A melegházasság-vitákban az a leginkább érdekes, hogy az egyházak vajon mikor fognak megtérni a homofóbiából.
Kedves Gyuri, jó ez a cím, minden elismerésem. A felütés szenzációs, egyenesen tanítani való, bizonyára sokan csettintenek, amikor azt írod: „a melegházasság-vitákban az a leginkább érdekes, hogy az egyházak vajon mikor fognak megtérni a homofóbiából.” Tudod, én valahogy mégsem repesek az örömtől, sőt, ha nem te írnád, aki magad is hívő keresztyén ember vagy, nem is foglalkoznék az egésszel. Egyrészt végtelenül unom már ezt a témát, másrészt nyíltszíni provokációnak tartanám a hvg-n megjelent cikket, válaszra sem érdemes véleménynek, egynek a sok közül. Van abban ugyanis valami mosolyt fakasztó, amikor az egyháztól távol állók, vagy egyenesen ateisták próbálják meg az egyházat, a keresztyéneket kioktatni szeretetből, elfogadásból, helyes erkölcsi viselkedésből. Most azonban alapvetően más a helyzet, hiszen mindketten keresztyén emberek vagyunk – ezért is tartom fontosnak, hogy reagáljak.
A legnagyobb problémám a véleményeddel –remélem, nem bántalak meg vele- hogy alapvetően félreérted a helyzetet. Félreérted az egyházat, annak küldetését, és félreérted a világot is, amiben élünk. Nem címkézni, skatulyázni akarlak, csupán figyelmeztetni. Tudom, ez az én véleményem, mégis, kénytelen vagyok feltételezni, hogy kettőnk közül nem én járok rossz úton. Ki is fejtem, miért.
Kezdem a legsúlyosabb állításoddal: az egyházak homofóbok. Homofóbok, mert sokan -köztük én is- elképedtek az amerikai döntés nyomán, homofóbok, mert véleményük alátámasztására „kétségesnek tűnő” bibliai igéket használnak, anélkül, hogy észrevennék a „Nagy Kontextust, a –halott betűk és szavak mögött- lélegző, könyörülő és irgalmas Istent”.
Kedves Gyuri, szerintem a homofóbia emlegetése nem más, mint egy végtelen cinikus és veszélyes címke ragasztgatása azok részéről, akik képtelenek más véleményt elviselni a sajátjukon kívül. Bármennyire furcsa, az ilyenek általában liberálisnak, szabadságszeretőnek nevezik magukat, harcolnak az emberi jogokért, a szólásszabadságért, ugyanakkor, ha valaki más véleményt mer hangoztatni azon kívül, amit ők gondolnak, rögtön osztják a jelzőt, ragasztják a bélyeget. Rasszista, antiszemita, antidemokratikus, diktatórikus, homofób, és persze ehhez jön még az egyházaknak szánt középkori, sötét, maradi címke is.
Tudom, hogyne tudnám: az egyházaktól sokan azt várják, hogy „gyújtsanak gyertyát, hangsúlyozzák a szeretet, az egyenlőség, az összefogás fontosságát, mondják a számkivetetteknek, hogy fontosak, mormoljanak megnyugtató hazugságokat, főzzenek sok-sok teát a fagyoskodóknak, és aztán hagyjanak mindenkit békén.”
Ha pedig mégis mernek mást tenni, másként vélekedni, ellentmondani a meghatározó ideológiáknak, megkapják a kioktatást. Így volt ez régen, így van ez most is, most éppen demokratikus köntösben: mivel az egyházak bizonyos véleményformálói (köszönöm, hogy blogunkat is ilyennek véled), egyes egyházi vezető testületek nyilatkozatai egyáltalán nem repesnek az amerikai döntéstől, íme, itt a bélyeg, most pont tőled: az egyházak homofóbok. Csatt. Annál is inkább szomorú ez, mert tőled azért várnám, hogy megértsd azt, amit alapvetően mégiscsak félreértesz. (Zárójel: az viszont nem világos, hogy konkrétan melyik egyházra is gondolsz: tudtommal Magyarországon kizárólag a Hit Gyülekezete egyik vezető képviselője beszélt erről a Heti Válasznak adott interjújában. De sem a magyar református, evangélikus, sem a magyar katolikus egyházi testületek nem adtak ki semmiféle nyilatkozatot, nem foglalkoztak az amerikai döntéssel. )
Szerintem félreérted az egyházat, annak küldetését.
