(A főpolgármester) kifejtette: olyan sok panasz érkezett a zajra, és a szervezők olyan nagy közterületet foglaltak el hosszú időre, hogy „akármilyen sikeres ez a rendezvény, ilyet nem lehet a budapestiekkel csinálni".
Tarlós István budapesti főpolgármester (mandiner.hu, 2018. 06. 25.)Akkor nem lesz több Red Bull Air Race ilyen formában Budapesten, ha már nem Tarlós István lesz a főpolgármester.
Gy. Németh Erzsébet fővárosi képviselő (mandiner.hu, 2018. 06. 25.)
Egyszer keveredtem bele a fővárosi repülőversenybe, akkor is egy jó nagy karambol lett a vége. A Margit-hídon még ámulva néztük a fejünk felett elhúzó Boeinget, utána pár perccel a Dob utcában pedig már meg is történt a baj. Természetesen nem a repülőverseny miatt.
Nem szeretem a Red Bullt, sem semmilyen más energiaitalt. Mongyanak le. Tilcsák be. Nem kell. S bár a Dunántúlig nem hangzik el a repülőzaj, ennek a történetnek mégiscsak vannak olyan gyűrűi, amelyek hazánk minden szegletébe el kellene jutnia.
Ez pedig nem más, mint az a folyamat, hogy az éveken keresztül nagy felfordulást okozó légiversenyt övező kritikaözön most úgy tűnik: elérte célját. Ez nem jelenti még azt, hogy jövőre nem is lesz. De azt igen, hogy megváltozott a verseny főpolgármesteri kommunikációja. Éppen ezt pécézte ki magának az egyik ellenzéki fővárosi közgyűlési képviselő. Ami rendjén is volna. De. Éveken keresztül volt Budapestnek olyan főpolgármestere, aki egészen mesteri fokon űzte azt, ami miatt egyik egykori kihívója/szövetségese most Tarlós István vette elő.
Puzsér Róbertnek mesélte egyszer egy Tinódiban tartott rendhagyó osztályfőnöki óra után, hogy a korábbi főpolgármesterrel egyszer interjú közben furcsa színjátékba csöppent. Egy éppen akkor aktuális anomáliára kérdezett rá a városvezetőnél. Az volt a válasz, hogy milyen igaza van a riporternek, ez tényleg felháborító, egészen elképesztő, hogy ilyen előfordulhat, s már már rálicitált az interjúalany a riporteri kérdésben megbúvó felháborodásra. Meg is ígérte, hogy utánanéz, kidolgoz, elvégeztet, változtat, megreformál.
Nem lett belőle semmi. De a lényeg nem ez. Hanem az, hogy most úgy tűnik: a köz nyomása változtatott a vezetés irányán. Hangsúlyozom, hogy úgy tűnik. Jövő ilyenkorra majd kiderül, hogy egy régi városvezetői taktika 2018-as felhasználásával volt-e dolgunk, vagy lehet még érvekkel és felháborodással változtatni a döntéshozatali eljáráson.
Nem tudom, hogy anyagilag ez a légiverseny hozott-e vagy vitt a főváros kasszájából. Vagy, hogy mennyit tesz hozzá az országimázshoz. Sem azt hogy ha az első két kérdés válasza inkább a pozitív irányba billen, arányos-e az ezzel járó terhelése a pestieknek.
De egyben biztos vagyok: kellenek az ilyen belátásra utaló pillanatok a vezetői oldalról. A visszajelzések, hogy van értelme érvelni, és egy-egy témának kitartóan nekifeszülni. Elsősorban helyi szinten, de minél nagyobb körökben ismétlődik, annál jobb. A döntéshozók pedig érezzék (a helyi gyülekezet lelkészétől elkezdve a munkahelyi döntéshozókon át a politikusokon keresztül a gazdasági vélemény-, érdekvezérekkel bezárólag): felelősök vagyunk azokért, akiket ránk bízott az, Aki egyszer majd – lehet, hogy nem is olyan hosszú idő múlva – minden döntésünkért elszámoltat.