A tüntetők elmondásuk szerint nem hisznek a kormánynak. Szerintük nem ideiglenes, hanem állandó központ létesül. A helyiek felháborodását tetézte, hogy a befogadóállomás építését egy kedvelt túrázó és rekreációs területre tervezik. A város lakói figyelmeztették a kormányt, ha nem változtat döntésén, további tüntetéseket szerveznek, és eltorlaszolják az utakat is.

Szlovéniában is tiltakoznak a migránsok miatt – origo.hu

Lefutott a magyar népszavazás árja, mint Dunán a tavaszi áradás. Hullámverései Brüsszelig jutottak, sőt átcsaptak az Atlanti óceán túlsó partjára is. De mint minden különlegesség lecseng ez is lassan, csak a probléma marad, amit a kérdés felvetett: Európa és a migránsok. Egy globalizálódó világ embermozgása, amelynek végét nem látni, s amelyről a politikusok alig hajlandók gondolkozni.

A világ népessége az utóbbi fél évszázadban megduplázódott, ebben a szaporodási versenyben Európa messze elmaradt. Jóléte áldozatává válik lassan az öreg kontinens. A két háború között merül fel először társadalmi szinten Magyarországon az egykézés problémája, amelynek eredőjét a rossz birtokstruktúrában és az elszegényedéstől való félelemben találták meg. Kétségtelen, hogy az anyagi érdekeltség prioritása döntően hatott a népességi adatokra, ugyanakkor látni kell emögött a közösségi értékek devalválódását is.
Addig, míg a huszadik század két világégése, illetve a totalitarizmusok kizsákmányolása az anyagiak függvényévé tette a népességszaporodást, ez elfogadható magyarázatul is szolgált a szociológia számára, de az utóbbi két-három évtized jövedelmeinek változása, ezzel párhuzamosan pedig a népesség számának alakulása már nem magyarázható ezzel. A nyugati jóléti társadalmakban végképp nem! Mi oldja meg az európai társadalmak gondját közép és hosszú távon? Politikai válaszok nem nagyon születtek, kísérletek annál inkább vannak, amelynek kimenetelét ma még nem nagyon tudjuk felmérni. Társadalmi válaszok végképp nincsenek, hiszen egy olyan értékrend ficamodásnak vagyunk tanúi, amelyekről hangosan beszélni nem szabad, mert azok az individuális szabadság érdekeit sértik.
Szóval milyen is a jelen és a jövő?
A huszadik század közepéig a Közép-kelet európai térségben a lakosság gyarapodását a falusi közösségek biztosították. Ez jelentette az utánpótlást a városok lakossága számára évszázadokon át, amely a polgárosodással egy gyorsuló folyamattá vált. Ugyanakkor a város is visszaadott valamit a falunak, nevezetesen a kényelem igényét és azt a családmodellt, ahol a gyermek már egészen mást jelentett, mint a korábbi korokban: az örököst, akinek többet kell adni, mint amit az egy nemzedékkel korábbiak kaptak. Erre tapadtak rá aztán a legutóbbi idők gondolkodási sémái, mint színes matricák: hogy a gyermek a személyes szabadság korlátozója, a gyermekek száma egyenesen arányos az elszegényedéssel és fordítottan arányos a karrierrel. Hogy mitől erős egy nemzet vagy egy közösség, az nem csupán anyagiak függvénye, hanem értékközösséggé. Hogy mitől gyenge? Elmondom.
Nemrég egy erdélyi tanítónő járt nálunk, aki a színmagyar Székelyföld egyik községközpontjában tanít. A valamikor párhuzamos osztályokkal rendelkező iskola ma három faluból tud fenntartani évfolyamonként egy osztályt úgy, hogy a cigány közösség gyermekei biztosítják a fenntarthatóságot, olykor a többséget is. Az állami szabályozás kényszerében ezeket a nagyon mélyről jövő gyermekeket az osztálylétszám fenntarthatóságának függvényében buktatják vagy engedik tovább analfabétán, merthogy a szülőknek a gyermekük a szociális támogatás legfőbb forrása. Tanári értekezletet tartottak a tizenhét fős testületben, ahol a létszám problémák is elő-elő kerülnek. A tanárok panaszkodnak, hogy nincs gyermek. Az egyik értekezleten – meséli a tanárnő, évek óta hallva a panaszokat – kifakadt. A tizenhét tanárból (mind magyar nemzetiségűek) hétnek van gyereke. Egyedül neki három. Kettőnek kettő. Négynek egy. Tíznél nincs gyerek, van, akinek család se. És akkor – mondta ő kifakadva-: „Ha mindenkinek csak két gyermeke lenne, az harmincnégy, ebben az iskolában két teljes osztály lehetne még”.
Álmodni lehet jövendőt, de a Kárpát-medencét és az öreg kontinenst munkaerővel csak az élők tudják megtölteni. Az a nép lesz erős, amelynek gyermekei születnek. Ez egyszerű számtan, ahogy a régiek mondták. Minden más árnyékbokszolás Európa megmentésére.