A kívánt gyermekek megszületéséért jött létre nyilatkozat mind az öt parlamenti párt támogatásával a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kezdeményezésére - jelentette be Székely András, a mozgalom vezetője Budapesten, az Országházban.

 

http://www.hirado.hu/Hirek/2013/01/28/13/Otparti_nyilatkozat_a_kivant_gyerekekert.aspx

 

Az ember reggeli borotválkozás közben hallgatja az örömteli hírt a rádióban, majd megjelenik lelki szemei előtt Árgyélus királyfi, aki Tündér Ilonát ölébe kapva így szól kedveséhez: Édes egyetlen galambom, tubicám, illatos rózsaszálam, Ilona! Jöhet a tervezett, de eddig nem vállalt csemete, hiszen mind az öt parlamenti párt támogatja a gyermekvállalást. Nincs mitől tartani, megmenekült a haza! Mi az, hogy, nagyon is! 

Még szerencse, hogy az egyszeri, ám modern lelkipásztor villanyborotvát használ, különben lázálmából riadva össze-vissza kaszabolná magát, ami ugyebár nem illik, elvégre „ne csinálj magadnak faragott képet…” 

Az ízléstelen szóviccet félretéve, nem gondolom, hogy az átlag médiafogyasztó figyelmét felkeltette volna a hír, mint ahogyan azt sem, hogy most aztán radikális növekedésnek indulna a születések száma. Azt sem hiszem, hogy a parlamenti pártok olyan nagy jelentőséget tulajdonítanának ennek a nyilatkozatnak. Ami abban le van írva, szép és jó: „alapvető célkitűzésünk, hogy olyan körülményeket teremtsünk, amelyben azok a fiatalok, akik több gyermeket szeretnének, mint ahányat vállalnak, biztonsággal alapíthassanak családot, miközben karrierjüket is építhetik. Ezért vállaljuk, hogy kormányon és ellenzéki szerepben is támogatjuk a népesség növelését célzó javaslatokat.” Vajon ki ne írná ezt alá? Tudjuk azonban, hogy egy nyilatkozat semmire sem kötelez (vállaljuk – ugyan már!), de ha kötelezne is, ismerve politikusaink őszinteségét, tudjuk, hogy még a nyilvánvaló tényeket is lehet másképp, saját szájíz szerint magyarázni. (Tisztelet a kivételnek.)

Vajon mi kell ahhoz, hogy Magyarországon a dolgok megváltozzanak? Mire van szükség ahhoz, hogy egyre több fiatal akarjon, merjen és tudjon gyermeket vállalni? Családbarát adórendszer? Mi számít annak? Több családi pótlék? Családbarát munkahelyek? Lakáshoz jutás támogatása? Vajon attól, hogy „családbarát” egy adórendszer, vagy mondjuk, több pénz jut az ún. szoc.polra, feltétlenül több gyermek is születik? Azt hiszem, Magyarországon leginkább a közgondolkodást/légkört kellene megváltoztatni ahhoz, hogy a fiatalok bátran vállalják a gyermekáldást, a második, harmadik, vagy éppen a negyedik (!) gyermeket. Magyarán: fejben dől el minden. Ott kellene rendet tenni. 

Ennek egyik fontos, de korántsem elegendő mozzanata, hogy a mindenkori kormányzó erők jó politikai döntéseket hozzanak. Ebből a szempontból üdvözlendő az ötpárti nyilatkozat, hiszen akárki kerül is hatalomra, nem árt tudnia: a gyermekvállalás nemzetstratégiai kérdés. Ha ugyanis nem születik több gyermek, nem kell annyi óvoda, iskola, nincs szükség annyi pedagógusra. Ha nem születnek gyermekek, nem lesz, aki megtermeli a javakat, aki adót fizet, nem jut pénz a fejlesztésekre, beruházásokra, de még nyugdíjra sem. Bizonyára vannak olyan országok (ismereteim szerint Franciaország), ahol eredményre vezetett a jó döntések sorozata: a gyermekvállalás növekedésnek indult, a tervezett gyermekek megszületnek, általános modell a három gyerekes felállás. De vannak olyanok is (Németország), ahol szinte semmi nem változott. Mi sajnos messze vagyunk attól, hogy politikusaink ne csak egyetértsenek, hanem közösen is cselekedjenek egy adott cél, jelen esetben a gyermekvállalás érdekében. De hiába lenne minden politikai akarat és jó szándék, ha nem változna a hozzáállás. Jó lenne, ha mindnyájan elhinnénk: nem a politikusokon, hanem elsősorban rajtunk múlik (majdnem) minden.

