Miután az Európai Bizottság bólintott a kezdeményezésre, a Jobbik elkezdhette gyűjteni az aláírásokat egy úgynevezett „európai bérunió” érdekében, ami azt célozná, hogy az EU alapszerződésébe bekerüljön az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve, hosszabb távon pedig tűnjenek el azok a hatalmas különbségek, amelyek a nyugat-, illetve kelet-európai tagországokban dolgozók keresetei között jelenleg fennállnak.
Európai bérunió, avagy van-e realitása a Jobbik elképzelésének? - blikk.hu
Voltak már úgy a Kedves Reposzt-olvasók, hogy nagyon éhesek voltak és egyszer csak ott találták magukat egy elegáns étteremben és az asztalon már ott gőzölgött, mosolygott egy igazán ínyükre való, hatalmas tál ételköltemény...? Körülbelül így éreztem magam, amikor megláttam egy óriásplakáton... Igen, ez kell nekem... Nekünk... Mindenkinek... Az egész országnak... S ha nem is az egész világnak, de legalábbis Európának... „Tessék mondani, tulajdonképpen mi is az, amit most enni fogok...? Az étlapon az áll, hogy bérunió...”
Egészen frissnek tűnik... S így a neve alapján újdonságnak... Legalábbis én még így a maga összetettségében nem találkoztam vele... Ráadásul ad egy olyan előzetes „aha-élményt”, hogy ezt én magam megfejthetem, rájöhetek, kilogikázhatom, hogy mi is ez... Az én kajám... Igen, nagyon kívánatos lehet... Egyszerre egészséges és egyszerre zsíros... Kíméletes meg laktató is... Magyaros ételnek is felfogható, ugyanakkor a nemzetközi konyha remekeként is kínálja magát... Már előre ízlelgetem magamban... A mindenkiben meglévő igazságérzet hatalmas hússzeletét... A nemzeti önbecsülés köretét... Nyakon öntve a szociális érzékenység öntetével... Kezdek átszellemülni... Fülembe, szívembe csengenek nagy költőnk szavai:
„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!”
Ébresztő... Vissza a földre, Európába, Magyarországra... Nehogy az álmoktól felbillenjen az asztal... Tegyük csak mérlegre az összetevőket, a tápanyagokat, a vitaminokat... (Aki Á(r)t mond, mondjon Bé(r)t is...) Ehető lesz...? Fogyasztható...? Mindenkinek ízleni fog...? Rossz érzések kerítenek hatalmukba... Látom, mások már épp állnak fel... Óvatosságra intenek... Ne élje bele magát, uram...! Ahhoz hogy ezt tálalni lehessen, nemcsak az asztalt (országot), az egész éttermet (Eu) át kellene alakítani... A konyhát... Növelni kellene a termelékenységet és magasabb hozzáadott értékű termékeket kellene előállítani... Különben is, nézze ott azokat a jól öltözött vendégeket a nyugati fekvésű asztaloknál... Miből gondolja, hogy ők is ugyanazt szeretnék fogyasztani, amit önök itt ebben a régióban...? Azért én csak azért is elképzelem... Magamban csócsálgatom, ízlelgetem, szagolgatom... Mintha egy kicsit füstös lenne...Ja, azt nem tudta, az önök pincére néhány éve még uniós zászlót égetett, lehet hogy azt érzi rajta... - mondja egy másik szakértő, távozó vendég...
Ülök az asztalnál... Kinyitom a szemem... Mi ez...? Édesnek tűnik, mint a kánaáni méz... De az anyaga, a tartalma... És miért olyan hosszú...? És miért olyan vékony...? És miért látom úgy, hogy egyre távolodik tőlem...? Tessék mondani, mi ez...? Ez a hagyományos mézes madzag... Bár újabban béruniónak is mondják...
