A Századvég közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 85 százaléka gondolja úgy, hogy túlment a jó ízlés határain az Orbán Viktort ábrázoló szobor vasárnapi ledöntése - tájékoztatta a kutatóintézet szerdán az MTI-t. A lakosság 85 százaléka értesült a Magyar Szolidaritás Mozgalom szeptember 29-i Budapesti demonstrációjáról, és arról is halott, hogy a tüntetésen ledöntöttek egy Orbán Viktor miniszterelnököt ábrázoló szobrot. A válaszadók ugyancsak 85 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a demonstráción történtek túlmennek a jó ízlés határain és 15 százaléknyi megkérdezett nem értett egyet ezzel. A többiek nem válaszoltak.
Mondják, mondogatják vala immár három éve, hogy moslékország ez a miénk. Olyan dolgokkal, amik nem komfortak. Civilizációs szempontból. Merthogy itt olyanok történnek, amik máshol nem történnének. Mármint Lajtán túl, Missisipin innen. S közben a nagy óceánon. Mert itt van egy moslékország, olyan diktatúrával, ami nem volt már hat évtizede a földteke e felén. S íme, megdemonstráltatott emennek eltörlése Sztalin Jóskás ancúgban, a demokrácia nevében, ledöntésben, fejhordozásban, meg más efféle polgári demokratikus, civilizált performacéban. Mert ugye olyan nagy az diktatúra, fasiszta, imperialista, retrográd, náci, jobboldali, militarista, revizionista stb., meg jelzővel sem illethető népi, urbánus stb., hogy nyilvánosan lehet egy fejhordozást, testszaggatást demonstrálni egy mégiscsak demokratikus választásokon nyert miniszterelnökről – a civilizáltság nevében. A változás nevében. A demokrácia nevében. A kulturáltság nevében.
Nem a tettel van bajom, azzal is, hanem annak minőségével.
Mert eddig az volt a vád, hogy itt felszámolnak minden demokratikus játékszabályt és egy soha nem látott politikai mélység vette kezdetét. Fogadjuk el, hogy így van. Ítélje meg mindenki maga. De ami a Szolidaritás mozgalom megmozdulásán volt, az európai kultúra-e? A Dopeman nevű rapper száma mi? Verbális fekália, az emberi jóérzés szembeköpése. Undergroundnak egy kocsmába, talán elmegy. Végtelen szomorúság tölt el, hogy ez lenne a változás egyik bázisa Magyarországon. Mert nem vagyok naiv. A demokrácia lényege a politikai váltógazdaság. Jobb és baloldal váltsa egymást. Értékek, mértékek, míg a churchilli szentencia utánra ki nem talál mást a közélet, hogy mégiscsak van jobb a demokráciánál. Addig ez van. Politikai váltóhatalom. Ha gonoszt mond a baloldal, lehet-e válasz a lefejezés? Meg a fej hurcolása. Performansz ez? Sajnálatosan a baloldali sajtó mentegeti a történteket, de vannak baloldali és liberális politikusok, akik azt mondják, ezt, így nem.
Furcsa egy üzenet, ami átjött performansz jellegétől eltekintve, avagy nem: a gyűlöletnek nem lesz vége, ha ők jönnek, akkor sem. És ez a legtragikusabb üzenet ebben a történésben. Mi lesz itt? Kölcsönös leszámolás? Szemet szemért, fogat fogért?
Ha arról beszél a magyar értelmiség, hogy mélységesen mély a politikai kultúra Magyarországon, miért nem emeli fel most a szavát? Sunyít, mert nem érdekli, vagy nem az ő oldalát bántották? Nincs kettős mérce! A szívből indul ki minden. Márpedig, ami a szívben van, sokáig nem rejtegethető. A politikai vokális kultúrálatlanság olyan szintet ért el, ami oldaltól függetlenül nem minősíthető. Csakhogy ez nem ad felmentést senkinek. Akkor sem, ha tudjuk, hogy kik kerülnek hatalmi pozícióba. Akarnokok. Tisztelet a kivételnek. Mert ilyen is van. És ha nem akarjuk ezt észrevenni, a fekete-fehér kategorizálásába esünk. Valami olyanba manőverezte bele magát a politika, amiből kijönni legalább ennyi időre lesz szükség, mint amennyieltelt a rendszerváltás óta.
Hogy ez szükségszerű lett volna? Nem hiszem. Egyszerűen az igényekhez és nem a vélt politikai értékekhez igazították a szókészletet. Később a cselekvést.
Nemrég Európa legerősebb államában, Németországban zajlottak választások. A cél nem kevesebb volt, mint felforgatni a politika jelenlegi állását. Részben sikerült. A liberálisok kiestek hatvan év után a parlamentből, épp a bejutási küszöb alatt maradt egy alternatívát kínáló párt. A választást követő napokban Németországban tartózkodtam. Egy ottani asztaltársaságban ülve sok minden előkerült. Akkor kissé kajánon megjegyeztem: úgy szerettem volna, ha csak egyetlen szavazattal is, de abszolút többséget szereztek volna az unió pártjai a választásokon. Miért? –kérdezték. Hogy el tudjam mondani, Németország többé nem demokrácia (négy mandátum hiányzott hozzá!). Mert a magyarokról ezt állítják három éve Európában bizonyos médiumok. Egyikük elgondolkozva ült. Nem gondolnám, mondta aztán, hogy ha az uniós pártok nyertek volna, a németek kevésbé lennének demokratikusak. Egyetértünk, mondtam az asztalnál ülőknek.
Hogy miért jutott ez eszembe? Nem értek sok mindennel egyet, ami ma történik Magyarországon, csak nem látom az alternatívát. Egyelőre ez a dopemani retorika és a fejhordozás. Meg a kushadás és a kettős mérce.
http://www.youtube.com/watch?v=TfTgG059mgs (Dopeman!Csak annak, aki nem botránkozik meg!)
Hozzászólások