Milyen a lelkész, ha karácsonyozik? Stresszes. Mert karácsonykor, amikor mindenki (kivéve a benzinkutasokat, tűzoltókat, ügyeletes egészségügyiseket és rendőröket stb.) ünnepel és legalább ilyenkor szeretne valami csodálatosat átélni, ő dolgozik. Jó, hát nem: szép szóval úgy mondjuk ezt, hogy szolgál. Istennek. Bár némely emberek úgy gondolják, hogy inkább nekik.

És élvezem az időt karácsony után is, amikor végre van idő megpihenni, megállni. Mert karácsony nemcsak december 24-26 lehet. Ugyanis a lelkészek, lelkészcsaládok sokszor más napokon élik meg azt, ami ugyanúgy tud karácsony lenni. Mert ha a lelkész karácsonya a gyülekezet körül forog, akkor a családjának is vele együtt kell forognia. Ünnep idején nem mindig egymásra, hanem kifelé figyelve. Aztán meg ünnep után eljön a családi karácsony ideje is. 27-én, 28-án vagy akkor, amikor. Voltam már december 29-ei családi karácsonyon is.
Milyen a lelkészek karácsonya? Zsúfolt. Jóval, felemelő dolgokkal és fárasztó, idegesítő dolgokkal tele. De a végén hálát lehet adni az újabb adventért és karácsonyért. Ami megadatott, ami ajándék.

A lelkész karácsony idején – szoljbeapapnak.blog.hu

Karácsony van. Igen, december 27-én is. Mondhatnánk, hogy egész évben, hiszen sok prédikációban elhangzik, hogy ne csak karácsony három napja szóljon a megszületett, majd megváltóvá lett Jézusról. Most viszont nem erre az üzenetre gondolok, hanem a lelkészcsaládok karácsonyára. Arra az ünnepre, amely azokat a családokat érinti, ahol az egyik szülő vagy éppen mindkettő végig rohanja az ünnep napjait. Azoknak a családoknak az ünnepe ez, ahol csak reggel és este lehet látni a család egyik tagját.

Ez az „utókarácsonyozás” még teológus korunkban kezdődött, amikor legációban töltöttük a Gyermek születésének ünnepét. Idegen családban, idegen gyülekezetben. Pár napra részesévé váltunk egy másik család ünneplésének. Kívülállóként, csak pár napra érkezve belecsöppentünk egy családi életbe. Érdekes módon mégsem éreztem soha tolakodónak, vagy kellemetlennek. A lelkészcsaládok, ahol az ünnepek alatt megfordultam teljes természetességgel és szeretettel fogadtak, mint hozzájuk érkező „betolakodót”, vagyis a legátust. Az első legátusi karácsonyon, ahová már szenteste megérkeztem a lelkész családdal együtt bontottam én is az ajándékokat. A későbbi években azért többnyire meghagyták a lehetőséget, hogy még családjainkkal együtt ünneplejünk és csak karácsony 1. napján csatlakoztunk a szolgálati úthoz.

A szolgálati úthoz, amely délelőtt elkezdődött majd délután valamikor befejeződött. Egyik hideg templomból ki, a másikba be. Néha tarkítva egy-egy napot betegúrvacsorával, látogatással.

Szolgáltunk legátusként és szolgálunk már felszentelt lelkészként. Családjaink pedig ehhez igazodtak. Szüleim gyorsan elfogadták, hogy az ünnepeket nélkülem tartják, gyermekeink pedig ebbe születtek bele és számukra az a természetes, hogy (mióta kórházlelkészi szolgálatomat végzem (5. karácsony) azóta ünnepenként itthon vagyok) édesapjukat csak keveset látják. 

A december 24-26 közötti időszak arról szól, hogy együtt ünnepelünk a gyülekezetekkel. Természetesen családi hagyományainkat megtartjuk és amennyire lehet igyekszünk megteremteni a családi percek idejét is, de azért valljuk be, hogy lelkészcsaládnál ez nem olyan egyszerű. A gyülekezeti tagok jövése-menése (amely nem teher, hiszen örül a lelkész), a szentestei alkalom előkészítése (faállítás, műsor gyakorlás…), az úrvacsorai istentisztelet körüli teendők mind olyan dolog, mely elvonja a lelkészt a családjától, az ünnepléstől és megnyitja az egyébként is nyitott parókia ajtaját a külvilág felé.

A lelkésznek és családjának is van ünnepe, csak nem abban a hagyományos értelemben, ahogyan azt sokan megélik. Ezért karácsony a december 27-e is. Ezen, és persze a következő napokban jönnek össze a távolban élő rokonokkal. Ilyenkor elcsendesül a parókia (csak a család és esetleg a rokonok zaja tölti be). Nem kell készülni az igehirdetésre (kivéve, ha december 27-e vasárnapra esik). Nem jönnek a gyülekezeti tagok, mert az emberek nagy része már visszatér a munka világába, az ünneptelen hétköznapok sűrűjébe. Nem kell folyamatos készültségben lenni, délután (a szolgálatok után) "reggelizni"...

Áldott a karácsony, nagyon szeretem, de igazán csak az ünnepi szolgálatok letelte után tudunk lelkészcsaládként együtt, egymásnak örülni és egymásért hálát adni. Ezért most minden lelkészcsaládnak kívánok nagyon áldott ünneplést! Megérdemeljük!