Mi legyen a kérdés?

„Ha a cél az, hogy az emberiség vonja le a megfelelő következtetéseket, rossz hírem van: a világban ma minden tudományos és technológiai erőfeszítés arról szól, hogy visszatérhessünk a régi kerékvágásba. A nagy termelési és szállítási láncolatok gazdái nem mondják, hogy elnézést, túltoltuk, mostantól lokalizálódunk, sok légitársaság minden eddiginél olcsóbb jegyekkel várja az újraindulást – és még sorolhatnám.”

Borbás Barna: Ez nem Isten büntetése – katolikus véleményvezérek a járványról és a válság utáni világról, Válasz Online, 2020. május 11.

Baritz Laura közgazdász, Domonkos-rendi nővér, Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát és Patsch Ferenc jezsuita szerzetes, a római Pápai Gergely Egyetem teológiatanára cserél eszmét a fenti linken a világjárvány tanulságairól.

Várható tanulságairól. Mert most még senki sincs, aki meg tudná jósolni, vajon tanulunk-e az elmúlt pár hónap mindent felforgató tapasztalataiból. Akarunk-e mélyére ásni annak, hogy mi lehetett az ok, és mi lehet a felismert újdonság – magunkról, környezetünkről, arról, amiben és ahogyan élünk. Eddig éltünk.

Bizonytalanság

Amíg nincs meg a vírus ellenszere, berendezkedhetünk a hosszan tartó, folyamatos bizonytalanságra.  Nincs ember, aki ma meg tudná mondani, hogy az élet újraindítása milyen következményekkel jár. S miután a járvány természetéről már sokat tudunk, de messze nem eleget, nem csak a vonatkozó szakmák ontják az elméleteket, hanem emberek milliói is azzal vannak elfoglalva, hogy valamiképp, akár összeesküvés elméleteket is gyártva, megmagyarázzák a történetet.

Sodoma és Gomora

Az egyre agresszívebben terjeszkedő genderlobbi élharcosai újabb győzelmet könyvelhettek el maguknak, ugyanis sikerült elérniük, hogy mostantól börtönbüntetéssel legyenek sújthatóak azok a szakemberek és szülők Németországban, akik nemi identitászavarral küzdő fiatalokon próbálnak terápiás eszközökkel segíteni.
A genderlobbi újabb győzelme: börtön jár a normalitásra nevelő szülőknek – szentkoronaradio.com

 

Ez csúcs

A téli hónapokban minden népesedési mutató javult Magyarországon, mondta a Kopp Mária Intézet elnöke az M1 aktuális csatorna szombat esti műsorában.

Negyvenéves rekordra nőtt a gyermekvállalási kedv Magyarországon - makronom.mandiner.hu

Az utóbbi időben megkülönböztetett figyelemmel követtük bizonyos számadatok alakulását. A napi híradások, tudósítások jelentős hányadát az tette ki, hogy ismertették az aktuális adatokat. Fontos információkhoz jutottunk és magunkban következtetéseket vonhattunk le, amikor arról hallottunk: hány embert teszteltek és abból hánynak lett pozitív az eredménye, hányan állnak kórházi kezelés alatt és abból hányan szorulnak lélegeztető géppel való légzéstámogatásra, hányan hunytak el és hányan gyógyultak meg. Izgatottam figyeltük annak a bizonyos járványgörbének az alakulását. Életbevágó kérdésnek tűnt, hogyan emelkedik a fertőzöttek száma, mire számíthatunk az előttünk álló hetekben.

Bár sokáig úgy tűnt, az élet nem szól másról, mint a koronavírussal vívott egyéni és közösségi harcról, veszteségekről és győzelmekről, néha-néha azért kitekintettünk biztonságos búvóhelyünk korlátai felett és rácsodálkoztunk arra: az élet él és élni akar.