Elsőként: az egyház nem tehet mást, mint hogy ragaszkodik a Biblia tanításához. Abban azért elég konkrét utalás található arra nézve, hogyan is tekintsünk a homoszexualitásra. Ezeket az igéket nem lehet kiradírozni, átírni, kétségbe vonni, sem leönteni szépnek hangzó, sokak számára megnyugtató, valójában hazug mondatokkal, akkor sem, ha sokan próbálkoznak vele. Bűnről nem illik prédikálni, Isten úgyis megbocsát, végül mindenki üdvözül, hiszen Isten szerető Isten – hogy csak néhány jellemző gondolatát említsem ennek a „teológiának”. Való igaz, Isten mindenekelőtt és mindenekfölött kegyelmes és szerető Úr – saját életemben is megtapasztaltam ennek igazságát. Ugyanakkor az Ő szeretete arra irányul, hogy a bűnt felismerjük, azoktól kegyelme által megszabaduljunk. Ez az élet minden területére igaz. Hiszem, hogy az egyház küldetése ennek az igazságnak a képviselete mindig, mindenhol, mindenkor. A tapasztalatom pedig az, hogy ahol ezt a küldetést félreértelmezik, mert meg akarnak felelni a kor, a társadalom egyes rétegei, bizonyos szószólók véleményének, ott az egyház erejét veszti és meggyengül. Nem, az egyház nem akarja átvenni az állam helyét, nem akarja erkölcsi tanítását, véleményét másokra erőltetni, sőt, kénytelen elfogadni azt is, ha egy adott állam más mintákat preferál. De képviselnie kell a bibliai igazságokat, és erre mindig fel kell hívnia mind az állampolgárok, mind az állam figyelmét.
Sajnálattal látom, hogy a világot is félreérted, azokkal együtt, akik az ún. homofóbia ellen küzdenek.
Meggyőződésem, hogy az emberek túlnyomó többségét teljességgel hidegen hagyja, hogy ki, kivel, mikor, mit csinál a hálószobájában. Egyfelől a nemi irányultság nem éppen a legfontosabb beszédtéma, másrészt annyi gondja, baja, feladata van sokaknak, hogy nem is érnek rá mások nemi identitásával foglalkozni. Nem igazán hallani olyan esetekről, amikor felbőszült „homofóbok” egy csoportja rátörné az ajtót meleg párokra, nem igazán tudok arról, hogy ma, Magyarországon üldözés érne bárkit is azért, mert valakivel (nővel, férfival) együtt él. Demokráciában élünk, mindenki azt csinál, amit akar, ahogyan jól esik, amiben kedve telik. Ma, Magyarországon szabad az együttélés, bárkinek, bárkivel, bárkikkel. Mást állítani hiszti, felesleges feszültségkeltés, tudatos, vagy tudattalan ferdítés.
Persze, sokakat joggal háborít fel, hogy az emberi jogok meglehetősen elnyűtt és álságos köpenyébe bújva egyesek olyan magatartásmintákat próbálnak lenyomni a többségi társadalom torkán, ami finoman szólva rengeteg kérdést hagy maga után, miközben folyton azzal revolvereznek, hogy ha mást gondolsz, ha nem repesel a boldogságtól, ha nem változtatod szivárványszínűre a profilodat a facebook-on, homofób vagy, de legalábbis buta, mint a föld. Miközben értéksemlegességet követelnek mindenkitől, ők azok, akik egy adott irányt képviselve kétségbe vonják más értékek, vélemények képviseletét. Tudom, a fejlett és nagyszerű nyugaton már ezt megoldották. (Vagy mégsem?) Tudom, ott mindenki boldog, befogadó, elfogadó (vagy mégsem?), csak mi, elmaradt, sötét kis kelet-európaiak nem tudjuk megérteni az idők szavát. Remélem, ilyen értelemben nem is fogjuk.
Végül szeretnélek kérni, hogy válaszolj azokra a kérdésekre, amelyeket az utóbbi hetekben ezzel a témával kapcsolatban megfogalmaztam:
- Az amerikai legfelsőbb bíróság mindössze egy fős többsége által meghozott döntése után Obama elnök úr „egy nagy lépésnek” minősítette a döntést „az egyenlőség felé vezető úton”. Szerinted mi a következő lépés?
- Vajon a sokak által következő lépésnek tartott poligámiát követelőknek is engedni kell? Ha majd az egyházak joggal hivatkoznak bibliai igékre, majd ezeket az igéket is kétségesbe kell vonni? Vajon akkor is a szerető Istenre kell hivatkozni? És a poligámia után mi jön még?
- A budapesti homoszexuális felvonulás kapcsán több nagykövetség nyilatkozatot adott ki, támogatva a felvonulást. Szerinted miért pont a homoszexuálisok emberi jogaiért szállnak síkra, mikor rengeteg olyan etnikai csoport, nemzetiség, közösség található, akiknek az emberi jogai hiányosak, nem ritkán ezen nagykövetségek országainak cinikus magatartása miatt?
Üdvözlettel:
Székely Attila
Hozzászólások