Ez arról szól, hogy valaki hajlandó-e felismerni, hogy a világ változik. Hogy a környezetünk változik. Ez arról szól, hogy valaki érti-e a 21. századot. És nem, ez nem egy generációs dolog, hiszen még a 80 éves Ferenc pápa is jobban érti ezt, mint egyes politikusaink. Felmerülhet a kérdés, hogy ha ez nekünk nem téma, akkor miért kell mégis elmenni erre a felvonulásra. Azért, hogy ráirányítsuk a kormány figyelmét arra, hogy az, amit ők a családról gondolnak, az idejét múlt, múlt századi és kirekesztő – mondja Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke a videóban, amiben a Budapest Pride-ra hívják szimpatizánsaikat.

A Budapest Pride-ra hív a Momentum - mandiner.hu

 

Sokan nem megyünk el a Pride-ra. (...) Sokunk számára ez nem kérdés, nem téma, hanem alap. (...) Szerintünk ez nem konzervatív vagy liberális kérdés, nem jobboldali vagy baloldali téma.
Ez nem arról szól, hogy a világ változik-e, hogy a környezetünk változik-e; és nem arról szól, hogy érti-e valaki a 21. századot vagy sem.Ez nem generációs dolog. (...) Ismerősi köreim sem mennek ki a Pride-ra, ők is ellenzik. Tizen-, huszonéves fiatalokból közösségek. Vagy épp fiatal házasok. De az idősek a családomban is. Egyébként ha az egész arról szólna, érti-e valaki a 21. századot, akkor generációs dolog volna. De ez pusztán a valóság és az emberi természet kérdése. Időtlen dolgoké. Nem a történelemé, nem a 21. századé. 

Szilvay Gergely: A Pride-ról, a Momentumról és az eszdéeszes tempóról - mandiner.hu

 

Meghallgattam a momentumos Fekete-Győr András felhívását arról, ami számára, számukra alap, és persze elolvastam Szilvay Gergely nagyszerű válaszát is. Két fiatal, két gondolat –alapok, világnézetek vetélkednek egymással, nekünk pedig el kell döntenünk, milyen világnézetek alapján élünk, neveljük a gyermekeinket és alakítjuk, formáljuk a bennünket körbevevő világot. Vajon milyen alapra építünk?

Nagyon örülök Fekete-Győr András felhívásának, hiszen egyértelmű és minden kétséget kizáróan látható-hallható, mit gondol a világról, milyen értékek és elvek mentén alakítaná, befolyásolná a magyar társadalmat, ha erre valamiféle felhatalmazást kapna. Számomra ez az alap nemcsak, hogy soványka és ingatag, de legalább annyira hazug és átlátszó. Akkor is igaz ez, ha a Pride és a melegek szabadságjogai manapság a legfontosabb politikai jelszavak közé tartoznak -mintha nem lenne elég gond és nyomorúság a világban. Akkor is igaz ez, ha a magyar kormány családpolitikáját, az alaptörvényben meghatározott család és házasság fogalmát elítélik, múlt századinak, maradinak, sőt egyenesen károsnak bélyegzik. Akkor is így van ez, ha bizonyos médiumok és a magukat mértéktartónak gondoló celebek szivárványszínűre cserélik facebook profiljukat, miközben epét hánynak a mást gondolóktól. Akkor is így van ez, ha huszonöt nagykövetség állt ki a mai Pride és a melegjogok mellett, miközben ugyanezen nagykövetségek országai hamis indítékokra hivatkozva, a fegyverexportért, olajért, befolyási övezetért cserébe porig rombolnak országokat, hogy aztán képmutató módon papoljanak a befogadás mellett, és kirekesztéssel vádolják azokat, akik merészelnek mást gondolni. Akkor is így van ez, ha a Pride-ot világcégek támogatják, miközben ugyanezen vállalatok pofátlanul szennyezik a környezetet és gyermekmunkásokat alkalmaznak.

Nekem ez az alap – nem alap. Nem kőszikla, hanem homok, vagy inkább papírgalacsin, amit hihetetlen erővel és erőszakossággal, hatalmas reklámhadjárattal próbálnak a társadalmak torkán lenyomni. Nem alap, mert nem igazi, nem valós. Nem alap, éppen ezért az emberek túlnyomó többsége nem is ért egyet velük, legfeljebb hüledezve néz vagy tehetetlenül dühöng, mivé lett a világ, mivé lettek olyan hangzatos és nagyszerű jelszavak, mint a szabadság vagy az emberi jogok. 

A magam részéről éppen ezért soha nem szavaznék olyanokra, aki ilyen világnézet mentén próbálnák meg alakítani az országot, amiben élünk. Akkor sem, ha vannak olyan ügyek, amelyekben egyébként egyetértenénk.

Úgy hiszem, sokan más alapra építenénk a hazánkat. Az én alapom, a mi alapunk nem más, mint Isten, haza, család. Így, ebben az összefüggésben.

Éppen ezért rettenetesen el vagyok keseredve, amikor azt látom, hogy Európa ujjongva, sokszor a keresztény felekezetekkel karöltve adja fel keresztény gyökereit. A napokban olvastam: egy svéd óvodában megtiltották az imádkozást – csak remélem, hogy mi soha nem jutunk ilyen mélységekbe. Azt gondolom, ma a világnak, Európának, Magyarországnak, a zaklatott, túlterhelt, agyonstresszelt és kiábrándult magyar társadalomnak Krisztusra van szüksége: megváltásra, szabadításra, Isten szeretetére. Éppen ezért imádkozom a keresztény felekezetekért, hogy hiteles keresztény élettel Krisztust hirdessék mindig, mindenkinek.  

Számomra a család nem bármiféle párkapcsolat, hanem annál több. Nem két azonos nemű embertársunk, hanem egy férfi és egy nő szövetsége, amelyet meggyőződésem szerint a házasság pecsétel meg és tesz egyértelművé. Éppen ezért örülök annak, ha egy kormány hitet tesz a család klasszikus, valódi fogalma mellett és támogatja a gyermekvállalást, miközben nem szabad elfeledkeznünk a gyermekeiket egyedül nevelő anyákról és apákról sem. 

Számomra, számunkra ez az alap, amire építünk, építkezünk. Magától értetődő, hogy ezt adjuk tovább.