Kéne egy jó nagy narratíva

Kínában éltél volna 1018-ban, akkor azt tudtad volna, hogy 1050-re talán összeomlik a Szung-birodalom, hogy a kitajok észak felől fognak betörni, és hogy a pestisjárványok milliók életét fogják elvenni. Ugyanakkor biztos lehettél abban, hogy az emberek többsége még 1050-ben is farmer vagy takács lesz, az uralkodók még mindig az emberekre lesznek utalva hadseregeik és közigazgatásuk feltöltéséhez, a férfi még mindig uralkodni fog a nő fölött, a várható élettartam még mindig 40 év körül lesz, és az emberi test mit sem változik. Így 1018-ban a szegény kínai szülők arra készítették fel gyermekeiket, hogyan kell rizst ültetni vagy selymet szőni, míg a jobb módú szülők arra tanították a fiúkat, hogyan kell konfuciánus klasszikusokat olvasni, hogyan kell kalligrafikusan írni és lóháton harcolni – a lányokat pedig arra, hogyan kell szerény és engedelmes feleséggé válni. Nyilvánvaló volt, hogy ezekre a készségekre, ismeretekre 1050-ben is szükség lesz. ... Ma azonban nem tudjuk, hogyan fog kinézni Kína vagy a világ többi része 2050-ben. Nem tudjuk, miből fognak megélni az emberek, nem tudjuk, hogyan fognak működni a hadseregek és a közigazgatás, és nem tudjuk, hogy miféle genderviszonyok alakulnak ki. ... Annak, amit a gyerekek ma tanulnak, a jelentős része valószínűleg irreleváns lesz 2050-ben. 

Szeret?... Nem szeret?...

Lackfi: …Nagyon tisztelem azokat, akik, ha jogos a dühük, hajigálják az utcakövet, csak az én életem nem erről szól. Én nem Dózsa György unokája vagyok. Számomra az a mérvadó, hogy
Jézus a legnagyobb király lehetett volna, puccsal secpec hatalomra kerülhetett volna. Ehhez képest gyógyítgat, imádkozik, prédikál, prófétál, jön-megy, és úgy gondolja, ez a dolga. Végül meg is hal értünk.
Lehet úgy gondolni, hogy a politikai csatázáshoz képest ez életműnek kevés. ... 
Lovasi: Hogyne, az Istenbe vetett hitből fakadó emberi méltóság nagy megtartó erő. A gond inkább azzal van, hogy… Miért kell már megint ebbe belekapaszkodni?
Nem volt elég az a száz év, amit végigcsináltak a magyar családok? A különböző rendszerek okozta sorstragédiák?
Mintha ebből a mintázatból nem tudnánk kilépni. Mint a katonaságnál: engem is szívattak kopaszként, akkor én is szívatok. Nem mondok mást, mint amit a Professzorok Batthyány Köre is finoman feltesz kérdésként már egy ideje: hogy miért nem lehet konszolidálni ezt a hatalmat?...  

Egy bankrablás tanulsága

Egy fegyveres férfi kirabolt Norvégia legészakibb területén, a Spitzbergákon egy bankot, és szokatlan tette után azonnal el is kapták - írja a Local. A Spitzbergák (norvégul: Svalbard) egy szigetcsoport a Jeges-tengerben, körülbelül félúton Norvégia és az Északi-sarkpont között. ... A lap szerint ezen a sarkvidéki környéken ez lehetett a világtörténelem eddigi első bankrablása. 

Kiraboltak egy bankot a Spitzbergákon index

Egy kétezres város, ahol nyáron éjjel-nappal süt a nap, ahol a városlakók fegyverrel a vállukon közlekednek az utcán, ahol tilos macskát tartani, gyereket szülni és halottat temetni.  Itt sem születni, sem meghalni nem lehet origo


 

Talán lesz mentségem erre a bejegyzésre. Hiszen egy új év első napján vagyunk most. Persze mire olvassák már minimum a második napján. 

Ígéret és beteljesedés népe

Most hát
boríts be minket, Istenünk, reményruhába
őrizz az úton, és taníts szeretetedből szeretni    

Áldások imakozosseg.h

legyen életünk a halálból életre támadás példázatává
és minden értelmet meghaladó békességed
amely
mélyebb kétségeinknél
erősebb hitünknél
határtalanabb reménységünknél

őrizze meg szívünket bátor bizalomban
gondolatainkat őszinte nyitottságban
tetteinket igaz mozdulatokban

életünket, egész valónkat
Krisztus Jézusban
az értünk jött Kegyelemben      Varga Gyöngyi


Isten népe az ígéret és a beteljesedés népe. Isten népe alatt érthetjük az Ószövetség és az Újszövetség népét. Az Ószövetség ígéretekben gazdag. Az Újszövetség éppen az Ószövetség ígérete egy részének beteljesedése. Annak van beteljesedés, akinek van ígérete. Ezt csak az értheti meg és élheti meg, aki az életét az ígéretek szerint hajlítja, formálja, alakítja a beteljesedés felé. Olyan ez, mint egy öntőforma kialakítása. A megfelelő időben kitölti Isten. Aki az ígéretet elfogadja, az majd hozzá megkapja a beteljesedést is. 