A gyerekek hasznáról és káráról

A gyermekről a nyugdíjrendszer elmélete (és persze a gyakorlata is) úgy beszél, mint ami mindig megfelelő számban van, s amely lényegében nem kerül semmibe, ezért külön nem is kell a gyermekneveléssel foglalkozni. Ezt fejezik ki azok a (lényegében kizárólagosan használt) nyugdíjmodellek, amelyek az emberi életpálya tárgyalását az embernek a munkaerőpiacra lépésével, és nem a születésével kezdik, azt sugallva, hogy a nyugdíj szempontjából a gyermek felnevelése lényegtelen mozzanat. Hiszen a nyugdíj az életpálya vége, a felnevelkedés meg az eleje, a kettő a lehető legtávolabb van egymástól, mi közük is lenne egymáshoz. Aztán persze a gyakorlat beleszalad abba, hogy – bár kellene, s feltételeztük is – még sincs elég új járulékfizető. 

 A gyermeket nem közjószágként kellene kezelni – jelöljük ki a tulajdonjogát! g7.

Fa a kövek között

„- Ahogy a Hargitán is lát az ember széldöntötte fákat, s látja, hogy a gyökerük milyen göcsörtös… Szegény fa elindítja a gyökerét egy irányba, de ott van egy nagy kő, hát elmegy valamerre felette, mellette, s megint belekapaszkodik a földbe. Aztán megint jön egy kő, azért ilyen göcsörtösek ezek a gyökerek. De nem az a célja, hogy megálljon az első kőnél, hanem hogy mindig menjen tovább! Sajnos kövek mindig is voltak Erdély földjében, most is vannak, és még lesznek is. Az a jó, ha az ember ezeket körbejárja, majd újra belekapaszkodik az életet adó szülőföldbe...”

Közelebb Isten országához – Böjte Csaba online katedrálisról, Erdély köveiről és a múlt üzenetéről - kepmas.hu

Szoktam mondani a templomban a híveknek, az iskolában a gyerekeknek, hogy időnként jó volna, ha az emberek homlokán lenne egy kijelző... Egy kijelző, amelyen megjelennek az illető pontos gondolatai, indulatai vagy éppen vágyai... Most is kíváncsi lennék, hogy ha elolvassák ezt a riportot Böjte Csabával, s benne ezt a kiemelt részletet arról, hogy a fa gyökerei hogyan találnak utat a köves földben, akkor vajon mire gondolnak? Milyen gondolatokat, érzéseket, emlékeket hoz elő Önökből/Belőletek? Arra gondoltam, hogy mai írásomban megmutatom az én kijelzőmet, „homlok-monitoromat”...

 

Rajtunk múlik

„Rajtunk múlik, az egyes embereken, hogy hogyan megyünk tovább. A gazdasági, társadalmi rendszerek minősége az emberi gondolkodásmódon, értékrenden múlik – a paradigmaváltást a mi gondolkodásmódunk változása idézheti elő.”

Baritz Laura Sarolta a vasárnap.hu-nak, 2020. május 11. (riporter: Gyöngy-Pethő Krisztina)

Szombaton közölt egy rövidebb interjút a vasárnap.hu dr. Baritz Laura Sarolta domonkos nővérrel, az emberközpontú közgazdaságtan kutatójával és egyetemi oktatójával (Corvinus Egyetem és Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola). Római katolikus berkeken belül ismertebb nevével évekkel ezelőtt a Heti Válaszon keresztül ismerkedhettek meg többen, ahol rendszeresen publikált közérthető, élvezetes és tömör stílusban a közgazdaságtan és a fenntarthatóság határmezsgyéjéről. Most a járványügyi lazítások apropóján elsősorban a gazdasági, másodsorban a mentalitásbeli hogyan továbbról faggatta az újságíró.

Egy keresztyénségellenes karikatúra margójára

 

Nem mondhatnám, hogy széles tömegeket rázott meg Pápa Gábornak a Népszavában megjelent karikatúrája. Volt utána némi vita, voltak, akik elítélték, köztük a Reposzt, a Mandiner, a Credo, a Vasárnap. De voltak még keresztyén szerzők is, akik a védelmükbe vették. A lényeg az, hogy nem lett belőle elemi erejű felháborodás, közéleti botrány. Vélhetően azért, mert a keresztyének millióinak érzékenységét sértő alkotás az égvilágon semmiféle újdonsággal nem bír. Mondhatni, a keresztyénség megjelenítése negatív kontextusban európai „progresszív” kultúránk szerves része. Eddig is megjelentek a keresztyén hitvilág megsértésére és provokálására alkalmas művek a tudatipar legkülönbözőbb területein, s ezután sem lesz más a helyzet. A keresztyének pedig ebben a mai, normatívnak kikiáltott szekuláris és ateista kultúrában úgy lettek szocializálva, vagyis megfélemlítve, hogy jobb, ha hallgatnak, mert különben könnyen olyan színben tűnhetnek fel, mint akik ellenzik a demokrácia egyik nagy vívmányát; a szólásszabadságot. Márpedig, ki az, akinek ellenére lenne a polgárok szabad véleményalkotási joga? Ezzel a kör bezárul, s úgy tűnik, nincs semmilyen olyan érv, amely a keresztyén emberek sokaságát sértő nyilvános alkotásoknak megálljt tudna parancsolni.

