„2015-ben adtam át megbízólevelemet Ban Ki Mun ENSZ főtitkárnak. Megtiszteltetés volt számomra, hogy fogadhattuk őt és kedves feleségét a nagyköveti rezidencián, és most az 1956-os magyar forradalom emlékszobrát adhattam át neki. Cserébe azért a támogatásért, amit a forradalom titkosított dokumentumainak elérhetővé tételében nyújtott.”
Bogyay Katalin, hazánk ENSZ nagykövetének csütörtöki twitter bejegyzése (2018. október 18.)
Múlt csütörtökön fogadta Magyarország állandó ENSZ nagykövete, Bogyay Katalin, Ban Ki Mun korábbi ENSZ főtitkárt a new yorki rezidencián. Az ünnepi fogadáson átadta az ’56-os emlékévre készült „Cry for Freedom” szobrot, Hedva Ser izraeli szobrász, az UNESCO jószolgálati nagykövetének alkotását. A díszebéd apropójául az a háttérmunka szolgált, aminek eredményeként több, az ’56-os forradalommal és szabadságharccal ill. az utána következő megtorlással foglalkozó irat titkosításának feloldását sikerült elérni az Egyesült Államokban. A nagykövet többek között a korábbi ENSZ főtitkárnál is sikeresen lobbizott a dokumentumok kutathatóvá tételéért. Egy két ével ezelőtti riportban azt mondta, hogy a munkája során nem tapasztalt akadályoztatást, inkább kíváncsiságot, hogy még 60 évvel később is vannak titkosított akták. A magyar külügy lobbija sikerrel zárult, ennek a sikernek örülnek az alábbi képen. Teljes joggal.
A tweet fényképén a korábbi főtitikár kezében az ajándék szoborral
A mandiner beszámolója megjegyzi, hogy a dél-koreai főtitkár már diákként, iskolája diákszervezetének vezetőjeként levelet írt az akkori főtitkárnak, Dag Hammarskjöldnek. Ebben az ENSZ azonnali segítségét kérte az orosz elnyomás ellen fellázadó magyar szabadságharc számára, hogy a magyarok békében és szabadságban élhessenek.
De miért fontos ez a tweet? Milyen dokumentumok váltak kutathatóvá?
A magyar kormány ENSZ-hez benyújtott kérelme után Bogyay Katalin nagykövetre hárult a feladat, hogy az ENSZ-ben és a Columbia Egyetemen tárolt titkosított dokumentumok kutathatóvá tételét elérje. Ezek azok az iratok, amik a szabadságharc megtorlásának elindulása után keletkeztek, és amikhez dr. Nagy András kutató 1992 óta hiába kérvényezett betekintést. A hozzáférhető források alapján 2005-ben jelentette meg „A Bang-Jensen ügy – 1956 nyugati ellENSZélben” c. művét.
Az ENSZ közgyűlése 1957 január 10-én határozatban rendelte el egy különbizottság felállítását, hogy vizsgálja ki a forradalom és a megtorlás részleteit. A bizottság neve: „Magyarország problémájának különleges bizottsága” (Special Committee on the problem of Hungary) lett. A különbizottság leglelkiismeretesebb, legaktívabb és végül több, mint rejtélyes körülmények között kivégzett tagja Povl Bang-Jensen dán ENSZ diplomata volt. 111 tanúvallomást vettek fel különböző európai fővárosokban és New Yorkban, és más forrásokból is igyekeztek feltárni az események és jogsértések kronológiáját. Sok szereplő számára kellemetlen szorgalommal és hatékonysággal. „Ha nem akarsz megoldani egy ügyet, állíts fel egy bizottságot” – ezt a gyakorlatot abban az időben is űzték, és több, mint valószínű, hogy a különbizottság felállítása valójában az időhúzást szolgálta.
