Az LG ehhez képest egy ruhagondozó rendszert gondolt tovább. Hogy nem tudja mi az? Mi se tudtuk, amíg nem olvastuk el, mit kellene gondolnunk ennek a kifejezésnek a hallatán. Nos, az LG Styler egy szekrényszerű doboz, ami a ruhákat tisztítószer nélkül frissíti fel, így a nehezen karbantartható ruhadarabokat, például öltönyöket, kabátokat és pulóvereket sem kell olyan gyakran a tisztítóba hurcolni. A szagtalanítás gőz segítségével történik, sőt két illatvilág közül lehet választani.
Minden kornak meg van a maga vágyálma. Valaha repülni szerettek volna emberek, s ma repülnek, azaz mégsem, hanem repítik őket. Valaha nagy távolságokat akartak legyőzni, hét mérföldes csizmával vagy táltos paripával tették ezt a mesék hősei, ma pedig nagysebességű autók és vonatok korát éljük. Valaha gondolatban kalandozták be a földet és a földön túli világot a régiek, világfát növesztettek és kondásfiúkat küldtek fel kisbaltával megtalálni az elveszett földi boldogságot, ma a gúgli 3 D-s kamerája mutatja meg az utat, a vágyott tárgyat pedig webshoppok kínálják.
Gépek, találmányok születtek, amelyek a földi ember dolgait hívattak megkönnyíteni, olykor pedig helyettesíteni. És ezek az eszközök (vagy a köréjük font marketing) nem ritkán azt az illúziót keltik, hogy nemcsak elvégzik az ember munkáját, hanem át is vállalják felelősségét. A régieknek azért nem maradt idejük magukra, mert másokról, a családról vagy nagyobb közösségről gondoskodtak, a modern embernek azért nem marad ideje a másikra, mert róla gépek és helyettesítő eszközök gondoskodnak.
Miközben ténylegesen könnyebbek lettek a hétköznapi létfeltételek a modern ember számára, ez nem jelenti, hogy ezt tényleg be is építené mindennapi életébe.
Alapvető létfeltétel az étkezés. Egy évszázada még tömegek számára nem az volt a kérdés, hogy milyen ételt esznek, hanem, hogy esznek-e egyáltalán elegendőt. Az élelmiszerhez való hozzájutás hetek, hónapok, olykor egy év tervezésébe volt beállítva. Illetve abba a kényszerbe, amit a környezet kínálni tudott. Ehhez képest ma bárki hozzájuthat (anyagi lehetőség függvényét most figyelmen kívül hagyva) bármilyen élelmiszerhez azonnal, amit nemcsak nyersanyagként, hanem már részben vagy teljesen konyhakész állapotban talál. Ez mégsem jelenti, hogy időarányosan kevesebb munkával járna a mindennapi étel megteremtése, sőt a könnyebb feltételek nem abba az irányba tolták az étkezési szokásokat, - ha jobban tetszik: kultúrát -, hogy változatosabb ételek kerültek volna az asztalokra, hanem felhagytak emberek tömegei az étkezés egyéni lehetőségeinek előállításával, az étkeztetés pedig iparággá válva az egyen- és tömegétkek idejét hozta el. Az elméletileg ezen a területen felszabaduló idő nem vált szabaddá a modernitásban, hanem másfajta szükséglet foglalta el a helyét. Ugyanakkor ezen élettevékenység, mint kohéziós közösségformáló erő hiányzik a kisközösség, a család életéből.
Az utazás is tömegjelleget öltött. Egyre nagyobb távolságok győzhetők le egyre több ember számára. Ugyanakkor az utazás ama fajta izgalma, amely kulturális gazdagodást, ismeretszerzést jelentett és ez által az életformára hatott jótékonyan, elveszni látszik. Ma a távoli táj nem meghódítandó izgalom, hanem chipkártyára „száműzött” élmény. Dokumentált jelenlét egy másik helyen. Amely „másik” különbözősége legfeljebb egzotikumban mérhető.
Mindezek annak kapcsán jutottak eszembe, hogy a fejlődés és benne az ember létfeltételei javításának ígérete még mindig hívószó a modern marketingben. És rendben is volna ez így. Feltehetően örökös ez az érzelmi érintettség. Mert objektíve senkinek sincs élménye hosszabb távú összehasonlításra. Azaz csak azoknak, akiknek ismerete van évszázadok felhalmozott tudásáról az illető területen. De nem ez az idői perspektíva, hanem az alapigazságok felismerése nyitja meg az igényt a változásra.
A gépek mindig helyettesítők maradnak. Segítők lehetnek, de az emberlét kihívásainak tökéletes megoldói sohasem. Az ember nem vetheti le felelősségét sem a másik ember, sem Teremtője irányába. Ezért hát jó tudni mindennek értékét az életben. És azt a maga helyén kezelni.