„Okosan hagyd el az otthonodat!”

A következő feladat a nemzetgazdaságunk helyreállítása, a jövőnk és a GDP-nk megvédése érdekében megfelelő stratégiával kilábaljunk ebből a helyzetből. Lassan meg kell tanulnunk együtt élni ezzel a vírussal: minél később kezdünk el szembenézni vele, annál nagyobb hatalma lesz rajtunk. 

...

…belénkivódott a „Maradj otthon!” jelszava, amit én mostantól az „Okosan hagyd el otthonodat!” vezényszóra módosítanék.

„Meg kell tanulnunk együtt élnünk ezzel a vírussal” – Merkely Béla a Mandinernek – mandiner.hu

Konopás Noémi írását olvashatjuk a mandiner.hu-n, melyben Merkely Bélát, a Semmelweis Egyetem rektorát kérdezte a járvány aktuális témáiban. Az interjúban szó volt az ágyszám felszabadításról, vagyis annak a következményéről: a betegek „hazaküldéséről”, mely elég nagy felháborodást és értetlenséget keltett az emberek többségében. A lélegeztető gépek használatáról, a tesztelések arányáról. A május elején indult országosan majd 18.000 embert érintő szűrésről, az iskolásokról, érettségiről, az idősotthonokról és arról, hogy hogyan tovább. Tulajdonképpen ez a gondolat fogott meg engem az egész írásból. 

Két összeillő ...

Nem feladatot kapunk, hanem munkát. Ami között nagy különbség van, mert a feladatot annak adják, aki képes azt megoldani, munkát pedig bárkinek, csak ne legyen elvégezetlen. A papi kiégés egyik nagy veszélye ebben áll. A munka, amit végzel nem boldogítja a szíved. Hiányzik belőle az innováció, a kihívás, a gondolkodás, hiányzok belőle ÉN magam. Úgy szoktuk mondani ilyenkor, hogy: nem vagyok a helyemen. Fut a dolgai után, nem leli örömét a munkájában, eltűnik a lelkesedés, a mosoly, kialszik a tűz. Lassan megközelíthetetlen sündisznóvá válik és persze ebből a hívek csak annyit látnak, hogy valami nincs rendjén.

A JÓ PÁSZTOR – AKI KÖNNYEN KIÉGHET - 777.blog.hu

 

Szándékosan nem folytattam a jól ismert slágert, ami egyébként két összeillő ember találkozásáról szól. Ma ugyanis arról a másik, nagyon fontos kapcsolatról szeretnék írni, ami egy gyülekezet és annak lelkésze között jön létre, marad fenn vagy szakad meg egy idő után.

A 777.blog.hu oldalon már többször találkoztunk a kiégés kérdésével. Minősítetten is: az egyházi szolgálatban állók olyan mértékű megfáradásával, amikor úgy érzik, képtelenek ellátni feladatukat vagy ha mégis megpróbálják, akkor azt egy minden öröm nélküli, automatikus üzemmódban működve teszik. Sokan gondolják azt, túl sokat foglalkozunk a témával, ez egyébként is a fiatalabb korosztály nyavalyája, a régiek hírből sem ismerték ezt az érzést. Akik éppen ezért a legszívesebben ezen a ponton befejeznék ennek az írásnak az olvasását, megnyugodhatnak egy kicsit. Nem kifejezetten a kiégésről lesz szó. Inkább arról, hogyan válhat gyülekezet és lelkész egymásra találása vagy nem találása meghatározóvá.

Oldalak