent meg az egyik hírportálon, már a címe is meglehetősen provokatív. Pontosabban: állásfoglalásra késztet. Arra szólítja fel az olvasót, hogy válaszoljon rá. Igennel vagy nemmel. A semminél egy szilikoncsecsemő vagy egy élettelen bábu is jobb – hangzik a kijelentés. Valóban? Az én válaszom az, hogy nem. Nem jobb.

Mennyi kettő meg kettő?

 

 

Automatikusan, gondolkodás nélkül mondjuk a választ: négy. Mióta a világ világ, ez így van. Soha senki nem vonta kétségbe ennek az igazságát. Az alap matematikai műveletek közé tartozik az összeadás. Az első osztályosok is nagy biztonsággal össze tudnak adni két egyjegyű számot (egy és öt között választva mind a kettőt) és eljutni az eredményig.

Vajon ki kérdőjelezne meg egy ilyen alapvető tényt?

Pro

Öröm, amikor az alig háromkilós csöppséget a karodban tarthatod. Öröm, amikor rád mosolyog, és öröm, amikor látod, hogy megismeri már a testvéreit. Öröm, amikor a kicsi totyogva szalad a nagyok elé az iskola előtt, és öröm, amikor a nagyok ugyanilyen lelkesen szaladnak és ölelik a kicsit. Öröm, amikor négyen együtt hajtják magukat a fészekhintán, vagy ugrálnak a trambulinon.

„AZÉRT SZÜLTEM NÉGYET, MERT EZ SZÁMOMRA SEMMI MÁSHOZ NEM FOGHATÓ ÖRÖM” - wmn.hu

2019. február 10. óta – amikor a miniszterelnök évértékelőjében nyilvánossá tetté a családtámogatási rendszer új elemeit -, nincs olyan nap, amikor ne találkoznánk valamelyik közösségi oldalon olyan szenvedélyes megnyilvánulással, amelyben egy-egy nő, anya mondja el véleményét az elhangzottakkal kapcsolatban. Tehát nem napilapok, újságok, politikai elemzők által megfogalmazott véleményekről beszélek, hanem azokról a gyermeket nevelő vagy gyermekvállalás előtt álló vagy az anyaságról határozottan lemondó nőkről, akik köztünk, velünk élnek.

Veled - velem?! - is megtörténhet

Vérnyomás-, és vércukor mérés is várta az érdeklődőket kedden délelőtt a Kaposi Mór Oktató Kórházban, ahol a betegek világnapja alkalmából a somogyi megyeszékhelyen működő egyesületek tanácsaikat, tapasztalataikat osztották meg az érdeklődőkkel.

Életmentő megelőzés: szűrések várták az érdeklődőket a kórházban - sonline.hu

Mindannyian hallottunk már arról, hogy vasárnap kezdődött a házasság hete. Több rendezvényen is részt vehetünk, hallgathatjuk olyan házaspárok bizonyságtételét, akik már évtizedeket töltöttek el egymással szövetségben. Újból és újból rácsodálkozhatunk arra, mekkora ereje van a családi közösségnek, az egymás mellett való megmaradásnak, a hűségnek.

A mai nap szintén kiemelhető a többi közül – persze, csak akkor, ha valaki szeretné. A Bálintokat köszöntjük. Esetleg a szerelmeseket. Nekem bőségesen elég, ha figyelmesek vagyunk azokkal, akik körülöttünk vannak – ráadásul ennek nemcsak február 14-én kellene így lenni.

Hétfőn, február 11-én azonban volt még egy jeles nap. A betegek világnapja. Még II. János Pál pápa kezdeményezte ezt 1992-ben. A világnap célja, hogy Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését. A hírek között azonban csak elvétve olvashatunk minderről. Mintha nem is lenne annyira fontos. Mintha a betegség nem is érintene minket. Vagy talán arról van szó, hogy szívesebben fordulunk azon dolgok felé, amelyek arról szólnak, hogy minden rendben van, minden egész és teljes? Jól esik éppen ezért olyan romantikus filmeket nézni, amelyek happy end-del zárulnak. Örülünk annak, ha mi is megtehetjük, hogy csokoládéba forgatott eperrel lepjük meg a másikat. Szeretünk valami rózsaszín ködbe burkolózva arról álmodozni, milyen csodálatos emberi érzések vannak és mi minden emelhet bennünket a szürke hétköznapi fölé.

Hiteles, őszinte, bátor - három gyülekezet-típus

Egyes felmérések szerint a fiatalok akár ötven százaléka is hátat fordíthat a kereszténységnek az egyetemi évei során: a dermesztő adat – amely az amerikai John Morrowtól származik – rámutat a súlyos problémára. Az író a CrossWalk cikkében három diáktípust mutat be, aki valamilyen oknál fogva elhagyja a hitét.

3 DIÁKTÍPUS, AKI SZAKÍT A KERESZTÉNYSÉGGEL A SULI UTÁN - 777.blog.hu

Azt gondolom, nincs egyetlen olyan lelkipásztor sem, akinek ne lett volna fájdalmas azzal szembesülni: valaki elhagyta a gyülekezetét. Akkor is nehéz mindezt megélni, ha magától értetődő, teljesen természetes és elfogadható ok áll a háttérben. Nagy a jövés-menés országon belül és kívül, az egyik helyről a másikra való költözés. Sőt, az az ember számít különlegesnek, akinek életét – születéstől a halálig -, egyetlen lakóhely határozza meg.

Az amerikai John Morrow azonban egy cikkében azokról a fiatalokról ír, akik valamilyen oknál fogva elhagyják a hitüket. Felmérésekre (és saját tapasztalatára) hagyatkozva beszél arról, hogy a fiatalok akár ötven százaléka is szakít a keresztyénséggel egyetemi évei alatt. Vagyis közülük minden második érkezik el addig a pontig, hogy – kimondva vagy kimondatlanul -, de megfogalmazza: a hit, Jézus követése már nem játszik szerepet az életemben.

Minek nevezzelek?

Elmennél feketén dolgozni? Ellopnál egy csatornafedelet? Vennél fel uzsorakölcsönt? És megtennéd mindezeket, ha a karon ülő gyereked elvételével fenyegetne a védőnő? Gondold át, aztán gyere, játsszuk le. Így néz ki egy Szociopoly.

Szociopoly – a szegénység nem játék - mandiner.hu

Persze, a cikkben megtaláljuk a választ. Sőt, egy új fogalommal ismerkedhetünk meg. Társasjáték-színház. Mindkét fogalmat ismerjük, értjük. Különös egymás mellett, összekapcsolva látni őket.

A Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban találkozhatunk a Szociopoly című rendezvénnyel. A résztvevők kb. 2 órára egy borsodi falu mélyszegénységben élő lakóivá válhatnak. Egy-egy család tagjaivá, apaként, anyaként, gyermekként, nagyszülőként. Vannak mellettük hivatásos színészek is, ők jelenítik meg a falusi közösség fontos résztvevőit: a polgármestert, a boltost, a tanítónőt, a doktort, az uzsorást.

Oldalak