A francia Államtanács október 25-i döntésében úgy határozott, hogy a bretagne-i kisváros, Ploërmel főterén álló pápaszobrot nem kell elbontani, de a tetején álló keresztet el kell távolítani. A szobor kálváriája 2015-ben kezdődött, mint arról korábban többször beszámoltunk.
Eltávolítják a keresztet Szent II. János Pál szobráról Franciaországban - magyarkurir.hu
A francia Államtanács döntött: nem lehet közintézményekben betlehemet állítani, kivéve, ha „különleges körülmények arra mutatnak, hogy az installáció kulturális, művészi vagy ünnepi jelleggel bír” – írja a Figaro. - mandiner.hu
Tilos francia közintézményben betlehemet állítani - mandiner.hu
Mint azt tudjuk, Európában ma baj van a nyilvános keresztyén szimbolikával. Közeledik a karácsony, s nem kell különösebb jóstehetség annak előre látásához, hogy ismételten fellángolnak majd a viták a keresztyénség szimbolikus társadalmi jelenlétéről. A politikai korrektség világnézetének, avagy a ma liberálisnak tartott világnézetnek a szélsőséges hívei, akik amúgy az egyház és az állam szétválasztásának jogi elve mögé bújnak, természetesen azt állítják, hogy a keresztyén szimbolika megsérti az amúgy semleges teret.
Azt már tudjuk, hogy a politikai korrektség, avagy a ma liberalizmusnak tekintett világkép először a nyelvet vette birtokba. Megalkotott egy szótárat, amelyben egyre csak szaporodik a tiltott szavak száma, s mint látjuk, a folyamatnak soha sincs vége. Létrehozott fogalmakat, amelyek alkalmasak arra, hogy már eleve a PC által meghatározott sémák közé tereljék a gondolkodást és a diskurzust. Ezek közül az egyik legalantasabb a „gyűlölködés” fogalma, amely már eleve tematizál, s lehetetlenné teszi az árnyalt véleménynyilvánítást. Ha tehát nem értek egyet az egyneműek házasságával, akkor már eleve homofób vagyok. És így tovább.
De a kultúrkampf nem állt meg a verbális háború szintjén, hanem tovább folytatódik a kulturális tájért, vagyis a közélet hétköznapi tereiért. A magát liberálisnak nevező világnézet ugyanis pontosan felmérte, jól is érti, hogy a térben elhelyezett műtárgyaknak, egy épületnek, egy szobornak, egy szimbólumnak ideologikus üzenete is van. Ami ráadásul látható. Márpedig – szól az érvelés – a köztereknek, akár csak a közbeszédnek, a közintézményeknek, az általánosan elfogadott nyelvi kódnak, semlegesnek kell lennie.
Hol van itt az ellentmondás? Látszólag ez az érvelés teljességgel logikus. Tehát a keresztyén szimbolika eltávolítása a nyilvános térből nem valamiféle keresztyénség-ellenesség, avagy krisztofóbia, hanem annak az európai alapértéknek a megvalósulása, hogy az állam a különböző világnézeti beállítódásokat illetően semleges, minek következtében magától értetődő, hogy a kulturális tájnak és környezetnek, vagyis annak a térnek és nyilvánosságnak is, amelyet az állam polgárai közösen birtokolnak, s amelyben közösen élnek, semlegesnek kell lennie. A köz műtárgyainak nem szabad semmiféle ideológiát közvetítenie, mert az sérti és kirekeszti azokat, akik nem az adott műtárgy által közvetített ideológiát követik. El kell tehát érni a kulturális táj semlegesítését is, ami úgymond megfelel az egyház és állam szétválasztása elvének is.
A probléma csak az, hogy az az egész eszmeiség, amelyre a mai politikailag korrekt, liberális értékvilág épül, vagyis a világnézeti semlegesség ideája: hamis. Nincs ideológiamentesség. Se szavakban, se tárgyakban, se szimbólumokban, se terekben. Így nincs kulturálisan semleges táj sem a műtárgyak világában. Valóban, egy templom ideologikus üzenetet hordoz. De egy üzleti központ is. Mindegyik értékvilágot fejez ki.
Valamely rejtélyes oknál fogva azonban, a politikai korrektség, avagy az önmagát liberálisnak gondoló, vagy akként beállító világnézet azt feltételezi, hogy csak a vallási szimbólumok, Európában értelemszerűen a keresztyénség térbeli megjelenései hordoznak ideologikus üzenetet, de a vallási szimbólumoktól megszabadított, vagy ilyen szimbolikával egyáltalán nem rendelkező kulturális táj és környezet, már nem. Ez nyilvánvalóan nem igaz. A semlegesség európai ideológiája tökéletesen alkalmas egy olyan egydimenziós kultúra megteremtésére, amelynek a normatív princípiuma, alapelve az ateizmus, s amelyben a keresztyénség legfeljebb csak mint szubkultúra lehet jelen a magánélet szférájában. Az ateizmus lett tehát a viszonyítási pont, a világnézeti norma, a semlegesség és objektivitás maga, amelyhez képest el lehet dönteni, hogy valami, avagy valaki hordoz-e ideologikus üzenetet, avagy sem. Miért is? Ja, azt senki sem tudja. Ezt hozta az úgynevezett „haladás”. Ha tehát ateista vagy, normális vagy. Ha hívő, akkor kivétel és különlegesség. Ha tehát nem használod nyilvánosan az „Isten” szót, akkor világnézetileg semleges vagy. Ha igen, akkor nem. Ha nem hordasz keresztet a nyakadban nyilvánosan, akkor semleges vagy. Ha igen, akkor nem. Így jön létre az ideológiailag nagyon is meghatározott, a keresztyén nyelvtől és szimbolikától megfosztott új, európai kulturális univerzum és kulturális táj, amely úgymond magától értetődően semleges, köszönhetően annak a hihetetlenül leleményes, „politikailag korrekt”, „liberális” kultúriparnak, amely képes volt magát „semlegesnek”, „ideológia-mentesnek” eladni. S ezt emberek tízmilliói – köztük keresztyének is – be is vették. Kulturálisan úgy kasztrálták őket, hogy észre sem vették.
De szó nincs itt semlegességről és ideológia-mentességről. Ez a „nyitott” Európa kulturálisan-ideologikusan nagyon is zárt és egydimenziós: nincs helye benne a keresztyén szimbolikának. Az a baj vele, hogy behatol abba kulturális tájba, amelyet a politikai korrektség, avagy a magát liberálisnak előadó világnézet szélsőséges formája szeretne kisajátítani. Természetesen a nyitottság és a semlegesség nevében.
Épp itt az ideje, hogy jámbor keresztyének tízmilliói Európa-szerte ne hagyják, hogy egy ilyen álságos, elvi alapjaiban hamis, zárt és egydimenziós világkép megvezesse őket. Épp itt az ideje, hogy a keresztyének kiálljanak egy olyan nyitott Európáért, amelybe még a keresztyénség is belefér.
Hozzászólások