Egyedülálló módon a világ első vallási kisebbségi csoportjaként a 2018-as Nobel-békedíjra jelölték az egyiptomi kopt-keresztény közösséget. Amellett, hogy a Norvég Nobel Bizottság nem teszi közzé a jelöltek listáját, a Coptic Orphans nevű jótékonysági szervezet értesülései szerint a jelöltek között van az egyiptomi kopt közösség is.
Nobel-békedíjra jelölték az egyiptomi kopt keresztényeket - s4c.news
Olyan világban élünk, amelyben egymás után kerülünk azokba a helyzetekbe, ahol harcolnunk kell. Küzdenünk kell sok mindenért, amit szeretnénk – sokszor ezzel mutatjuk meg, hogy igazán el akarunk érni, meg akarunk kapni valamit. Ki kell állnunk magunkért, meg kell védenünk magunkat, valahogy vissza kell vernünk a bennünket ért támadásokat.
Nagy kérdés, hogyan tesszük mindezt? Milyen eszközöket használunk, meddig megyünk el a cél érdekében, mire vagyunk tekintettel. Mire tanítjuk gyermekeinket? Ha bántanak, védd meg magad? Teljesen érthetőnek tűnik ez a tanács, hiszen senki nem szeretné, hogy éppen az ő féltett kincse legyen a bántalmazott, hogy ő kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe. Nehéz azonban egy néhány éves, de még a kicsit idősebb gyermeknek is különbséget tenni azokban a helyzetekben, amikor úgy érzi: bántanak. Nehéz megítélni, hogy pillanatnyi felindulás vagy régóta érlelt, gondos tervezés volt egy-egy odacsapás mögött. Mekkora súlyú volt a támadás és milyen mértékben kell arra válaszolni? Vajon mi, felnőttek, mindig jó válaszokat adunk ezekre a kérdésekre?
Eszünkbe jutnak még munkahelyi konfliktusaink, a szomszéddal való veszekedéseink, társunkkal való nézeteltéréseink, amelyekről úgy gondoljuk, igénybe vesznek minket és megpróbálják az erőnket.
De őszintén: össze lehet ezeket vetni az igazi élet-halál harcokkal? Amikor valakinek az élete forog veszélyben?
Hogyan lehet állandó fenyegetettségben élni? Amikor váratlanul, kiszámíthatatlanul érkezik a támadás? A mi biztonságos világunkból kitekintve nehéz elképzelni. Az Egyiptomban élő kopt közösség számára azonban egészen valóságos, hogy szüntelen veszélyben vannak. A kopt keresztyének a lakosság kb. 10 %-át teszik ki és rendszeresen érik őket támadások, templomaikat bombázzák, a közösség több tagját üldözték már el otthonából és több, mint százat meggyilkoltak. Ennek a kisebbségben élő egyháznak a tagjai azonban az üldöztetések ellenére kitartanak hitük mellett, az erőszakra pedig nem válaszolnak erőszakkal. Éppen ezért a Norvég Nobel Bizottság Nobel-békedíjra jelölte az egyiptomi kopt-keresztény közösséget. Egyedülálló módon a világ első vallási kisebbségi csoportjaként jelölték őket. A jelöltek között 216 egyéni jelölt és 115 csoport van. Közülük választanak és adnak hírt az eredményről október 5-én. Az egyik újságcikk megfogalmazása szerint: rekordszámú jelölt várja a telefonhívást Svédországból.
Nehezen tudom elképzelni, hogy a kopt keresztyének leginkább erre a telefonhívásra várnak. Azt gondolom, nem is arra, hogy a nyugati világ vállon veregesse őket és elismerően nyilatkozzon róluk. Sokkal inkább vágyhatnak arra, hogy mindazok, akik kívülről figyelik erőfeszítéseiket, kitartásukat és rácsodálkoznak a bennük megmutatkozó erőre, lépjenek egy kicsit közelebb hozzájuk. Vállalják fel a velük való közösséget. Vállalják fel, hogy keresztyénnek lenni nem azt jelenti, hogy kényelmesen végigkocogok az életen és bájosan mosolygok mindazokra, akikkel találkozom. A keresztyén lét mindig is kisebbségi létet jelent ebben a világban. Azt is jelenti, hogy pusztán a létünkkel sokakból ellenérzést váltunk ki, mert mindaz, amit képviselünk, tanítunk, megélünk, ellentétes lehet azzal, amit és ahogyan ők élnek, ahogyan ők gondolkodnak, amit ők képviselnek. Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy konfrontálódunk és ha ezt kikerüljük, ha megússzuk, sokszor azzal jár együtt, hogy valamiről lemondtunk, valamit feladtunk.
Örülök annak, hogy a kopt keresztyének Nobel-békedíjra való jelölése hír lett. Olyan, mintha kicsit megráznának bennünket, a szemünkbe néznének és azt mondanák: térjetek már észhez, ti, akik annyira biztonságosnak élitek meg saját kis világotokat és töltsétek be azt a küldetést, amelyre hívattatok! Éljétek meg hiteteket megalkuvás nélkül.