Povl Bang-Jensen szerepe
Ezért a különbizottság munkája nem pusztán Kádárék szemét szúrta, hanem új munkát is adott az ENSZ különböző helyeire és pozícióiba telepített szovjet ügynököknek is. Egyrészt elérni, hogy a világszervezet minél hamarabb levegye napirendjéről a „magyar ügyet”, másrészt hozzáférni a Különbizottságnak nyilatkozatot tevő magyar menekültek személyazonosságához. Az első cél elérésében segített a Szuezi-válság kirobbanása, amiben épp az USA és a Szovjetunió nagykoalíciója adott az ENSZ-nek felhatalmazást. De leginkább az, hogy az USA egy pillanatig sem gondolt a szabadságharc megsegítésére. Magyarország a status quo alapján amúgy is a szovjet érdekszféra része volt, ezt bolygatni az Egyesült Államoknak sem állt érdekében. Az ENSZ pedig soha nem volt független szervezet. Annyi hatalma volt akkor is, amennyit a legbefolyásosabb államok engedtek neki. (Bővebben Kolozsi Ádám kiváló riportjában: Az ENSZ kínos kis ’56-os titkai, index) Hát ezért volt fontos a különbizottság forrásainak megszerzése. Amit a dán delegált megtagadott.
Leginkább azért, mert elég időt töltött a nemzetközi diplomáciában (még a náci megszállás alatt hagyta el Dániát) ahhoz, hogy ne legyenek illúziói. Nem is adta ki a forrásait, ami miatt Hammarskjöld főtitkár (aki ebben a történetben nem a kegyes gondolait leíró, széplelkű hívő férfiú szerepét öltötte magára), és helyettese Andrew W. Cordier durva rágalmak kíséretében kirúgták az ENSZ-ből.
A sors különös fintora, hogy Hammarskjöldöt éppen 56 évesen lőtték le repülőgépével Afrikában. Természetesen bizonyítékok az ő halála körül sincsenek, de egyelőre úgy tűnik, hogy ugyanúgy szovjet érdek állt az ő elhallgattatása, mint az általa megszégyenített és kirúgott Povl Bang-Jensen meggyilkolása mögött.
A dán diplomata szerepe tehát kettős: egyrészt komolyan vette egy komolytalan céllal létrehozott ENSZ bizottság munkáját, hogy a világ közvéleménye megtudja, hogyan tiporta el a kommunista diktatúra a szabadságharcot. Másrészt ígéretéhez hűen megvédte a tanúskodó magyar menekültek és forradalmárok személyazonosságát. Szembe ment a feletteseivel, szembe ment egy világszervezet strukturális és a világpolitika embertelenül hideg realitásaival. Amíg tehette.
Mert 1959 november 25-én holtan találtak a New York-i Alley Pond Parkban. Jobb halántékán golyó ütötte seb, kabátjában saját kézírással írt búcsúlevél. Arca frissen borotválva. Mintha csak irodája helyett a park felé vitte volna útja. Csakhogy hazulról ekkor már három napja eltűnt. Balkezes volt. Az FBI gyorsan megállapította az önkezűséget, testét szokatlan gyorsasággal hamvasztották el. 1959 november 25-én, tehát ugyanezen a napon tárgyalta utoljára az ENSZ Közgyűlése a magyar ügyet. Utána csend. Síri. A meggyilkolt civileké és harcolóké, a börtönökben kivégzetteké, és azé, aki eltitkolt sorsukat meg akarta ismertetni a világgal, és végül éppen emiatt ment utánuk. New Yorkból. Dánként.
Ó mennyi társ, s a fájdalomban
legtöbbje mégis úri vendég;
emlékeim közt fekszem itt hanyatt,
hamar halálra növő növendék.
Radnóti: Ez volna hát… (részlet)
Méltó rá, hogy az ünnep előtti napon az ő nevét is megjegyezzük. Reméljük, hogy hamarosan újabb könyvben további részleteket tudhatunk meg munkájáról és arról, hogy az ENSZ-ben milyen nyomokat hagyott ’56 ősze. Ezért fontos Bogyay Katalin nagykövetünk múlt csütörtöki tweetje.
Kapcsolódó:
- Bogyay Katalin köszönetet mondott az '56-os ENSZ iratok megnyitásáért (mandiner)
- Az ENSZ kínos kis '56-os titkai (index)
- A forradalom és a magyar kérdés az ENSZ-ben 1956-1963 (Magyar ENSZ Társaság)
- Az 1956-os forradalom és 60. évfordulója az ENSZ-ben (Bogyay Katalin nagykövet veszprémi előadása)
- Povl Bang-Jensen enyingi emlékköve avatásának galériája
- Az emlékkő története sok-sok képpel és a dán királyi nagykövet beszédével