Adventem, identitásom

Ezek azért gyűlölnek, mert azt hiszik, azokhoz tartozom, azért nem megyek közéjük. Azok meg viszont. Mindenféle harc folyik. Nem tudom, éppen ki van soron, lehet, hogy holnap én leszek a Soros. És akkor mi van? Semmi. Nem is értem, hogy valakit a világnézete miért zár ki egy művészeti közösség, ahol mondjuk, rajzolni kell, vagy énekelni, előadni? Miért baj az, ha valaki nemzeti érzelmű, a másik meg liberális? Én nemzeti liberális vagyok, mert engem nem zavar, ha másnak más a világnézete. De ugyanolyan nemzeti identitásom is van, különös tekintettel a magyar történelemre és kultúrára. Megy a nagy kultúrharc, mocskolják egymást, ahelyett hogy az energiáikat arra fordítanák, hogy bemutassák, micsoda kincs van itt, a ValóVilág meg celebvilág alatt. Hogy jutottunk idáig, hogy ennyire domináljon mindent a politika?  

Hobo: „Lehet, hogy holnap én leszek a Soros. És akkor mi van? hvg.hu

Volt egyszer egy ember

A világon első ízben születtek olyan babák, akiknek a génjeit módosították, hogy ne fertőzhesse meg őket a HIV-vírus – közölte Ho Csian-kuj kínai kutató vasárnap egy YouTube-videóban. A bejelentés világszerte felháborodást keltett a tudományos közösségben ... A felvétel szerint a két kínai ikerlány, akiket Lulunak és Nanának nevezett a kutató, „sírva jött a világra néhány hete, egészségesen, mint más babák”.A sencseni tudós állítása szerint a megtermékenyített petesejteken génszerkesztést hajtott végre CRISPR/Cas9 elnevezésű „molekuláris olló” segítségével, hogy megelőzze a jövőbeli HIV-vírusfertőzést.

Génmódosított babák születtek, kitört a botrány mandiner.

Nem akarom zavarni őket

És nem tetszik, hogy egy 15 emeletes, budai panelházban az öregek azt tervezik, hogy együtt töltik a karácsonyt, mert a családja úgyse viszi el magához egyiküket sem.

"Vannak gyerekeim, unokáim, de nem akarom zavarni őket karácsonykor" szeretlekmagyarorszag.

Mégis, épp ezzel véste a fejembe, hogy a család nem az én tiszteletemre rendezett kívánságműsor, nem szolgáltatás, hanem vastörvény, amely alól én sem vagyok kivétel. ... És ha az egyik családtag öreg, elesett, urambocsá terhére van mindenkinek – vagy épp távozni készül a világból –, akkor is vele vagyunk, mert akkor van a legnagyobb szüksége ránk. És ez fontosabb a díszkivilágításban úszó lakásnál, a bugyogó halászlénél, az ünnepi hangulatnál, az ajándék-kívánságlistámnál. És igen, fontosabb az én tinédzser lelkemnél is.

Cogito ergo ... Ergo?

Nem is tudom, mi jelentene megnyugvást. Talán, ha érteném a jelent, amiben élek. Csakhogy nem értem. Ez egyébként, a jelennel kapcsolatban, így szokott lenni. És, azt hiszem, helyes is kételkedni mindenkiben, aki azt állítja, hogy érti. Annyit tudok, hogy heves mozgások vannak. Sok minden süllyed el éppen, forog ki a látóterünkből, amire eddig támaszkodni lehetett, amiben közmegegyezés volt, és félkész ideológiák jelentkeznek a helyükre. Ez szintén természetes egyébként, átmeneti korokban. 

Nincs ma olyan mondat az újságban, amit ne tudnék befejezni index 

Nem sanda szándékkal. Igazul.

Bizonyos szinten vigasz az, hogy átírt kánon nincs, illetve át lehet írni, fenn is lehet tartani egy darabig, de az átírás hosszú távon kudarcra van ítélve, megbukik, ahogy a múltban is: néha súlyos áldozatok árán, de mindig. A bukás előtt lehet írókat nem kiadni, filmeseknek nem adni pénzt, színházakat bezárni, lehet művészt lecsukni, még kivégezni is szokás igazán hősi időkben. Lehet sorsokat tönkretenni, képességeket csírájukban elfojtani – ezt mind lehet. Ám ez mind negatív cselekvés, tiltás, akadályozás. És, miután a nemzet végső soron kulturális entitás, nemzetellenes is. Vannak természetesen a kultúrharcoknak adakozó gesztusai is: műveket, alkotókat tolni, piedesztálra emelni, tantervbe vetni, onnan is kivenni. Ám van, amit nem tehet meg semmilyen harci arzenál: nem tehet tehetségesebbé, jobb művésszé valakit, mint amilyen. Sem tehetségtelenebbé.

 Nincs ma olyan mondat az újságban, amit ne tudnék befejezni index

Oldalak