Az évtized fényképét a Népszabadság hétvégi mellékletének címlapján láttam: a háttérben, ha nem tévedek, arany- és elefántcsont feszület. Alatta két barátságosan mosolygó, egymással szemlátomást rokonszenvező férfi koccint gyönyörű vörösborral, egyikük: Tarsoly Csaba, az immár világhírű Quaestor brókerház vezetője, másikuk: Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek, a magyarhoni római katolikus egyház feje. (Fotó: MTI, Soós Lajos. Sajtótörténeti, fotótörténeti, egyháztörténeti, bűnüldözés-történeti fölvétel. Szerencsekívánatok Soós Lajosnak.)
Olvasom kedvenc oldalaimat a neten, s már azt hittem, keresztény szimbolika nélkül maradok a Nagyhéten is. De nem, csak megjelent a kereszt, pontosabban a feszület: Tarsoly Csaba és Erdő Péter között. Hozzá Tamás Gáspár Miklós értelmezésével. A képről nem derül ki, hogy mikor és milyen alkalommal készült. Csak annyi tudható, hogy valamilyen fogadáson, egy katolikus egyházi épületben, hiszen a feszület alatti asztalon jól látszanak a tányérok hegyei. Az írásból nem tudható meg, valójában milyen konkrét kapcsolat is van a két ember által képviselt intézmény között. Erről leíró és nem értelmező jelleggel a nol.hu ír (Itt földrengés lesz, ha Simicska után Tarsoly is kiborul), ahonnan a képet TGM átvette. Az értelmezéshez, látni valóan, pontos és végleges információkra nincs is szükség, hiszen a kép önmagáért beszél. Együtt van itt minden: a történeti kereszténység és a Quaestor. Megvan a populista illusztráció egy komplett, amúgy már létező történelemértelmezéshez.
Engem ez a kép bánt. (Itt, némileg ellentmondásosan, nem közlöm, mert nem visz rá a lélek. Viszont megteszem azt a szívességet a nol.hu-nak és a hvg.hu-nak, hogy növelhetem olvasóik táborát.) A kereszt miatt. Ráadásul Nagyhéten. Helyben vagyunk. Szóval, bánom is én, hogy egyes médiumok milyen kritikai írásokat jelentetnek meg az aktuális történeti kereszténység egy-egy jelenségéről, vagy adott esetben az egyház(zak) és a Quaestor kapcsolatáról. Írják meg a véleményüket, elemzéseiket, kritikáikat, el fogom olvasni, s nem lesz bennem zsigeri elutasítás, s nem fogom azt érezni, hogy bántva vagyok. Egyébként is, a történeti egyházzal kapcsolatban, legyen szó bármelyik felekezetről is, nincsenek illúzióim. Viszont ennek a képnek a megjelentetése, ráasául a feszülettel, túlmegy minden kritikai korrektségen, hiszen inszinuál. Anélkül, hogy bármilyen végleges vizsgálati adat ezt igazolná, hírbe hoz, burkoltan és álságos módon befeketít. Nem csak a katolikus egyházat, hanem éppen a feszület miatt en bloc a kereszténységet.
A kereszt, vagy bármilyen képi szimbolika beemelése egyházkritikai megnyilvánulásokba a kollektív identitást érinti. Éppen olyan ez, mint a Charlie Hebdo Mohamed prófétával. Nem akarták az egész iszlámot bántani, mégis sikerült nekik. Itt már nincs distinkció, nincs árnyaltság. Ekként a feszület ilyen exponált beemelése egy ma nagyon érzékeny, negatív kontextusba önmagában vélemény az egész történeti kereszténységről, teljesen függetlenül akár az eredeti szándéktól. Azt persze lehet mondani, hogy a feszület mintegy véletlenül van ott, hiszen ez nem egy komponált kép. Hogy nincs itt semmi szándékosság. Dehogy nincs. Ez a kép éppen kapóra jött, összefüggést lehet vele teremteni, hangulatot kelteni, sejtetni, összeesküvés elméletet sugalmazni a pénzéhes és korrupt egyházról. A kifosztott, és ma is anyagilag kiszolgáltatott egyházról meg egy szót sem. Nincs méltányosság. Ha éppen akartak volna, lehetett volna más képet is találni. De épp a kereszt a lényeg. (Ez akkor érzékelhető igazán, ha elképzelünk valami hasonló szituációt egy másik vallás szimbólumával. De mi már hozzá vagyunk szokva ugyebár, hogy a kereszttel bármit lehet csinálni, szinte észre se vesszük.)
