A radikalizálódás elkerülése érdekében általánossá kell tenni az iszlám vallásoktatást a német közoktatásban Heinrich Bedford-Strohm, a Németországi Protestáns Egyház elnöke szerint, s meg kell adni a lehetőséget a muszlim diákoknak, hogy kritikusan közelíthessenek saját hagyományaikhoz.

A német protestánsok vezetője az iszlám vallásoktatás kiterjesztését sürgeti - mandiner.hu

Egyre nagyobb megütközéssel és csalódottsággal olvasom az európai kereszténység egyes jeles képviselőinek a megszólalásait migráció-ügyben. Ugyanazt mondják, mint az európai politikai elit, vagyis valamiféle elvont és egyetemes humanizmusra hivatkozva a határtalan befogadás abszurd ideáját hirdetik. Ez nyilvánvalóan sérti a keresztény Európa eszméjét. Az, hogy a kereszténység egyes képviselői is beálltak a sorba, túlmegy minden várakozásomon. Nem elég, hogy a második világháború után, a Frankfurti Iskola, majd a hatvannyolcas nemzedék hatásos tevékenysége nyomán a „bűnös kereszténység” témájának minél színesebb kibontására egész iparágak álltak rá, zajlott a kereszténység tudatos szétzüllesztése, most tovább folyik az érzelmi zsarolás: ha nem vagy befogadó, nem vagy elég jó keresztény. És a kereszténységet ki védi meg?

A minap Ferenc pápa azt találta mondani, hogy a migránsok nem jelentenek veszélyt, hiszen ők vannak veszélyben.  "Akik ide jönnek, más vallásnak a hívei, de nem jelentenek veszélyt, hiszen mindannyian testvérek vagyunk. Isten mindannyiunkat szeret" - mondta a pápa hangsúlyozva ismét, hogy »a migránsok nem veszélyesek, ők vannak veszélyben«.”  Már hogyne jelente veszélyt a kereszténységre nézve, ha beláthatatlan nagyságrendű muszlim vallású tömeg árasztja el Európát? Nem tudom, hány millió migránsnak kell érkeznie Európába ahhoz, hogy a pápa érzékelje: itt bizony a kereszténység igenis veszélyben van. Egészen abszurd, hogy a kereszténység első számú képviselője, ahelyett hogy védené az amúgy is megroppantott európai kereszténységet, látványosan kihátrál a keresztény Európa eszméje mögül, s közvetetten ugyan, de a multikultúra szószólójává válik.

A kölni érsek pedig imígyen szólt: „Azokat az embereket, akik éppen ebben a csónakban keresték az utat a tengeren át, egy véletlennek, egy áldásnak köszönhetően megtalálták és megmentették. Számunkra ez a csónak oltárrá vált, és az oltár magának az Úrnak a jelképe. Az Úr utasítása pedig: meglátni a szükséget és cselekedni!” Ez igazán megható. Arról már nem szólt az érsek, hogy ezek a szerencsétlenek mit kerestek az embercsempészek csónakjában? Viszont a prédikációból megtudjuk, hogy „A menekültek kiáltása az igazságosság, méltóság és béke után Isten kiáltása – meghalljuk-e?" Magyarán, mindenki menekült, s úgy látszik, az Úr újabban egy egész embercsempész-hálózatot használ és finanszíroz, hogy a menekültek kiáltását, ami ugyebár Isten kiáltása, az európai kereszténység meghallja. Most már csak azt nem tudom, hogy az európai kereszténység kiáltását ki hallja meg? Arról meg már nem is érdemes beszélni, hogy a világ sok helyén üldözött, brutálisan kivégzett keresztények tömegeinek hangja mikor ér el Európába? Mikor lesz majd egy reprezentatív-demonstratív mise, istentisztelet, megemlékezés a napjainkban kiirtott keresztények emlékezetére?

De a protestánsok sem maradnak le. A német protestánsok vezetője, a minap azt sürgette, hogy az iszlám oktatását ki kell terjeszteni a közoktatásban. Mégpedig azért, hogy ezzel elkerülhető legyen az iszlám fundamentalizmus kísértése. Mert ha a muszlim diákok „elemző, kritikai” hozzáállással közelíthetik meg saját vallási hagyományaikat, akkor majd nem lesznek fundamentalisták. Ebből is látszik, hogy ez a nyugati neoliberális gondolkodás mennyire zárt és beszűkült, miközben egyfolytában a másság tiszteletéről papol. Csak ezt nem tudja elképzelni, mi az, hogy más. Ezért aztán kivetít. Ez a derék protestáns egyházvezető azt hiszi, hogy az iszlám is olyan, mint a kereszténység. Reflexív, önkritikus, önmagára rákérdező. Azt el sem tudja képzelni, hogy az iszlámban nincs pl., olyan, hogy koránkritika. „Elemző, kritikai hozzáállás”.  Ugyan már. Az európai liberalizmus azt hiszi, hogy Európa történeti fejlődését kivetítheti más civilizációkra, amelyből szükségszerűen az következik, hogy majd az iszlám néhány röpke év alatt ugyanazt az utat fogja bejárni, mint a kereszténység a középkor óta. Nos, nem úgy tűnik, hogy az iszlám ugyanúgy viszonyul saját hagyományaihoz, ahogy a kereszténység. Miközben a kereszténység ezzel az „elemző, kritikai” hozzáállással lassan, de biztosan felszámolta önmagát, az iszlámot a legkevésbé sem fogja meghatni saját hagyományainak történetkritikai elemzése. Itt bibliatudósok vannak, ott meg hívők. Csak ennyi a különbség.

Arról már megint nem érdemes szót ejteni, hogy is van az, hogy egy keresztény egyházi vezető sürgeti az iszlám vallásoktatás kiterjesztését. Nem a semleges állam. Az a keresztény misszió, hogy a muszlim legyen jó muszlim? Megáll az ész.

Sajnálatos módon, azt kell mondjam a fenti példák alapján, hogy az európai egyházi vezetés egyes markáns szószólóinak részéről nem látom a keresztény Európa eszméje melletti és mögötti kiállást. Sőt, ez a keresztény színezetű álhumanista beszédmód valójában a multikulturális Európa megteremtésének az egyik ideologikus eszköze. Érzelmi zsarolás valamiféle egyetemes testvériségre és szeretetre hivatkozva. A kereszténység lefegyverzése keresztény segédlettel. A keresztény Európa eszméjének az elárulása.

Mert az igaz ugyan, hogy a kereszténység meghalad mindenféle etnikai és kulturális határvonalat. A Krisztusban. Csakhogy ezt az utóbbi szót, hogy ti. a Krisztusban, az egyetemes szeretet keresztény szószólói rendre elfelejtik. Márpedig ha a solus Christus elve nem kap hangsúlyt, hanem csak annyi az üzenet, hogy „mindannyian testvérek vagyunk. Isten mindannyiunkat szeret”, akkor a kereszténység épp a lényeget adja fel. Krisztust. Akiben valóban nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő. (Gal. 3, 28.) De addig talán hagyjuk ezt az állítólag keresztény, de valójában álhumanista és szentimentalista  egymásra borulást.

Hozzászólások