Betontengerre magyar?

És valóban, az országban az elmúlt bő másfél évtizedben igencsak megszaladt a térkő, ami idővel a rendezettség szinonimája lett, a gyártók fürdenek a településekről áramló – főleg uniós támogatásokból megvalósuló – megrendelésekben, épül, szépül kis hazánk. A rendezettség ezen érzete azután érezhetően átszivárgott a mindennapi felhasználók ízlésvilágába is, aki teheti, díszkövekkel kezdi burkolni kertjének egy részét, legalább az autóbeállót, vagy a gyalogos útvonalakat, majd idővel teljesen átveszi az uralmat. A térkövezés egyfajta össznépi szenvedéllyé vált, lassan el is feledkezünk arról, hogy mi lenne eredeti funkciója, szerepe, idővel kiszorít minden mást kertünkből.

A térkővel leburkolt ország - mandiner.hu

 

Aki próbált már tavaszi hóolvadások, nyári záporok, őszi esők és téli havazás után a sáros, térdig, de legalább bokáig érő mocsokban közlekedni akár autóval akár gyalog, az tudja, mekkora érték a térkő. Nemcsak hasznos, de szép és mutatós is, ám ahogyan lenni szokott, lelkesen és egyre magabiztosabban „toljuk túl” ezt az egyébként értékes és korántsem olcsó építőanyagot. Mindenhová térkövet! – adták ki a jelszót az önkormányzatok és háztulajdonosok, s burkoltatják le saját kis világuk minden egyes szegletét, hogy aztán térkőben és kavicsban fuldokolva, a térkövet ivóvízzel locsolva, hamis ciprusok és tuják nemlétező árnyékába menekülve arról panaszkodjanak, milyen kibírhatatlan a hőség.