Ákos a tavalyi, sorrendben harmadik dupla telt házas Aréna-koncertje előtt jelentette be, hogy 2017-ben nem koncertezik. A stúdiómunka viszont nem állt le, ezt jelzi az új maxi is, amely ismét az énekes születésnapján jelenik meg: 2017. április 6-án. A címe: SZABADON.
Ez Ákos legújabb meglepetése - origo.hu
Kovács Ákos új száma, a Szabadon feladta a leckét. Akárhányszor újrahallgattuk, mindig más üzenetet találtunk a sorok között. Vajon mire gondolhatott a költő?
Nem gondolom, hogy a fanyalgókkal, gúnyolódókkal kellene foglalkozni Ákos csütörtökön megjelent Szabadon c. számával kapcsolatban. Nyilvánvalóan sokan vagyunk, akik értik, érteni akarják, kicsoda Ákos és miről énekel, és olyan is akad, aki vak, süket és boldogtalan. Nyilvánvalóan az efféle újságíró srácoknak nem az a legnagyobb problémájuk Ákossal, hogy ne lenne jó zenész: nehéz is lenne ezt állítani egy olyan karizmatikus művészről, aki negyedszázada a magyar könnyűzenei élet csúcsán trónol; aki évről-évre sikeres koncertturnékat, telt házas Aréna koncerteket, ipari mennyiségben eladott, letöltött, meghallgatott dalokat, több generáción átívelő, értő rajongótábort tudhat háta mögött. Ákossal az a legnagyobb gond, hogy nem süllyed celebszintre, nem veri az asztalt egyetlen CEU-s tüntetésen sem, nem lobogtat szivárványos lobogót, ellenben boldog családban él négy gyermek édesapjaként, megemlékezik az ötvenhatos forradalomról, és igyekszik komolyan venni keresztény hitét. Érték és ideológia semleges fő ideológusok legjobb tanítványai: nem csodálkozom, hogy nem értitek őt. Pedig a „Szabadon” üzenete nektek is szól:
Mégis. Hinni. Kell.
Hogyan is lehetne másként?
Annyiszor meghallgattam már ezt a számot, valójában unnom kellene. Mégis, akár a most megismert „Szabadon”, vagy a korábbi nagy kedvenc, az „Igazán” dallama csendül fel a rádióban, vagy hallgatom csendes magányomban az Ipod-omon több, örökérvényű Ákos dicsérettel együtt, mindig rácsodálkozom arra, milyen szépen tudja megfogalmazni azt az Üzenetet, amelyet mi, keresztények hiszünk.
Én ezért az üzenetért vagyok hálás, annak tényéért és módjáért egyaránt. Túl azon, hogy a zene, a szöveg és a klip is tökéletesen illeszkedik egymáshoz, magával ragadva a hallgatót, a dal értéke az összhangban megjelenő reménység, az a bizonyosságra épülő örömhír, hogy lehet másként élni. Annak ellenére lehet, hogy a „monokróm, monoton, bábeli korban” a Gonosz ennek éppen az ellenkezőjét akarja elhitetni velünk. Az ember minden gyötrődése, bűnhöz való vonzalma, gyilkos indulata arra ösztönöz: minden hiábavaló. A bűn zsoldja, fizetsége a halál…. Csendesen beletörődni, hallgatni, fejet hajtani, beolvadni a szolgahadba: csak így lehet túlélni. A szöveg üzenetét erősíti a nyugtalanságot kölcsönző lüktetés, ám a refrénben felszakadó emelkedettség azt hirdeti: nem jövő idő Babilon bukása. Az ítélet kimondatott, a szabadítás már elvégeztetett. A Gonosz hatalma porba hullt. Ha azt akarjuk, hogy mindez életet adó forrássá váljon, ha másként szeretnénk élni, egy dolgot kell tennünk: elkérni a hit ajándékát. Nem megy másként. Hinni kell. Csak hit által van esélyünk a felszabadulásra, a szabadságra, a szeretet megélésére, vagyis arra az életre, amelyre vágyunk. És hogy miben kell hinni? Nem valamiben, nem valamiféle örök jóban, hanem az Élő Úrban, Aki virágvasárnap a kereszthalálért vonult Jeruzsálembe, hogy aztán örök életet ajándékozzon gyermekeinek. A „hinni kell” felszólítás ugyanakkor kettős jelentést is hordoz: egyfelől mindegy, hogy hiszed-e ezt – ettől még Babilon veresége tény. Ám a hit léte vagy nemléte alapvetően meghatározza további sorsodat, hiszen a szabadítással együtt az ítélet is közelít. Aki a hit útjára lép, a látás ajándékát kapja: „amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve el sem gondolt”, az mind az övé!
Elkérni a hitet, aztán megélni a hit csodáját: nincs is ennél felemelőbb. Ákos ezen az úton indult el, és most is ezen az úton jár. Kegyelem, ha mi magunk is megtehetjük ugyanezt: láthatjuk és átélhetjük a Szeretet diadalát.
Kell-e ennél több?
