A növényi alapú műhús tehát már nem is annyira baró. Inkább az az igazán érdekfeszítő, hogy mi lesz azokkal a kezdeményezésekkel, amik élő állatokból vett sejtekből állítanak elő rendes húsnak kinéző husit. Mert van ilyen is, ezeknek a kutatásoknak az egyik üdvöskéje a San Franciscó-i székhelyű Memphis Meats, de ők jelenleg még nem tudják megmondani, hogy mikor kerül az éttermekbe a termékük. Nem úgy az izraeli Aleph Farms, amely 2021-ben tervezi bevezetni az első igazi hús alapú laborhúst, ezzel világelsők lennének, persze ehhez még a konkurens cégeknek is lehet néhány szava.
2021-ben kerülhet éttermekbe az igazi hús alapú műhús - index.hu
Érdekes lehet a műhúsból készült étel, pont olyan, mint a műcuccokkal teleaggatott élet: totálba térkövezett udvar, műcsaj műszempillával, sport helyett e-sport, hit helyett hiszékenység, kapcsolatok helyett közösségi oldalak…
Olvasom az index „mindeközben” rovatát, valóban komolyan gondolják egyesek, hogy a népességnövekedés és a környezetszennyező húsfeldolgozás miatt igenis szükség van műhúsokra, ami –figyelem- igazi hús alapú műhús! De tényleg! Merthogy eddig volt a növényi alapú műhús, ami szójából, gombából, répából készült, ám most lassan elérkezik a nagyszerű jövő, hiszen 2021-ben egy izraeli székhelyű cég tervezi bevezetni a hús alapú laborhúst.
Erről pontosan az a sztori jut eszembe, amikor egyetlen fiúgyermekem, túl az ötödik életévén és a pelenkahasználaton, a nyári szünet és kedvenc óvónéni nélküli állapot sokadik hetét taposva, a paradicsom és paprikaszezon kellős közepén feltette azt a nagyszerű kérdést, hogy mi is az a bio? Erre én –meglovagolván a „bezzeg az én időmben” retróhullámot- annyit válaszoltam az atyai szóra mindig lelkesen figyelmező fiamnak s kevésbé lelkes nővéreinek, hogy pontosan az a bio, amit anyukád és apukád gyerekkorában evett. Merthogy akkor még nem volt hipermarket és spanyol paradicsom minden utcasarkon, a falvakban pedig nem oszlopos tuja és zsebkutya, hanem kiskert és gyümölcsös volt a menő: barack és ribizli, eper és málna, paradicsom, paprika, uborka, hagyma, nem agyonvegyszerezve, legfeljebb néha, muszájból permetezve. Arra is emlékszem, hogy reggel nagyszüleim falujában kihajtották az állatokat (azaz a teheneket) a mezőre, a tyúkudvaron természetesen lábas jószágok (értsd: tyúk, kacsa) kapirgáltak, a disznónak moslékot adtak, este pedig majd’ mindenki vitte a tejet a csarnokba. Ezt a húst ettük, ezt a tejet ittuk, ezt a gyümölcsöt, zöldséget faltuk, s láss csodát, nem tudtam senkiről, aki glutén, laktóz vagy „mittudoménmilyen” érzékeny lett volna. Szemetet nem termeltek a háztartások, „nájlonzacskó” mutatóba, műanyag palackba talán csak az étolajat csomagolták. Ez volt a bio, s ha valakinek nem volt falun családja, inkább a piacra járt tojásért, zöldségért, mint a boltba – hiszen tudta, mi a jó. Ma már külön fizetünk az egykor természetesért, a „bioért”, s már-már felbecsülhetetlen értéknek tartjuk azt, ami egykor mindennaposnak számított.
S közben persze nőtt a világ népessége (nem feltétlenül meglepő s új keletű ez a jelenség, amikor nincs világháború és tömeges pestisjárvány, általában nőni szokott), meg olvadni kezdtek a jéghegyek, s ma már hétfőn is van adás a tévében, s nyáron is lehet banánt venni, egyszóval fejlődött a világ, annak minden szépséges és árnyoldalával együtt. S íme, a nagy globális fejlődésben s össznépi jólétben az udvaron kapirgáló szárnyastól eljutunk a műhúsig, csapvíztől a műanyagpalackos ásványvízig. Ami nem mű, az nemcsak, hogy bio, hanem egyenesen megfizethetetlen lesz.
S mintha ételeink természetellenessége jól példázná modern korunk torz és zavart állapotát, egészen addig, amíg eljutunk a műhúsig, azaz a kinézetre szép és kerek, ám valódit csak nyomokban tartalmazó, amolyan színtelen, szagtalan, ízetlen életünkig. Itt már kincs a valódi: az igazi házasság, a számítás nélküli barátság, az önzetlen szeretet éppúgy, mint a friss levegő vagy a zamatos gyümölcs.
Vajon mit tehetünk a műhús-élet ellen?
Azt hiszem, ideje hátat fordítanunk annak az őrületnek, amit modernnek, fejlődésnek, természetesnek hívunk, ami mindennapossá vált, s amibe könnyen beleneveljük a gyermekeinket is. Műhús helyett egyél igazit, felfújt zöldség helyett termessz vagy vásárolj ismerős kiskereskedőtől, mozdulj ki a négy fal közül, szeresd a házastársadat, kapcsold ki a mobilt, mozogj, ismerkedj, barátkozz, higgy – élj.
Azt hiszem, ilyen egyszerű.
