„…képzeljük el, hogy létrehozunk egy új internetes appot, ami egy nyílt jegyzetfüzet, és bárki szabadon írhat bele. Az appot megírni és futtatni elég néhány ember, de ha milliárdok kezdenek hülyeségeket belefirkálni, egy országnyi kolléga is kevés ahhoz, hogy kimazsolázzák az oda nem illő dolgokat, és főleg az lesz nehéz, hogy ki dönti el, mi maradhat a jegyzetlapokon, és mi nem.”
Szombaton hosszú véleménycikkben részletezte a Facebook vezetője, hogy miért szükséges létrehozni az egész bolygónkra egységesen vonatkozó internetes szabályozást. (Az internetnek új szabályokra van szüksége. Kezdjük az alábbi négy területtel! The Washington Post, 2019. március 30.) Találóan kezdi a zuckerbergi szöveg elemzését a PC World újságírója azzal, hogy rávilágít a sürgető cikk fonákságára. Az idézet képét folytathatjuk is. A jegyzetfüzet appjából bekasszírozott dollármilliárdokkal további appokat veszek, talpáról a tetejére fordítom a reklámpiacot, iskoláskorú gyerekek százmillióinak forgatom fel a szokásait és láncolom magamhoz őket, tartalom moderátorokkal vizslattatom az aberrált tartalmakat – irritálóan kevés bérezésért, kreatívan adózom, majd miután egyre több jegyzetlap tartalmát vágják a fejemhez, az IT-világbékéért kezdek turbékolni galambjelmezben és olajággal a szám sarkában.
Kellő szakmai előkészítést követően becsusszantok egy fél hegyoldalt a tóba (hogy hozzáférjek a hegy mélyében található aranykincshez), majd felhívom a tóparti települések önkormányzatainak a figyelmét a gátrendszer megerősítésének szükségességére. Hisz a tóparton élők biztonsága mindannyiunk közös felelőssége. Innen indulunk.
A folytatás ettől még izgalmas. A következő négy terület szabályozására sürget közösségi tartalmaink tulajdonosa és haszonélvezője:
- bántó vagy kifejezetten káros tartalmak
- politikai választások biztonsága
- személyes adatok biztonsága
- adathordozhatóság
Tartalomszabályozás. Olyan beszámoló elkészítését javasolja, amilyen a negyedéves pénzügyi jelentés. Két része lenne: az eltávolított sértő és káros tartalmak milyensége és szűrésük hatékonysága.
Politikai választások befolyásolása. A politikai hirdetésekért fizető szervezetek ellenőrzése és hirdetéseik visszakereshetősége – amit a FB már bevezetett. A plusz javaslat: olyan átfogó mutatók meghatározása, ami kampányidőszakokon kívül is szabályozza, milyen politikai tartalmak „kanonikusak”. Kiegészítése: hogyan gyűjthetik a politikai „hirdetők” a célcsoportok adatait (vö: Cambridge Analitica botrány. Minden hírportál tele volt vele, például a mandiner gyűjteménye itt bogarászható).
Magánszféra biztonsága. Az európai GDPR adatkezelési szabályozás kiterjesztését szorgalmazza, hogy minden országban világos törvények legyenek lefektetve, de ha lehet, inkább egy, globális adatkezelési törvény szülessen…
Adataink hordozhatósága. „Szintén fontos Zuckerberg szerint, hogy akár törvényi szinten biztosítva legyen mindenkinek az, hogy ha megosztja az adatait egy szolgáltatóval, azt szabadon és teljes körűen át tudja vinni egy másik szolgáltatóhoz.” (PC World)
A véleménycikk mind a négy pontjában hangsúlyozza, milyen lépéseket tett már meg a FB idáig, és a summázatban is hivatkozik erre, mint ahogy arra is, hogy nyitott a felvetett kérdésekkel egyeztetni, mert, mint befejezi: „Itt az idő frissíteni a fenti szabályozásokat és tisztázni az egyének, a szolgáltatók és a kormányok felelősségi körét.”
Na ja. Zseniális ötlet volt lefejleszteni egy olyan platformot, melyben a fogyasztó egyben a tartalom szolgáltatója is. Annyi botrány után pedig szintén okos húzás volt leírni, hogy kérem, ezekre a problémákra mi ezeket léptük eddig, tessék hozzátenni a többit, hogy világosan lássuk, mit is kérnek rajtunk számon.
Csak tudnám, hogy akkor most hol pattog a labda. Washingtonban, Strasbourgban, Berlinben, Varsóban, Budapesten vagy Pekingben?
Még gondolkodom ezen, de addig is sietek, mert mindjárt vége a napnak és ez a hétfői reposzt még mindig nincs feltöltve a facebook-ra.