 

Véleményem szerint a ma nagyszülői korba lépő korosztály, az 1970-es, 80-as években családot alapított nemzedék az, akiknél negatív irányba fordult a közgondolkodás, lásd Lada vagy baba csöppet sem költői kérdése. Az akkori kormányzat ebben az időszakban pedig már ezt bátorította, hiszen ingyenes volt az egészségügy, az oktatás, ennek fedezetét pedig a szocialista tervgazdaság képtelen volt megtermelni. A megoldást abban látták, hogy kevesebb gyermeknek kell megszületnie, hiszen az államnak a kevesebb gyermek kevesebb pénzbe is kerül! Sok fiatalt hallok arról panaszkodni, hogy pont a szülők akarják lebeszélni őket a gyermekvállalásról, vagy a kistestvér megszületéséről, mondván: a mai világban meg kell gondolni a gyermeket, mi pedig nem tudunk nektek segíteni. Még szomorúbb, amikor sokan egyenesen szörnyülködnek a gyermekvállalás hallatán. Volt olyan lelkész kollégám, aki mesélte, hogy amikor a harmadik gyermekét hordta a szíve alatt, a gyülekezet idősebb hölgy tagjai megkérdezték: tiszteletes asszony, minek maguknak ennyi gyerek? 

Mintha elfeledkeznénk arról, hogy a gyermek nem egy termék, amit megveszek akkor, ha megéri. Nem azért kell a gyermek, mert gondosan kiszámolva, megvitatva belefér a családi költségvetésbe, mint egy nyaralás, vagy egy autó, hanem azért, mert a gyermek = jövő! Nemcsak a nemzet, de az egyén jövője is. Igazából ezt az üzenetet kellene a középpontba állítani, mert ettől függ minden: ha nincs gyermek, a jövő is bizonytalan! 

Kétségtelen, hogy a jelen kor gazdasági bizonytalansága nem kedvez a családalapításnak,a szülési kedv növekedésének. Tudom, hogy a biztos anyagi háttér, a megfelelő lakhatási körülmények  nagyon fontosak a gyermekvállalás szempontjából. Tudom, mert nálunk eddig két királylány született, akiknek cipő kell, ruha kell, enni kell, játék kell, meg annyi minden más, mi pedig szeretnénk megadni mindent, amit csak lehet. Eddig még csak az óvoda jelenti az anyagi kihívást, aztán jön az iskola, majd az „ingyenes” felsőoktatás. A mi hátunk mögött nem állnak tehetős szülők, nem keresek milliókat, így hát tudom, hogy gyermeket nevelni komoly anyagi megterheléssel jár. De tudom azt is, mert megtapasztaltam, hogy sokkal többet jelent mindaz, ami a pénzen túlmutat: a gyermek szeretete, ragaszkodása, öröme. Amikor pedig egy családba több gyermek is adatik, a velük járó öröm hatványozódik. Családban élni jó dolog! A földi élet minden egyéb nagyszerűsége mellett nekem, nekünk ez az emberi élet kiteljesedése. 

Pontosan ez a célja a néhai Kopp Mária által 2009-ben életre hívott Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomnak: a társadalmi közbeszédet abba az irányba módosítani, „hogy a gyermekvállalás ne a negatív, hanem kifejezetten pozitív gondolatokhoz kötődjön.” (Ennek egyik eszköze a tető alá hozott nyilatozat.) Pontosan ezért van szükség rájuk és hasonló mozgalmakra, és úgy látom, óriási felelősség hárul az egyházakra, így a református egyházra is. Fontos lenne megszabadulni attól a ránk ragasztott címkétől, hogy az egyház a vének „szórakozása.” Jó lenne kialakítani, megvalósítani, és persze reklámozni azt a képet, hogy a református egyház a család, így a fiatalok, a gyermekek egyháza is, ahol jól érzi magát minden nemzedék, ahová öröm betérni. Jó lenne ezen gondolat jegyében átgondolni társadalmi missziónkat, felépíteni stratégiánkat, (átalakítani templomainkat!) hiszen gyülekezeteink számára is a gyermekek jelentik az utánpótlást, a jövőt. 

Bár a gazdasági bizonytalanság, a jövő kiszámíthatatlansága sokakban félelmet kelt, lehet bátornak lenni, és lehet bízni Isten ígéretében: „Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. (…) a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté evangéliuma 6. fejezet, 25., 32., 33. versek) 

Hozzászólások