A kutatás szerint tehát bizonyos helyzetekben hatékonyabb a pontlevonás, amikor a diákok tévednek, mint a jutalmazás a helyes válaszokért. Ez jobban segíthet a hallgatónak annak elkerülésében, hogy újra elkövesse ugyanazt a hibát. Az eredményt a kutatók evolúciós okokra vezették vissza. Az emberek ösztönösen jobban igyekeznek kerülni a büntetést vagy a veszélyes helyzeteket. A jutalom elmaradása viszont rendszerint nem jár életveszélyes hatással.
Ma kizárólagosságra törekvő nevelési elvet követnek és követelnek hozzáértők, amelynek lényege, hogy a teljesítmény értékelésénél csak a jutalom létezik. Negyed százada hódít tájainkon ez a fajta jövőformálás, amelyiknek lényege, hogy a gyermek pszichológiai alakulását jó irányba csak jutalmazással lehet segíteni. Sok igazság van ebben. A baj ezzel az elmélettel és hozzáállással mégis az, ami minden olyan eszmével és eszménnyel, amelyik az egyoldalúságot jeleníti meg. Csak jutalmazással egy ideig és bizonyos helyzetekben lehet motiválni embereket.
A nyugati világban egy középosztálybelit hétvégi pluszmunkára kétszeres juttatás ellenében sem lehet rávenni. Mert az ő értékrendjében a hétvégi pihenőnap többet ér, mint a megszokott napi díj akár kétszerese is. Nagyon nagy pénz kellene, ami motiválná őt egy-egy napra, feltehetően egy ideig, majd az sem lenne elég, még többet követelne, vagy már az sem lenne inspiráló tényező. Jóllakott embernél újabb és újabb ételkreációkat kínálva legfeljebb azt a hatást lehet elérni, amit a rómaiaktól ismerünk, akik azért ettek, hogy hányjanak, s azért hánytak, hogy újra tudjanak enni. Vagy a középkori lakomák nagyevői, akik erős tollakkal birizgálták gyomorszájuk környékét a kétirányú kiüresedés indokával, hogy immár minden élvezet nélkül a zabálást önmagáért való tevékenységként dicsőíthessék.
A motiváció nagyon fontos gyermeknek és felnőttnek. Kevés megszállott van, aki dolgokat önmaguk szépségéért vagy szórakozásból végez el. A kötelesség is csak bizonyos határokon belül érvényesül. Fontosak tehát a motiváció, az ösztönzés különböző fajtái, amik eljuttatják az embert egy magasabb szintre. Csakhogy nemcsak a jutalmazás motiváció. A kudarc, a kudarctól való tartás, sőt a nem teljesítés következményeitől való félelem sokkal erősebb ösztönző tényező az ember életében. Vajon ez csak evolúciós meghatározottság, ahogy erről a legújabb kutatások szólnak? Lehetséges ez is, hiszen a többségtől való elszakadás félelme hajtja az életet a közösség szintjéhez való alkalmazkodásra. Aki kiesik a közösségi védelemből, nagyobb veszélynek van kitéve, megnő számára az élet, a túlélés kockázata.
De van még egy másik oldala is: a büntetés a jutalmazás ellenpólusa, vagyis egyensúlyt teremt. Nem hagyja érintetlenül a nem teljesítés létállapotát. Azaz nem teszi lehetővé a következmény nélküli létet. Az pedig, hogy nincs lehetőség következmények nélküli magatartásra, nemcsak a büntetés-jutalom pólusosságát hangsúlyozza, hanem nyilvánvalóvá teszi a jó és a rossz, mint erkölcsi kategória mibenlétét. Vagyis fenntartja annak érvényét. A jó és rossz kettős vonatkozásban érvényesül.
Először az érintett életében személyesen, amikor tudatosul, hogy annak, amit tesz, mi a következménye. Érvényesülés, jövő vagy pedig egy eleve kódolt kudarc lehetősége. Ez a fajta érintettség aztán ösztönözni kezdi a környezetet is, mert az érintettség nem elszigetelten éri az embert, hanem hatással van a közvetlen környezete érzelmi, szociális és olykor anyagi szintjén is.
A másik oldalon pedig a jó-rossz, jutalom-büntetés ellenpólusai fenntartják a társadalmi igazságosságba vetett hitet és motiválják közvetetten az erkölcsi szinten érintett tömegeket.
A jó-rossz, jutalom-büntetés dichotómiája nélkül értelmezhetetlen a világ, de nemcsak az, hanem a bibliai kijelentés és annak teológiai interpretációja. Ennek ellenére, hogy mégis hogyan hat a korszellem a keresztyén teológiában, érdemes végigolvasni a kortárs reflexiókat vagy akár górcső alá venni az utóbbi évtized igehirdetéseit.
A jó-rossz, jutalom-büntetés tudatosulása tehát nem egyensúly probléma igazából, hanem az igazságosság alapvető kérdése. Érdemes gondolkozni róla.
Hozzászólások