Kis forgalmú, nyári kereskedési nap volt kedden a BÉT-en. A Budapesti Értéktőzsde részvényindexe, a BUX 61,03 pontos, 0,36 százalékos emelkedéssel, 17.182,22 ponton zárt.
Próza-haiku
Kiment a ház elé, leült a terasz lépcsőjére.
Maga elé nézett.
Felállt, bement a házba és megírta élete főművét.
Élvezet
Vegyünk lisztet. Tegyünk hozzá cukrot, mézet. A legolcsóbb fajta gagyi margarint tegyük a mikróba, kicsit olvasszuk meg. Üssünk a liszthez tojást. Miközben a lisztben hagyjuk a héjszilánkokat, gondoljunk a vakbélgyulladásra. Öntsünk tejet az egészhez. Most vegyük elő a sütőport, és állapítsuk meg, hogy korábban kellett volna a liszthez keverni. Jusson eszünkbe a kellemetlen íze, ami kiszárítja az ember nyelvét. Vegyünk elő egy tepsit. Mérgelődjünk, mert az előző sütéskor nem mostuk le rendesen a ráégett piskótát. Öntsük a masszát a tepsibe. Tegyük a hideg sütőbe. Most, utólag gyújtsuk be. Várjunk. Várjunk. Malmozzunk az ujjainkkal. Várjunk. Fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy ragacsos-e a tészta. Jó, kivehetjük. Öntsünk kávét a poharunkba, és tegyük a mikróba. Vegyük észre, hogy a tésztába szánt margarint ott felejtettük. Kóstoljuk meg a süteményt. Dobjuk ki mindenestül a kukába. Menjünk a spejzba és vegyük elő a dugicsokinkat. Üljünk le, harapjunk bele. Hunyjuk le a szemünket…
Isa pur es homu vogymuk
Az asszony izzadva tolta előre a fűnyírót. Végigjárta a gyepesebb részt, körbenyírta a virágokat, megtisztította a fák alját. Végül odaért, ahol a fű jóval nagyobb volt, mint a többi helyen, ott a kert végében. Mély lélegzetet vett, és megpróbálta rátolni a gépet, de hirtelen visszahúzta. Nézett le a fűbe, megtörölte a homlokát. „Óh, én drágám!”, sóhajtotta, és a férjére gondolt. Ide szórták le a hamvait. Ide, le a fűbe. „Most hogy toljam rá?”, gondolta, és kínjában a fűnyíró tolókarját markolászta. „És ha a kezére megy? Vagy a lábára? Vagy arra a drága fejére?” Újra szaggatott sóhajtás hagyta el mellét. Lassan, fáradtan húzta el a gépet. Miközben visszatolta a helyére, arra gondolt, mi van, ha azokat a drága hamvakat valami utálatos férgek érintették meg. „Óh, az én drágám!”, motyogta.
Jánosháza, este
Az utcát egy-egy lámpa világítja meg, másutt sötétség borul a meleg aszfaltra. Az istállóban a trágya szaga elegyedik a frissen fejt tej édes illatával. Csurog a tej a sajtárba, habzik a teteje. A háziak kannába merik, és visszük haza. Az utca édes tej illatú, mindenütt bádogkannák és bádogvödrök koccannak. A bogarak neszeznek, zúgnak. Bádogkanna, bádogvödör, koccanás. Tej csurog. Édes, langyos tej. Éjszaka. Langyos álomkoccanás. Tejhab a szám szélén, meleg nyál, nyári álom.
Hozzászólások