Háromnegyed évszázaddal ezelőtt, 1937 decemberében kezdődött az a hat hétig tartó mészárlás, amelynek során japán katonák több százezer embert gyilkoltak le válogatott kegyetlenséggel az akkori kínai fővárosban. Az események megítélése ma is a kínai–japán viszony elüszkösödött sebe. 75 éve kezdődött a nankingi mészárlás / index

"Sanghaj, Peking, Tiencsin eleste után Csang Kaj-sekék Nankingba vonultak vissza, amelyre 350 ezer katonával támadtak rá a japánok. A várost december 13-án foglalták el. Ami az ezt követő napokon kezdődött, szavakkal nehezen leírható: a kínai közgondolkodás „Nanking meggyalázásaként” rögzítette a nemzeti emlékezetben. ... A katonákat azzal a paranccsal szabadították rá a védtelenekre, hogy „gyilkolási gyakorlatra” mennek, és a kínaiakra ne emberként tekintsenek. Egy későbbi vizsgálat igazolta azt, ami egy korabeli újságban megjelent: japán tisztek fogadásokat kötöttek, melyikük képes több embert lemészárolni."

Népek és kultúrák harcában jól állunk. Mindegyik közös vonása ez a "ne emberként tekintsenek". Ez annyira jól sikerült ott és akkor, hogy 6 hét alatt 3-400 ezer embert sikerült megkínozni és likvidálni. Ez egy "gyilkolási gyakorlat". De az alap a "ne emberként tekintsenek".

Ez a vérengzés azért volt hatékony, mert a japánok átváltoztatták a kinai ember fogalmát az értékrendjükben kínai tárggyá. Nem ember, nem nő, nem gyerek, nem férfi, nem kamasz, nem öreg. Szimplán tárgy. Ha valami tárgy, akkor úgy rendelkezhetem vele, mint egy tárggyal. Nem kérheti senki számon, ha eltöröm a tányérom. Azt tehetek a kínai tárggyal, amit akarok. Egy tárgy képe és fogalma kívül esik az örök emberi értékeken. Nem kell lelkiismeret furdalásomnak lennie, ha összetörik, elvész, nincs többé. Nem kell vele elszámolnom. Gondolom  a fegyverrel, tiszti karddal inkább el kellett számolni. A tárggyal én rendelkezem.

Istennel én rendelkezem? Jézussal rendelkezem? A legnagyobb vérengzést mi végezzük el decemberben, amikor Krisztust karácsonyi kelléltárgyként húzzuk elő és állítjuk be a betlehemekbe, verses monológokba. Ezzel megerősítve azt a tévedésünket, hogy ott, akkor és úgy van karácsony, ahogy mi elképzeltük, esetleg tudományos igénnyel le is írtuk. Angyalkák repkednek a fejünk felett. Pásztorok és ivadékaik hozzák rendületlenül a bárányt és a sajtot. A "három királyok" meg sohasem érik utol a csillagot, és megavasodik a mirha, az aranyat meg már rég lenyúlták Heródes meg Augusztusz unokái.

A csodára és meghittségre, misztikumra szükségünk van. De ezt nem a tárgyaktól, vagy a tárgyiasult Krisztustól kapom meg. Éppen olyan ölelő formájúvá kell engedelmeskednem a karjaimat, szívemet, lelkemet, melybe éppen Krisztus fér. Az én kis tárgyiasult világom éppen az így megölelhető Krisztustól lesz élővé.

Nankingban az ember tárggyá lett. Betlehemben az élő Isten élő Krisztussá, hogy az általa megérinthetők ne tárgyiasuljanak, hanem inkább élővé legyenek, és élők maradjanak Isten előtt.

 

Hozzászólások