Az egész globális táplálkozási trauma kiheverhető, ha hálát adunk azért, ami előttünk van. Ha eszünk,s nem zabálunk, több étel fog jutni a szervezetünknek, több Élet juthat az életünkbe.
A HÁLATELT ÉTKEZÉS LEHET A VILÁG ÚJ ÉT-TRENDJE - szemlelek.net
A böjti időszak kezdetén számtalan jó tanácsot olvashatunk arról, mit tegyünk és mit ne tegyünk a húsvétig előttünk álló hetekben. Sokan – egyházi és világi emberek – próbálnak segíteni abban, hogy lehet elcsendesedni ilyenkor, más felé fordítani tekintetünket, egész valónkat, a lelkünket, hogyan és milyen belső utat lehet és érdemes bejárni.
Amikor a valamiről való lemondás kérdése kerül szóba, mint ami a böjti időszak meghatározó eleme, legtöbben magától értetődően gondolnak különböző ételekre, alapanyagokra. A táplálkozás egyébként is a középpontba került napjainkban, jól menő üzleti vállalkozásokat indítanak a táplálkozási szakértők, el sem lehet igazodni a táplálkozási irányzatok sűrűjében. Ne együnk – ezzel a felszólítással kezdődik a tanácsok hosszú sora és következnek azok az ételek (és néhány ital), amelyektől a legjobb lenne örökre megfosztani magunkat.
Mindenki tudja a tutit, mindenkinél ott van a megoldás kulcsa, amitől egész életünkben egészségesek maradunk. Mi, egyszerű halandók pedig csak kapkodjuk a fejünket, megpróbálunk választani a sok irányzat közül, dönteni egyik mellett és a másik ellen és kitartani elhatározásunk mellett. Mégis olyan érzésünk van, mintha ingoványos talajra tévedt volna a lábunk vagy egy áthatolhatatlan erdőn kellene előrébb jutnunk. Szőke Tibor a szemlelek.net oldalon megjelent írásában egyenesen arról ír, hogy „az elmebaj tág területe az, amit jelenleg az étkezéseinkkel művelünk. Remek alkalom arra, hogy ki és megosszuk egymást. Gyűlölködésre ajánlott terület.” Elég, ha azokra a „szellemes” írásokra gondolunk, amelyek arról szólnak, hogy akkor igyál tehéntejet, ha borjúnak gondolod magad, egyébként pedig ne.
Az étkezés területén eljutottunk odáig, hogy minden megkérdőjelezhető, minden támadható, semmi sem jó. Különösen az nem, ami előttünk van, ami elérhető, vagy amit elénk adnak. Felnőttként is válogatunk, félretoljuk a tányéron azt, ami nem kell, végül már az egész tányért is és kívánunk valami mást, ami majd biztosan boldoggá és egészségessé tesz.
Az igazi kihívást az jelentené, ha megpróbálnánk ellenállni ennek az aktuális, éppen uralkodó trendnek. Miért is ne tennénk? Miért ne tehetnénk valami mást, mint amit a többség tesz?
Mi lenne, ha ebben a böjti időszakban nem arra figyelnénk, hogy mit eszünk és mit nem, miről mondunk le és miről nem, hanem arra: hogyan eszünk? Vagyis hogyan vesszük magunkhoz mindazt, ami testünk táplálására adatott? Mi lenne, ha megpróbálnánk „hálatelt, mértékletes étrendet” követni – ahogyan azt Szőke Tibor olyan találóan megfogalmazta. Ha észre vennénk és értékelnénk mindazt, ami előttünk van, amihez hozzá juthatunk, ami elérhető számunkra, és ami táplál, éltet bennünket. Ha köszönetet mondanánk azért, amink van. Ha nem behabzsolnánk az ételt, mert úgy sincs több időnk, legfeljebb annyi, hogy bekapjunk pár falatot, hanem kicsit megadnánk a módját az étkezéseknek. Ha időt szánnánk rá és közben lehetőséget adnánk arra, hogy elégedettséggel töltsön el bennünket, mi minden adatott számunkra, milyen sokféle étel-ajándék is van, ami gazdagít bennünket.
A hálatelt étkezés jó kiinduló pont lehetne ahhoz, hogy ezzel a szemlélettel vizsgáljuk az élet egyéb területeit is. Ha válaszolunk a kérdésre: mi az, amink van, ami nekünk adatott, a mienk, talán eljutunk a hálatelt életig is.