Pontosan tudható volt, hogy a lehetséges hatás – éppen a feszület miatt – messze túlnőhet a konkrét ügyön, mint ahogyan TGM értelmezésében túl is nő. A kép nem kevesebb itt mint egy demagóg történetfilozófiai illusztráció. Éppen a feszület miatt a kép megjelentetése és értelmezése valami egészen hihetetlen érzéketlenségről és intoleranciáról tanúskodik, az azonosulás és empátia teljes hiányáról egy egész évezredes emlékezetközösséggel szemben. Ráadásul itt keresztény alapon. Mert ne legyenek kétségeink, TGM itt nem a kereszténység mint olyan teljes elutasítása jegyében lép föl, hanem az „igazi” egyház nevében, szemben a történeti egyházzal. Csakhogy ezt a virtuális szétválasztást, amely amúgy a történeti egyházon belül nagyon is ismert régtől fogva, TGM mégsem bírja megvalósítani, mert pont az hiányzik belőle, amit a kereszt/feszület szimbolizál, a részvétel a közös emlékezetben. A szimbólumokkal vigyázni kell.
Az az érdekes amúgy, hogy ezt mindenki tudja. Nem véletlen, hogy a vallási szimbólumok nyilvános megjelenésének problémája érzékeny kérdés, mert hihetetlen mélységű, sokszor öntudatlan, évezredes folyamatokra visszanyúló közösségi identitásokat és érzékenységeket érint. A vallási szimbólumnak nagyon nagy ereje van, mert kiterjeszt és összefoglal. Ezért teljesen érthető az óvatosság és visszafogottság. Nem szép dolog vallási szimbólumokat negatív környezetbe tenni. Ráadásul ellentmond a mai európai értékrendnek is, amely, ha jól tudom, olyan jelszavakkal dagasztja önmagát, mint az emberi méltóság, a különböző identitáscsoportok érzékenységének tisztelete, a tolerancia.
De úgy tűnik, valamiképp a kereszt, a feszület kivétel. Valamely rejtélyes oknál fogva valakik úgy gondolják, hogy azt lehet. Valószínűleg azért, mert empatikusan képtelenek belehelyezni önmagukat azoknak az embereknek a helyébe, akiket szimbolizál. Esetleg úgy gondolják, akinek nem inge, ne vegye magára. Meg aztán lehet olyan kis bájos mondatokat mondani, hogy azért vannak rendes keresztények is (avagy: vannak rendes zsidók/cigányok is.) Ez igazán bájos. Nem?
Én református vagyok, nálunk aztán végképp nem szokás se a kereszt, se a feszület, mégis, engem ez a kép bánt. Meg őszintén, nem is értem a célját. Ugyanis radikalizálhat, s még jobbra tolhat keresztényeket. Engem ugyan nem fog. Viszont szeretném kifejezni sajnálatomat. Ez így nagyon nem elegáns. Az időzítés. A baloldali és a liberális filozófiáról többet gondolok.
S ha TGM a cikke végén megfogalmaz egy halvány önkritikus mondatocskát arról, hogy kialakult jobboldali fölényért netán a balliberális oldal is felelős, nos, akkor a válaszom az, hogy egyebek között az ilyen gesztusok miatt. Nem kell az egész történeti kereszténységet karanténba szorítani. Ha meg egyesek mindent elkövetnek ezért, ne csodálkozzanak, ha egy amúgy állítólag nem keresztény ország szép lassan kivonul mögülük, sőt számomra kétségbeejtően tovább radikalizálódik. Csak így tovább.
A Reposzt olvasóitól meg elnézést kérek, hogy mai cikkem, Húsvét napján nem sikerült valami emelkedettre. De nem baj, ettől Húsvét még Húsvét, már vagy kétezer éve. Ha a balliberális oldalon a kulturális emlékezetnek ezt az identitásalkotó évezredes jellegét fölfognák, talán lehetne még értelmes egyházkritikai párbeszédet is folytatni.
Áldott Húsvétot minden kedves Olvasónknak!
Hozzászólások