Parókiális könyvtár és lelkészi identitás

A különböző identitástípusok és olvasói szokások egybevetése pedig azt jelzi, hogy a cselekvően vállalt, feladatorientált identitású kategóriába tartozók az átlagosnál több és értékesebb irodalmat olvasnak. A szerző, néhány korábbi kutatási jelentésben vizsgált jelenségre – nemzeti önkép, vallásosság – is utalva megállapítja: "A Kárpát-medence Magyarországon kívül élő magyarsága tehát olvasáskultúrájának tradicionális vonásaival identitásának megőrzését szolgálja; és az identitástudatnak markánsabb jellege pedig egyúttal tradicionális, értéktelítettebb olvasási szokásait konzerválja." … Esetleges prekoncepcióit nem kívánja bizonyítani, nem merül el (alá) a táblázatokban közölt adatok sokaságának min-den lehetséges összehasonlítási lehetőségében, elemzéseiben teret enged az olvasói véleményformálásnak. Ezért is érdemes e táblázatokon felkínált tényeken eltűnődni. (Pl. arról, hogy a legnépszerűbb legutóbbi olvasmányok között – kivéve a Vajdaságot – mindenütt elsőként szerepel a Biblia, ám az a legemlékezetesebb hét olvasmány között – igaz Erdélyről nincs adat – csak Kárpátalján szerepel, ott is az 5. helyen.)

Gereben Ferenc az olvasási kultúráról – oszk.hu

Nem árulok zsákba macskát, a fenti idézetet ürügyként választottam, hiszen a könyv, amelynek recenziójából való a fenti részlet, 2005-ben jelent meg és a Kárpát-medencei magyarság olvasáskultúrája és identitástudata közti kapcsolatot vizsgálja.

Vaktérkép e táj

Romániáról mindenkinek az jut eszébe, hogy az Borat szülőhelye, és van, aki Luxembourg területére csak annyit írt, hogy LOL. Franciaországot, Spanyolországot meg Nagy-Britanniát többnyire eltalálják, na de ott Európa közepén az a sok kis pici valami, az tényleg egy vicc az amerikaiak szerint.

Kamuország vagyunk? - szeretlekmagyarorszag.hu

Szegény amerikai iskolások, nyilvánvalóan nem tudnak Európa térképén eligazodni: Franciaország, Anglia, Spanyolország még ismerős, de egyesek már Németországgal is hadilábon állnak, nem beszélve a közép és kelet-európai régióról. Na és – mondhatnánk az áldott emlékezetű Horn Gyulával együtt, és ezúttal tényleg nem értem, mi itt a gond. Nyilván jobb dolguk is van a srácoknak, mint Európa keleti felének országait magolni, arról nem is beszélve, hogy nálunk is hasonló lenne az arány, ha nem rosszabb: gyanítom, a mai magyar iskolások, vagy a találomra megállított járókelők közül meglehetősen kevesen ismernék fel a térképen Moldova vagy éppen Litvánia, Bulgária kontúrjait, de lehet, hogy Horvátország, Ausztria is kifogna rajtuk. Mindezzel együtt ez a kis hír pont kapóra jött ahhoz, hogy egy pillanatra elgondolkodjam: kik vagyunk mi, magyarok valójában? Milyen a hírünk, mit gondolnak rólunk mások? Azt hiszem, nem ártana tisztába tenni az önazonosságunkat, az énképünket. Ennek pedig fontos kelléke, hogy mások (akár az amerikai diákok, akár egy európai átlagpolgár) hogyan látnak minket.

Nomen est omen

„Géza fejedelem 997 őszén meghalt. Ekkor nomád szokás szerint a hatalom az új nagyfejedelem felavatásáig Sarolt fejedelemasszony kezébe került, akinek székhelye Veszprém volt. Koppány, ugyancsak nomád szokás, a szeniorátus elve értelmében magának követelte a hatalmat és vele ugyancsak nomád szokás, a levirátus értelmében az elhunyt nagyfejedelem feleségét, Saroltot, és ostrom alá vette Veszprémet. Apja halálhírére István Esztergomba összehívta a főembereket, Koppány lázadásának hírére pedig értesítette sógorát, Gizella bátyját, Henrik bajor herceget és maga is Esztergomba vonult, ahol egyházi szertartás keretében felövezték a nagyfejedelmi karddal.”

Koppány (Árpádok) - Wikipédia

Múlt héten Somogyváron jártunk. Lebaktattunk az árnyas erdei ösvényen a Koppány-emlékműhöz. Az apró tisztáson áll a kő és a fejfák között lógó címer, amelyen nevek szerepelnek, az Árpádok elfeledett nagyjai. Mellette forrás, egészen tiszta vizű és a nyári melegben üdítően hideg. Az ide látogató nézelődők köszönnek egymásnak, s a padokon ülve beszélgetnek ismeretlenül is elbeszélgetnek.

Második poszt(illácska) az magyarok himnuszárul

4-0-ra vezettek már a spanyolok az írek ellen, a játékoson látszott, hogy legszívesebben már véget vetnének ennek a pokolnak, amikor a megalázott csapat szurkolói énekelni kezdtek. A sajátjaikat ünneplő spanyol drukkerek nem zavarták meg a melankólikus dalt, a riporterek is elhallgattak, ezzel telt el a meccs utolsó öt perce.

Megalázott csapatot így még nem búcsúztattak - Index

Úgyis mint a szerző szomorkodása az kántálás elmaradása, és nemzeti imádságunk hanyagolása okán.

Oldalak